A kényelem áthatja az életünk

Fotelból kapcsolgatjuk a televíziót, mikrohullámú sütőben percek alatt dobjuk össze a vacsoránkat félkész ételekből, fél nap alatt teszünk meg olyan távolságokat, amik megtételéhez nem is olyan régen még napok, akár hetek kellettek, számítógép ellenőrzi, hogy helyesen írunk-e, néhány adatunk megadása után kidobja a számunkra legmegfelelőbb hitelkonstrukciót, mozgólépcsők szállítanak minket föl s alá a metróban vagy az áruházakban. De vajon valóban kényelmes az életünk?Aligha. Folyton folyvást rohanunk, nem érünk rá meghallgatni egymást, kapkodva vásárolunk be, futunk a busz után, úszik a háztartás, hónapok óta nem beszélgettünk öt percnél hosszabban a barátainkkal, csak futunk, futunk, loholunk az életünk után.

A kényelmi technológiák valódi ára

A kényelem és az azt biztosító technológiák valódi ára súlyosabb, mint gondolnánk. A gépeink előállítása – legyen szó telefonról, hűtőgépről, autóról vagy mosogatógépről – szén-dioxid-kibocsátáshoz, szennyezéshez, vegyi szennyeződéshez, és persze az erőforrások kimerüléséhez vezet. Nem beszélve azokról a kihaló fajokról és/vagy populációkról, amelyek életterének felszámolását az eszközeinkhez szükségek anyagok kitermelése okozza. A bányákban, a gépsorok mellett dolgozó emberekről, vagy épp azokról, akiknek az otthona a bányák közelében, az erőforrás lelőhelyek felett van, még nem is tettünk említést, ahogy gépeink szállítása, használata, majd hulladékká válása okozta problémákról sem. De ezeket a problémákat nem észleljük közelről, hiszen a legtöbbször tőlünk nagyon távoli országokban zajlanak a folyamatok.

De ha kicsit figyelünk, mégis a bőrünkön érezzük a hatásukat

Lehetne szólni az időjárási anomáliákról, a hazánkban is tapasztalható, klímaváltozáshoz köthető jelenségekről, de most első sorban nem erre gondolok. Hanem arra, hogy mikor ezeket a kényelmi megoldásokat választjuk – elszegényedik az életünk. Kényelem több lesz benne, ugyanakkor kevesebbet mozgunk, kevesebbet vagyunk a szabadban, egészségtelenebb ételeket eszünk, melyeknek nem ismerjük meg a valódi ízét, csak az aromák, ízfokozók, a cukor és a só gerjesztette mesterséges élvezeteket. Minél többet kapcsolódunk egymáshoz az online világban, annál kevesebbet a valódi élethelyzetekben. Nem ismerjük, hogy honnan jön az élelmünk, nem beszélgetünk a termelővel a piacon, csak egy mogorva kasszás csippantja le a kártyánkat kifelé menetek az üzletből: szerencsések lehetünk, ha egy “Jó napot!”-ot odamorog vagy ha kifogunk egy jobb kedvű eladót. Persze nem hibáztathatjuk, mi sem szívesen lennénk a helyében, hiszen végtelenül unalmas és monoton munkát végez. De miért? Hogy ő is megvehesse a kényelmi termékeket – ahogy még sok millióan pörögnek ebben a mókuskerékben.

Kinek a hibája?

Valójában mind erre vagyunk kíváncsiak, nem? Találni szeretnénk egy felelőst, akire dühösek lehetünk, akire mutogathatunk: miatta nincs jövője a gyermekeinknek. Nos, én nem tudok felelőst mutatni, nem is hiszem, hogy lenne ilyen. Mind felelősek vagyunk, még ha különböző módokon is. És első sorban nem azért, hogy hogy jutottunk ide, hanem azért, hogy hogyan lesz a továbbiakban. De azért nézzük meg mégis egy kicsit azt, hogy mi okozza mindezt – a kényszeres fogyasztást, a kényelem-függésünket és a többit -, mert ez segíthet abban is, hogy hogyan alakítsuk át a jelenlegi rendszert.

