A hulladékmentességen túl – avagy a környezetterhelés egyéb tényezői

Kezdetnek szeretném elmondani, hogy tudom, hogy mindenki a maga útját járja a környezetterhelés csökkentésében, a saját tempójában, és azt is, hogy én magam is messze vagyok még a „tökéletességtől”. Nem akarok senkiben bűntudatot kelteni az írásommal. Sokan vagyunk, sokfélék, és sokfelől közelítünk ugyanahhoz a témához. Nem akarom a hulladékmentességet se elbagatellizálni, fontos és kihagyhatatlan lépés azon az úton, amelyen – hiszem – mindannyian haladunk. Inkább beszélgetésre szeretnélek hívni Titeket és arra, hogy együtt nézzünk a problémák mélyére. Nem azt szeretném, hogy a hiányosságaitokat lássátok meg, hanem a lehetőségeiteket arra, hogy hassatok a világra.

Min múlik, hogy mekkora a bioszféra-átalakításunk?

A cikkemnek az az apropója, hogy engem nagyon elszomorít az a tapasztalat, hogy olyan nagyon kihegyezzük magunkat a hulladékmentes életmódra, de sokszor szinte minden más szempontot elhanyagolunk. A bioszféra átalakítás, környezetterhelés (B) több tényező szorzatából tevődik össze. Ilyen a populáció mérete (P), az egy főre jutó gazdasági teljesítmény (Op), illetve az ökohatékonysági tényező, amit további három tényezőre, az alkalmazott technológiák milyenségére (mennyire környezetterhelő vagy -kímélő: T), a gazdaság szerkezetére (milyen ágazatok dominálnak: S) és a gazdaság térbeli elhelyezkedésére (G) szokás bontani. A képlet tehát így néz ki:

B = P × Op × (T+S+G)

A hulladék az egy főre jutó gazdasági teljesítmény (Op) részeként írható le, tehát jól látszik, hogy csak egy igen csekély részét teszi ki a szorzatnak. Aki tehát hulladékcsökkentésre adja a fejét a célból, hogy a környezetterhelés mértékét csökkentse, nem teheti ezt meg úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a tényt, ezzel csak az egyik tényezőt csökkenti és azt is csak egy keveset. Ráadásul a tényezők között szorzásjel van, nem összeadásjel, így az egyik tényező csökkentése nem járul olyan mértékben hozzá az eredmény csökkentéséhez, mintha mindegyiket/többet csökkentenénk. Mindezekből az következik számomra, hogy a hulladékcsökkentésnek csak akkor van értelme, ha együtt jár a fogyasztásunk csökkentésével, a népesség növekedés csökkentésével, a környezetkímélő technológiák alkalmazásával, a gazdaság szerkezet megváltoztatásával és a gazdaság lokalizálásával, amennyire csak lehet. Szóval hiába a zacskómentes vásárlás, ha egy szupermarketben történik és hiába a sok újrahasznosítás, ha közben nap, mint nap autóba ülünk. Mosogathatunk öko módon, ha utána narancsot és banánt eszünk, megmenthetünk bármit a szemétté válástól, ha csokoládéért cserébe adjuk tovább és kávét szürcsölünk utána, stb, stb.

A környezetterhelés valódi okai

Azt gondolom, hogy aki elkezd a hulladékmentesség útján járni, az várhatóan sok más problémába is beleütközik, és az élet számos területén akar majd változtatni, de ehhez jó tudni, hogy milyen más tényezői vannak a képletnek és hogy ezek a tényezők csak közvetlen okok. A képlet tényezői mögött azonban sokkal mélyebb okok húzódnak. Méghozzá kulturális okok, mint a gondolkodásmódunk és a társadalmi intézményrendszer, valamint kultúrán kívüli okok, mint a genetikai meghatározottságunk és a természet-földrajzi adottságaink. Ahhoz tehát, hogy valódi változást érhessünk el, ezeken a mélyebb szinteken kell változtatnunk. Fölül kell írnunk magunkban azokat az alapértékeket, ami társadalmunkat áthatja. Például a növekedés és a haladás eszméjét, azt, hogy mennyire hisszük el, hogy “a több az mindig jobb”, vagy, hogy milyen lenne az ideális gazdasági szerkezet. Azt, hogy mi az, ami “jár” nekünk, de még olyan dolgokat is, hogy mit gondolunk a vadászó-gyűjtögető népekről, arról, volt-e fejlődés az emberi történelemben, vagy, hogy magasabb rendű-e az ember a többi élőlénynél…

