Mi is az a bűntudat?

“A bűntudat az emberre jellemző, tanult, morális érzelem, amelynek számos megjelenési formája és szintje lehet, attól függően, hogy mi váltja ki, milyen a megítélése, látják-e, érzik-e mások is stb.”-írja a Zöld pszichológia blog az ökobűntudatot tárgyaló írásában. Talán meglepő kijelentés, de a bűntudat alapvetően pozitív érzelem, hiszen bocsánatkérésre, jóvátételre ösztönöz, ami segíti a társas kapcsolataink hosszútávú fennmaradását. Fontos, hogy nem szabad összekeverni a szégyennel, amikor is az ember “leginkább a saját magáról kialakított képben csalódik”. Nyilvánvaló azonban, hogy a bűntudatnak is van egy káros mértéke, amikor a bűntudat mértéke nem áll összhangban az elkövetett bűn súlyosságával, sőt, esetleg olyan dolog miatt érzünk bűntudatot, amit el sem követtünk.

És az ökobűntudat?

Az ökobűntudat a bűntudat egy olyan formája, amikor azért érezzük rosszul magunkat, mert úgy érezzük, cselekedeteinkkel, döntéseinkkel, fogyasztói szokásainkkal vagy éppen tétlenségünkkel a természeti környezet ellen vétünk, károsítjuk azt, ártunk neki és ezt morálisan kifogásolhatónak tartjuk.

Mit kezdünk a (öko)bűntudatunkkal?

Az elkerülés

A bűntudat az egyén szempontjából egy kellemetlen érzés, még ha egyébként – a közösség összetartásának szempontjából – hasznos is. Ezért, mikor szembesülünk vele, gyakran az az első reakciónk, hogy elhessegetjük magunktól vagy kifogásokat keresünk, hogy miért nem tudunk tenni a problémák megoldásáért. Ilyen az, amikor azzal érvelünk, hogy “sajnos nem engedhetjük meg a környezetbarát termékeket” vagy “nincs időnk piacra járni”. Ezeknek a kifogásoknak az alapja talán félig igaz is… de mégis, most már olyan súlyosak a gondjaink, hogy meg kell haladnunk ezeket a korlátainkat. Ráadásul szerencsére az ökotudatosság sok esetben nem pénz kérdése, ugyanis a legfontosabb és legnehezebb kihívás nem is az, hogy mit tudunk megvenni, hanem az, hogy mi az, amiről le tudunk mondani, mi az, amit nem veszünk meg. Azaz, hogy hogyan csökkentjük a fogyasztásunkat.

Erőt kovácsolunk belőle

Rengeteg szomorú hír kihaló fajokról, az óceánokon úszó szemétszigetekről, fotók és cikkek bangladeshi fast fashiont gyártó üzemekről, olvadó jégsapkák, növekedő szén-dioxid koncentráció a levegőben és a most már köztudott tény: ezt mi, emberek okozzuk. Hogy ne éreznénk ökobűntudatot? Ráadásul már megint nem sikerült lebeszélni a gyerkőcöt a banánevésről, persze munkába is autóval mentünk, mert már nagyon kellett sietni és egyébként is, már mióta szeretnénk eljutni a csomagolásmentes boltba, de csak nem sikerül… Inkább igyekszünk nem is gondolni rá. Tényleg lehet ebből motivációt kovácsolni? Szerintem igen.

Hogyan csináljuk?

Fontos tudatosítani, hogy senkinek sem megy tökéletesen, nem létezik ténylegesen “zero” azaz nulla hulladéktermelés vagy szén-dioxid kibocsátás. Mi, akik igyekszünk a lehető legkörnyezetbarátabb életet élni, mi is ennek a jelenlegi rendszernek vagyunk a részei, nem tudunk mindig minden helyzetben szembe menni a világgal. Igen, fogunk termelni hulladékot, lesz a tevékenységünknek szén-dioxid kibocsátása, de arra, hogy mekkora, igenis hatással lehetünk.