A fogyasztásra ösztönzés

Igen, a reklámok. Legyenek azok óriás plakáton vagy a influencerek posztjaiban, tévében vagy buszmegállóban, nyomtatott újságban vagy online magazinok felületein elhelyezve. Nem telik el úgy óra az életünkből, hogy ne érjenek minket különböző hatások, sőt, tovább megyek, manipulációk. Észre sem vesszük, hogy lassacskán egyre több mindenről érezzük úgy: elengedhetetlen az életünkhöz. És itt van a kutya elásva. Tényleg úgy érezzük, hogy szükségünk van rá. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi és a mesterségesen generált szükségleteink között. Vajon hány kényelmi termék található az otthonainkban, amikre nincs is igazán szükségünk?

Evolúciós, történelmi örökségünk

Nem rég olvastam egy könyvben, hogy feltételezések szerint azért fogyasztunk sok édességet, azért állunk meg nehezen egy kocka süti után, mert vadászó-gyűjtögető korunkban a cukornak egy legfontosabb forrása volt: a jó érett gyümölcsök. Ezek gyorsan megrohadtak, elették előlünk más, ügyesebb állatok, stb, szóval nem lehettünk biztosak benne, hogy még holnapra is a fán lesznek, ha ott hagyjuk őket. A legjobb megoldás ez volt: minél többet enni belőle. És bár ezek az idők már elmúltak, ez az ösztön olyan mélyen kódolt bennünk, hogy ez irányít bennünket még ma is, amikor egy tepsi süti fölött állunk. Talán hasonló folyamat játszódik le bennünk a kényelem kapcsán is. Valamint azt is látni kell, hogy korábban a csoportok összetartása nélkülözhetetlen volt a túléleshez. Ehhez pedig alkalmazkodni kellett a csoport többi tagjához. És bár ma már nem függünk olyan közvetlenül egymástól, mint korábban, az ösztön még nem veszett ki belőlünk: alkalmazkodni a bevett szokásokhoz. De beszülhetünk a rivalizálás – szintén mélyen kódolt – bennünk élő jellemvonásáról, amely a státuszszimbólumok kialakulásához és így a fogyasztás növekedéséhez is sokat hozzátesz. De ha csak az elmúlt évszázad háborús idejeire és az azt követő rendszerek nélkülözésére gondolunk: a sok-sok szűkölködés után sokan kompenzálnak – teljesen érthető módon.

Pótcselekvés

Egyre többet beszélünk a társadalom atomizálódásáról, ennek káros hatásairól, sőt, azt is kezdik pedzegetni, hogy mi van, ha a depresszió és társai, azaz

“a mentális betegségek nem rendellenességek, hanem teljesen természetes reakciók arra a világra, amit kialakítottunk magunknak?”

Mindezzel arra akarok utalni, hogy egy olyan világban élünk, ahol nagyon sok mentális, pszichológiai, szociális igényünk nem elégül ki és ezeket különböző módokon pótolni próbáljuk, hogy enyhítsük a bennünk keletkező feszültséget. Azaz valóban kialakulnak függőségeink. Alkohol-, dohány-függőség, drog-fogyasztás, de nem kell feltétlenül ilyen szélsőséges esetekre gondolnunk. Képernyő-függés, túlfogyasztás, impulzusvásárlás, (videó)játékfüggőség és társai.

Felgyorsult, egészségtelen tempót diktáló világunk kényszerít arra is, hogy látszatmegoldásokat válasszunk: félkész ételek, okos-házak, automatizált öntözőrendszer a kertbe, autózás, házhoz szállítós bevásárlás és a többi.