Talán úgy érzitek, nagyon távoli vizekre evezek, pedig ezek azok a meggyőződések, amelyek alapvetően meghatározzák a viselkedésünket, a viselkedésünk pedig meghatározza, hogy milyen mértékben és melyik tényezőit sikerül csökkentenünk a képletnek, így azt is, hogy milyen mértékben alakítjuk át a bioszférát. Szóval ahhoz, hogy valódi, gyökeres változást érjünk el, nem csak a szemetesünk mélyére kéne ásnunk, hanem a gondolkodásunk legmélyére is. Nem mondhatjuk, hogy nem lehet megváltoztatni ezeket a dolgokat, egyrészt mert van rá példa, hogy sikerült (lásd Tikópia szigete), másrészt mert a kultúránk és a gazdaság is olyan dolog, amit mi csinálunk. Mi szavazunk a pénzünkkel és mi döntünk úgy, hogy mi mellet állunk ki egy-egy aláírással, vagy az életmódunkkal. Mi támogatjuk a vásárlásainkkal, hogy milyen rendszerek jöjjenek inkább létre. Mi pörgetjük a gazdaságot, mi választjuk ki, hogy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe, mi vagyunk azok, akik beszélgethetnek más emberekkel ezekről a kérdésekről.

Mit tehetünk mi?

Talán kétségbe ejtőnek tűnik, hogy hogy lehet ennyi mindent fejben tartani, és hogy lehet ennyi mindenre odafigyelni, pedig nem lehetetlen. Van néhány viszonylag egyszerű szabály, amit ha betartunk, akkor a legtöbb faktort “kipipálhatjuk”. Ezeken fogok most végig menni, a fentebb emlegetett formula alapján.

P – populáció, vagyis népesség: Ez is nagyon fontos kérdéskör, de egyrészt meglehetősen bonyolult, másrészt talán erre a legnehezebb kézzel fogható “szabályrendszert” alkotni, ezért ebbe itt és most nem mennék bele.

Op – azaz egy főre jutó gazdasági teljesítmény: Ne vásárolj! A nem megvásárolt terméket nem kell előállítani, nincs szükség hozzájuk nyersanyagra, nem kell energia a legyártásukhoz, nem szállítják őket és nem vállnak hulladékká. A fogyasztásunk csökkentése az egyik legfontosabb lépés a fenntarthatóság felé és még csak nem is jelenti azt, hogy feltétlenül le kell mondanunk számunkra kedves dolgokról. Könyveket lehet a könyvtárból kölcsönözni, bizonyos ruhadarabok, kiegészítők lehetnek közösek a nővérünkkel, vehetünk társasjátékot közösen a tágabb családdal, stb, stb. A fogyasztásunk csökkentése elvezethet még egy dologhoz. Kevesebb tárgyra, “cuccra” lesz szükségünk, tehát kevesebb pénzből is meg tudunk élni. Lehetőségünk nyílik néhány nappal kevesebbet dolgozni és több időt tölteni a családunkkal, barátainkkal, hobbinkkal. Én ismerek ilyen embereket. 🙂

A T, vagyis az alkalmazott technológiák milyensége: Számunkra, egyéni szinten ez azt jelenti, hogy keressük azokat a termékeket, amelyeket minél környezetkímélőbb technológiákkal állítottak elő, amelyek energiahatékonyak, várhatóan hosszú élettartamúak és javíthatók.

Az S, azaz a gazdaság szerkezet, amely azt fejezi ki, hogy milyen ágazatokból tevődik össze a gazdaság: Tehát a színház, a belföldi kirándulások, különböző viszonylag anyagigénytelen workshopok, stb, környezetkímélőbb irányba alakítják a gazdaság szerkezetét, mintha a nemzetközi turizmust vagy a playstation játékokat választjuk kikapcsolódás gyanánt. Vagy, ha ökológiai gazdaságból származó terméket veszünk (legyen akár minősítetlen biotermék), megint csak egy kevésbé környezetterhelő ágazat irányába mozdulunk el.

Az utolsó tag a G, a gazdaság geográfiai mintázata, vagyis az, hogy mennyire különül el egymástól az erőforrások kitermelése, a javak előállítása és a hulladékká válásuk. Itt megint viszonylag egyszerű szabályok érvényesülnek. Amiből csak lehet, vásároljunk helyit, vásároljunk kis termelőtől és lehetőleg minél kevesebb feldolgozott terméket, így kikerülhetjük, hogy a szállítás környezetterhelését, a feldolgozáshoz szükséges mindenféle különleges, távoli tájakon termesztett anyagokat, amellett, hogy a helyi gazdaság élénkítése a demokrácia megvalósulására, a munkalehetőségekre, az önrendelkezés lehetőségeire is pozitívan hat.

Bőven van hát lehetőségünk változtatni a világon és jó, ha tudatosítjuk, nem vagyunk egyedül!

Doró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Értesítést kérek, ha a termék elérhető. Emailt küldünk, amit ismét elérhető a termék.
Email Az email címed sosem adjuk ki harmadik félnek!