Vállalni kell a konfliktusokat

Az az életmód, amit mi élni akarunk, az bizony szembe megy a többség felfogásával. Ez pedig több-kevesebb konfliktussal fog járni. Igen, a gyermekünk látni fogja, hogy a többi gyerkőc ehet banánt, megkaphat olyan műanyag játékokat is, amit mi nem veszünk meg neki, nem lesz olyan “menő” rajzfilmes ruhája vagy kulacsa, amit a legújabb divat diktál. Fel kell készülnünk arra, hogy vele szemben is épp úgy ki kell állnunk majd nehéz helyzeteket, mint például a barátainkkal szemben, akik talán feldobják egy közös külföldi nyaralás ötletét, ahová mi nem akarunk velük tartani, mert nem szeretnénk repülőre ülni. A családunkon belül is el kell fogadtatnunk sok mindent, például hogy kevesebb hús kerüljön az asztalra, a milliomodik tárgyi ajándék helyett kaphassunk közös programokat karácsonyra és a többi…

Előre készülnünk kell ezekre a helyzetekre, fontos, hogy tudatosítsuk: vállaljuk ezeket a konfliktusokat, mert számunkra fontosabb, hogy a gyermekeink egy szép és egészséges világban élhessenek majd, mint hogy most elkerüljük a konfrontációt a banánevés vagy a rajzfilmes ételhordó doboz miatt. Az is fontos, hogy nyugodtak tudjunk maradni ezekben a helyzetekben, kedvesen beszéljünk az érzéseinkről, az aggodalmunkról, ismerjük el a másik fél érzéseit is. Ez azonban nem kell, hogy azt jelentse, hogy feladjuk az álláspontunkat. Legyünk kedvesek, de kitartóak!

Keressünk támogató közösséget!

Keressünk olyan társakat, barátokat, akár online közösséget, ahol támogatnak minket, akik megerősítenek bennünket abban, hogy jó úton járunk. Segíthetünk egymásnak abban, hogy megosszuk, ki hogyan kommunikál a családjával, barátaival, hogyan dolgozza fel a sikertelenségeket és együtt ünnepeljük örömeinket.

Hiba vagy lehetőség?  

Ha valami nem sikerül, tekintsünk úgy rá, mint egy lehetőségre, hogy legközelebb jobban csináljuk. De határozzuk is el, hogy változtatni fogunk! Legyen egy víziónk, hogy milyen világban szeretnénk élni és tartsuk szem előtt, hogy minden egyes jó döntéssel teszünk azért, hogy ezt a világot azzá az általunk remélt, jobb világgá alakítsuk! A fájdalom, a ökobűntudat erő! Hiszen már tudjuk, hogy mi az, amit jobban kellene csinálni, tudjuk, hogy milyen utak vezethetnek egy jobb világ felé!

Az ökotudatos élet jó élet!

Fontos, hogy ne szenvedést lássunk az életmódváltásban. Fedezzük fel az örömöket, lássuk meg a szépet! És ez nem csak üres szlogen. A tudatosság sok örömet hozhat az életünkbe. Nagyon jó dolog olyan ruhákat hordani, amelynek készítőit ismerjük, tudjuk, hogy jó körülmények között és rendes fizetésért dolgozott. Egész más érzés, ha olyan hús kerül az asztalunkra, amely olyan gazdaságból származik, ahol az állatok boldog, szabad életet élhettek. Komposztálni olyan, mint egy fokkal közelebb kerülni az élet körforgásához. Közvetlenül kistermelőktől vásárolni egy lehetőség, hogy olyan embereket támogassunk a pénzünkkel, akik számunkra fontos értékek mentén gazdálkodnak. Tárgyak halmozása helyett minőségi élményeket szerezni a családunkkal, barátainkkal, felfedezni hazánk és a környező országok természeti kincseit nagyobb ajándék, mint amennyire el tudjuk képzelni. Ha ezt  sikerül megérezni, akkor a bűntudat mellett lesz egy másik érzés is, ami motiválni tud minket.