Nem tudjuk, hogy lehetne másképp

A fentiek értelmében én azt gondolom, hogy valójában nem vagyunk kényelem-függők, csak nem tudunk róla: választhatnánk mást is. Természetesen nincs könnyű dolgunk, ha kicsit lassítani akarunk, kevesebb technológiával akarjuk megoldani az életünk, hiszen mind ebben a világban élünk, nem tudjuk teljesen kivonni magunkat az általa diktált tempóból. De egy kicsit azért tehetünk ellene. Hozhatunk tudatos döntéseket arról, hogy limitáljuk a technológiai eszközöket az életünkben, korlátozzuk a családunkba bekerülő telefonok, számítógépek számát, nem vásárolunk televíziót. Lift helyett felsétálhatunk a harmadik emeletre, biciklizhetünk vagy tömeg-közlekedhetünk a munkahelyünkre, járhatunk piacra vásárolni, főzhetünk otthon közösen, választhatunk kézműves termékeket. Dolgozhatunk kevesebbet, kevesebb pénzért, hogy több időnk legyen, hiszen ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebből is megélhetünk. A kényelmi technológiákat pedig csak ott alkalmaznánk, ahol valóban a robotolást csökkentik.

The post Kényelem-függőség – valóban a rabjai vagyunk? appeared first on Julka Webshop.

Miért van rá szükség?

Ma már talán a legtöbben hallottunk az óceánokban felgyűlt óriási szemétszigetekről, amelyek nagyrészt az UV, a tengervíz és a mechanikai hatások miatt felaprózódott mikroműanyagokból állnak. Ezek a hulladékszigetek egyrészt veszélyesek az óceánok élővilágára, sőt, a táplálékláncon keresztül más élőlényekre – akár az emberre is. Nyilvánvalóan nem végzi minden hulladék az óceánokban, ugyanakkor a hulladéklerakókban vagy hulladékégetőkben sincs sokkal jobb helyen. A hulladéklerakókban anaerob vagyis oxigénmentes körülmények uralkodnak, ami miatt a hulladékok nagyon nehezen bomlanak le és ha egyáltalán megteszik, akkor is metán szabadul fel közben, amely a szén-dioxidnál is erősebb üvegházhatású gáz. A hulladékégetőkben ugyan teljesen megsemmisül a szemetünk, de az égés, mint rendesen, itt is szén-dioxid kibocsátással jár, amely fokozza az üvegházhatást a légkörben és hozzájárul a klímaváltozás kialakulásához. Azt hiszem már önmagukban a fenti érvek is legitimmé teszik a hulladékcsökkentő (zero waste) törekvéseket, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tárgyaink legyártása milyen terheket ró a környezetünkre. A gyártási folyamat általában önmagában is rengeteg fosszilis energiahordozó elégetését jelenti, de a gyártáshoz használt gépeket is le kell ám gyártani! Nem beszélve arról, hogy a gyártás helyéről mennyit szállítják egyik logisztikai pontról a másikra, míg eljut a felhasználóhoz… A szállítás során pedig folyamatosan pörög az elfogyasztott üzemanyagot mutató számláló mutatója…

De én szelektíven gyűjtöm a hulladékot!

Régóta tudjuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem elégséges megoldása a problémának. Erről már ITT írtunk. A teljes hulladékmentes élet nem kivitelezhető, bármilyen jól is hangzik a zero waste, nem fogjuk tudni elérni – sem egyéni sem társadalmi szinten. Ezért tehát mindig lesz létjogosultsága az újrahasznosításnak, de törekednünk kell arra, hogy ezt is minimálisra csökkentsük. Miért? Az újrahasznosítás maga is energiaigényes folyamat. És igen, az energia manapság sajnos nagyrészt kőolajat, földgázt, kőszenet jelent, amit ha elégetünk nem csak különféle egészségre káros anyagok jutnak a légkörbe, hanem szén-dioxid is. A szén-dioxid, pedig fokozza az üvegházhatást, amely fokozza a globális felmelegedést, amely súlyos időjárási anomáliákhoz, hőséghez, vízhiányhoz, romló életfeltételekhez vezet. Ráadásul a szelektív hulladék újrahasznosítása általában nem helyben történik, tehát el kell szállítani (sokszor a világ másik felére), ami megint csak rengeteg káros kibocsátást jelent.

Tovább is van…

De sajnos ez még mindig nem elég, a következő probléma az, hogy az újrahasznosított anyagok általában rosszabb minőségűek, mint az eredeti nyersanyag, hamarabb tönkre mennek és szeméttelepeken kötnek ki, illetve általában többször nem is újrahasznosíthatók – vagy a leromlott minőségük miatt, vagy azért mert olyan termékekben használják fel őket, amikben nehéz más anyagoktól elválasztani őket. Ez utóbbira talán legjobb példát a polárpulóverek jelentik.

Hogy kezdj bele?

1. Gondolkozz! Mikor vásárolnál valamit, gondold át: tényleg szükséged van rá? Nincs otthon valamid, amivel helyettesíteni tudnád? Rendszeresen használni fogod? Nem tudod kölcsönkérni? Bérelni? Javítható? Ha ezek után is úgy érzed, tényleg szükséged van a termékre, keress olyat, ami minél több funkcióval rendelkezik, minőségi, javítható darab.

2. Nézz körül otthon!

Mindenkinél lapulnak üres befőttesüvegek, ételhordó/-tároló dobozok, használaton kívüli vászonzsákok, kiürült fagyis dobozok. Keresd elő ezeket és kezd el használni a bevásárlásaid során. Kérd a hentesnél a saját dobozodba a húst, vigyél kiürült szörpös üveget a tejautomatához, kérd a piacon a saját tárolódba a tejfölt, vásárolj zöldségeket és gyümölcsöket a saját szatyraidba.

3. Sokat segít, ha piacra vagy csomagolásmentes boltba jársz.

Sok szupermarket is elfogadja, sőt, támogatja a vásárlói környezettudatos törekvéseit, de ha piacra mész vásárolni kicsit könnyebb dolgod lesz, ugyanis több dolog kapható kimérősen, mint a boltokban. Ráadásul a termelői piacokon a vásárlásoddal a helyi kis gazdálkodókat támogathatod, ami segít a tőkekoncentráció csökkentésében is. Ma már országszerte vannak olyan üzletek, amelyek kimondottan figyelnek arra, hogy csomagolás-mentesen értékesítsenek – lehetőleg helyi, bio, szezonális termékeket. Ha van a közeledben ilyen, érdemes lehet felkeresned.

4. Mondj nemet az egyszer használatos műanyagokra!

Sok olyan eldobható, egyszer használatos műanyag van, amit viszonylag egyszerű kiküszöbölni. Vigyél magaddal kulacsot mindenhová, legyen egy kis saját kávésbögréd, de egy evőeszközkészlet is könnyen elfér még egy női táskában is.

5. Haladj fokozatosan!

Ha a fönti dolgok már egész jól mennek, akkor szép lassan elkezdhetsz szintet lépni és a zero waste egyéb területein is változtatásokat eszközölni. A konyha és a fürdőszoba is olyan terület, ahol érdemes lecserélni bizonyos tárgyakat alternatív lehetőségekre, ilyen a mosogatószivacs vagy a fogkefe. Ahogy belejössz, az intim higiénia, az utazás, a gyermek nevelés területén is számos lehetőséged lesz változtatni – például menstruációs kehelyre vagy mosható pelenkára válthatsz. Ha mindent hirtelen és azonnal akarsz másképp csinálni, az fölösleges frusztrációkhoz vezethet, mert időbe telik, amíg átáll az ember és megtalálja a lehetőségeit. Haladj fokozatosan, de folyamatosan!

Egy utolsó jó tanács!

Ahogy fentebb is írtam a zero waste egy ideális cél, senkinek sem sikerül ténylegesen nulla hulladékot termelnie. Ne nyomasszon, ha valamit nem tudsz megoldani, de törekedj rá, hogy amit igen, azt csináld is jól! Néha kell kompromisszumot kötni, de amit tudunk, azt tegyük meg!

The post Zero waste start – Hogyan kezdj hulladékcsökkentő életmódba? appeared first on Julka Webshop.

Környezettudatosságról

Julka: Mit jelent számodra  a környezettudatosság és mikor döntötted el, hogy a mindennapokban tudatosan keresed a hulladékszegény alternatívákat?
Brigi: A környezettudatosság számomra azt jelenti, hogy elsődleges szempont minden vásárlásomnál, döntésemnél, hogy feleslegesen ne terheljem a környezetet. Rengeteg apró dolgot tehetünk, és én igyekszem minél több mindent bevezetni a mindennapokba ezek közül. Most már picivel több, mint másfél éve kezdtem bele a zero waste életmódba, és azóta is folyamatosan haladok előre.

Mi volt az első zero waste elhatározásod?
Igazából mindent egyszerre próbáltam megváltoztatni, amitől őszintén szólva eléggé szenvedtem. Be kellett látnom, hogy így nem fog menni, és igenis lassítani kell! Nehéz volt türelmesnek lenni, időt adni a változásoknak, mert úgy éreztem, hogy így is túl sok idő telt már el, amikor igazából nem figyeltem oda.

Melyik zero waste lépés jelentette neked eddig a legnagyobb kihívást? Tavaly a biztonsági borotvától rettegtem, de végülis hamar hozzá szoktam. Az idei kihívás számomra az, hogy bár a háztartási hulladék egy harmadát komposztálni lehet, én még mindig nem léptem ezt meg. Úgy érzem nem szeretnék gilisztákat a lakásba, de a bokashi féle komposztálóhoz kell starter kultúra, amit tasakokban lehet kapni, ellenben főtt ételmaradékot is gyűjthetünk benne. Most őrlődök, hogy melyik a (leg)jobb megoldás, de lassan csak sikerül döntenem.

A hulladékszegény életmódra törekvés mennyire változtatta meg a mindennapjaid rutinját?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert van a közelemben piac és csomagolásmentes bolt is, ezért igazából nem lett nehezebb a helyzet, csak más. Ugyanúgy kell vennem dolgokat, csak most más termékeket választok, és más boltokba megyek, mint korábban. Persze ha hetekkel a kezdetek után kérdeztetek volna, akkor nem biztos, hogy ugyanezt mondtam volna.

Brigi tanácsai – hogyan kezdj bele

Mit tanácsolnál azoknak, akik még csak barátkoznak a témával, hogyan érdemes elkezdeni?
Legelőször is gondolják végig mi a céljuk, és szépen lassan haladjanak afelé. Figyeljék meg a vásárlásaikat, és hogy milyen termékcsomagolásokkal telik meg a szemetesük, mert így átláthatóbb, hogy mit lenne célszerű csökkenteni. Tudatosabbak lehetnek a választásban, ha bevásárlólistával indulnak neki – hogy tényleg csak az kerüljön a kosárba, amire valóban szükségük van -, és keresik a csomagolásmentes, vagy legalábbis üveg, fém és papír csomagolásokat, a lehetőségek szerint. Kulacs és zsinóros vászonzsák pedig mindig legyen a táskájukban! Ha ezek a változások már beépültek a mindennapokba, akkor lehet tovább haladni.

A csomagolásmentes május és a #zacskónélkül kampányunk kapcsán milyen tippeket adnál a kihíváshoz csatlakozóknak, hogy tudják elkerülni a felesleges műanyagokat?
Nekem ez szorosan összekapcsolódik az előző kérdéssel. Szerintem pont a zacskómentes és csomagolásmentes bevásárlásokra törekvéssel érdemes kezdeni. Úgyhogy ahogy már mondtam, segít, ha kulaccsal indulnak reggel el otthonról, és bedobnak pár zsinóros vászonzsákot, hogy elkerüljék a műanyag palackokat és zacskókat a nap folyamán. Persze a nagyobb bevásárlásoknál már szükség lehet dobozokra, befőttes vagy csatos üvegekre is. És az, hogy célirányosan olyan boltba menjünk, ahol csomagolás nélkül is tudunk vásárolni. Ezen túlmenően lehet szélesíteni a csomagolásmentesség és felesleges műanyagok elkerülését sok minden mással is. Pl. a eldobható evőeszközök és szívószál tudatos elkerülésével, visszautasításával, vagy ha valaki azon gondolkodik már rég, hogy kipróbálja a samponszappant vagy az üvegtégelyben kapható fogkrémet, arra is remek alkalom.

Köszönjük az interjút Brigi!

The post Környezettudatosság és hulladékmentesség? – Interjú Munkácsi Brigivel appeared first on Julka Webshop.

Sziasztok, Anett vagyok, két gyerkőc édesanyja, a Julka egyik megálmodója. A következő sorokban arról írok nektek, hogyan alakítottam ki a PET palack nélküli mindennapokat. Ez az első blogbejegyzésem és bevallom nagyon izgulok. Mégis úgy érzem, hogy az az út, amin elindultam, számomra megéri azt a lépést, hogy kilépjek a komfortzónámból.

Változás nincs motiváció nélkül

Akik ismernek engem azok tudják, hogy a hosszú, olyan igazi eszmecserés beszélgetések nagyon inspirálnak és ezekből töltekezek a legtöbbet. A zero waste életmód gondolata is akkor férkőzött be a mindennapjaimba, miután Nastasiával több ízben elmélkedtünk a társadalmi és környezeti problémákról és mindennél világosabban éreztem, hogy sokkal tudatosabban kell mérlegelnem a döntéseim következményeit. Azokra a következményekre is gondolnom kell, amikkel eddig nem foglalkoztam kellő súllyal. Rájöttem, hogy bár számos területen töröm magam, hogy gyermekeimnek stabil és élhető gyerekkora lehessen, de mégis lényeges, a jövőjüket érintő szempont nem került fókuszba. Ráébredtem, hogy a kialakított családi rutinok sokszor rombolják azt a Földet, amin felnőttkorukban is élniük kell. Ezek az érzések vezettek ahhoz az elhatározáshoz, hogy változtatok a háztartáson és megpróbálok egy hulladékszegény életmódot bevezetni. Jött is a kérdés: hogyan kezdjem?

PET palack száműzve

Szeretem látni, ha valaminek van kézzelfogható eredménye. Ezért megnéztem, hogy mi az a műanyag szelektívben, amiből a legtöbb van és aminek elhagyásáról úgy gondolom, hogy egy vállalható lépés lenne a családunk életében. Mivel akkor még egyáltalán nem ittunk csapvizet, naponta jelentős mennyiségű PET palack gyűlt össze hulladékként, így adta magát a választás. Korábban minden bevásárlólistán első helyen szerepelt a minimum 2 zsugor szénsavmentes ásványvíz.  Így aztán érthető, hogy furcsa, de egyúttal büszke érzés volt ásványvíz nélkül hazatérni a nagy-bevásárlásból.

Jött a következő kérdés: kell-e vízszűrős kanna  –  ha veszünk, akkor melyiket válasszuk –  vagy csak bízzunk abban, hogy nem lehet kockázatosabb csapvizet inni, mint választani bármilyen élelmiszert a boltok polcairól. Rászántam 1-2 estét a kutakodásra: milyen a hazai csapvíz minősége és van-e olyan tényező, ami miatt érdemes vízszűrőt használni. Több cikk is szembejött velem a PET palackokból kimosódó mikroműanyagok káros hatásairól. Ezek megerősítettek abban, hogy jó döntés szakítani ezzel a kényelemből fenntartott szokással. Közben megtaláltam a válaszokat is a döntéshez, miszerint európai viszonylatban jó minőségűnek számít a hazai csapvíz és mivel nálunk az íze sem zavaró, így elmaradt a vízszűrő keresgélés. Egyik napról a másikra a családból mindenki (apa, anya, gyerekek) csapvizet kezdett inni. Meghozni a döntést és ezzel megspórolni nagyságrendileg havi 8000 Ft-ot, nem is volt olyan nehéz.

Nehézségek és ötletek a megoldásra

Valóban egy megvalósítható első lépés volt a mi családunkban a PET palackok száműzése, de az átállás korántsem volt zökkenőmentes. A következő sorokban megosztom veletek, milyen nehézségekkel találkoztam az első hetekben és milyen új szokásokat vezettem be válaszként. Bízom benne, hogy ezek a tapasztalatok segítségetekre lehetnek egy hasonló döntésnél.

Kevesebb napi folyadékbevitel

Évekkel ezelőtt sokat küzdöttem azért, hogy elegendő folyadékot igyak naponta. Számomra nagyon nagy segítség volt anno, hogy megfogadtam azt a sokszor halott tanácsot, miszerint végy magad mellé egy másfél literes palackot, aminek segítségével látod, hogy mennyit iszol. Ez hiányzott az elején, mert megszoktam, hogy látom mennyit ittam. Az első napokban előfordult, hogy kevés folyadékot ittam és éreztem ennek negatív hatását. Ennek kiküszöbölésére nekem két módszer vált be. Az egyik trükköm, hogy reggel egy másfél literes kannában teát főzök és ezzel indítom a család napját, így a fejenként közel fél literes folyadékkal megalapozom a napot. A másik új szokásom, hogy amikor a gyerkőcöket kínálom vízzel, szigorúan én is megiszok egy pohár vizet. Azt is kitapasztaltam, hogy ha egy öblösebb csészét használok, úgy jobban be tudom tartani a napi minimum 2 liter folyadékfogyasztást.

Mindig legyek előrelátó

Azzal a problémával is szembesültem, hogy korábban sokszor választottam egy kényelmes megoldást, ha épp úton voltam. Itt arra gondolok, hogy bár a gyerkőcöknek mindig készítek valamilyen folyadékot egy kis kulacsban, amit viszünk magunkkal a játszótérre vagy bármilyen programra, de magamnak sokszor útközben vettem egy fél literes ásványvizet. Ennek a szokásnak az újraírása volt számomra a legnehezebb. Egész egyszerűen sokáig elfelejtettem magamnak is odakészíteni a vizet, így vagy kibírtam hazáig, vagy csalódottan mégis a fél literes megoldásnál kötöttem ki. Ami segített bevezetni az új szokást az állandósított cetli a tükrön az előszobában, ami arra figyelmeztet, hogy vigyek vizet az egész családnak.

Amikor nem rajtunk múlik

Végül, talán a legnehezebben kivédhető helyzet, amikor úgy kerül műanyag palack a háztartásba, hogy az igazából nem a mi döntésünk. Gondolok itt a vendégek által hozott üdítőkre, vagy a gyerkőcök kedvére tevő rokonok látogatásaikor kapott kubus palackokra. Ezekre nincs trükköm, csak annyi, hogy egyre többször beszélgetünk a környezetünkkel a változásról.

Bízom benne, hogy a fenti gondolatok arra inspirálnak mindenkit, hogy időközönként érdemes felülvizsgálni a szokásainkat, és legyen az bármilyen apró lépés is – akár csak a PET palack elhagyása – érdemes elindulni a zero waste életmód felé vezető úton.    

The post Mindennapok PET palack nélkül – Az én első lépésem appeared first on Julka Webshop.