Engedjük bele magunkat ezekbe a pillanatokba, engedjük meg magunknak, hogy megérezzük:

jó így élni!

The post Cselekvésre ösztönző ökobűntudat appeared first on Julka Webshop.

Közösségi gazdaság 

A közösségi gazdaság tulajdonképpen azt jelenti, hogy megosztjuk egymással azt, amink van, annak érdekében, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunk. Ennek lehet több útja is: megosztás, cserebere, kölcsönzés. És hogy miért van erre szükség?

A hulladék elkerülése

Sokszor megtörténik, hogy bizonyos tárgyaink számunkra már hulladékká, feleslegessé válnak, ám jó állapotúak, használhatóak, másoknak talán hasznára lehetnének. Tipikusan ilyenek az apró “home-decor” tárgyak, gyerekruhák, -cipők, hiszen amilyen gyorsan a kicsik felcseperednek, sokszor “átnőnek” méreteket. Alig használnak egy szandit, máris nagyobb kell nekik. De konyhai és egyéb elektronikai eszközök is gyakran jutnak arra a sorsa, hogy porosodnak egy ideig a szekrényben, aztán megunjuk és kidobjuk őket. Ha ilyenkor elvisszük ezeket egy adományboltba vagy megosztjuk egy cserebere csoportban, ahol gazdára találhatnak, máris rengeteg nehezen lebomló vagy akár veszélyes hulladéktól óvtuk meg a Földet!

Nem kell legyártani

Ha ketten használunk egy fúrót, akkor kettő helyett elég egy fúrót legyártani. Ha mondjuk öt család osztozik rajta egy társasházban, akkor máris néggyel kevesebb fúrót gyártottunk le! De persze, ugyanez igaz minden más tárgyunkra is. És talán ez legnagyobb előnye a tárgyaink megosztásának. Az, hogy nem kell legyártani őket, ugyanis általában a gyártás nagyobb környezetterheléssel jár, mint maga a használat. Gondoljunk csak bele! Az alapanyagokat elő kell állítani, amihez nyersanyag kell, ezt ki kell nyerni valahonnan, amihez gépek kellenek, amiket szintén le kell gyártani és szintén működtetni kell. Ehhez energiára van szükség, amit általában valamilyen fosszilis energiahordozó elégetéséből nyerünk. Az alapanyagokat át kell alakítani, fel kell dolgozni, a kész terméket csomagolni kell, majd raktározni, végül pedig szállítással eljuttatni a felhasználási helyére. Ez pedig sokszor a világ másik végén van…

A gyártás helye sem mindegy

…hiszen a távol keleti országokban általában sokkal lazábbak a környezetvédelmi előírások és sokkal olcsóbb a munkaerő. Ezt pedig a legtöbb nagy gyártó előszeretettel kihasználja. Ha az általunk megvásárolni kívánt termék származási helye pl. Kína vagy Thaiföld, majdhogynem teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a termék előállítói nem voltak tisztességesen megfizetve, valamint a gyártás során sokkal kevesebb és kevésbé szigorú szabályt kellett betartani a cégnek, Földünk megóvása érdekében. (Erre a julka.hu-n kapható termékek beszerzésénél is odafigyelünk.)

Magyarországi példák, avagy mit tehetünk mi?

2017. márciusában jött létre a Sharing Economy Szövetség, amelynek célja, hogy segítse Magyarországon a közösségi gazdaság fejlődését. Ők egyesítenek több olyan szuper kezdeményezést, amelyek segíthetnek abban, hogy tárgyainkat jobban kihasználjuk, csökkentsük a fölöslegesen legyártott termékek számát, mérsékeljük ökológiai lábnyomunkat és erőforrás-felhasználásunkat.

Nulladik lépés: a bizalom

A leggyakoribb ellenérzéseket a tárgymegosztással szemben a bizalmatlanság szüli. Hogyan is adhatnám bármely nagyobb értékű, féltett tárgyamat oda egy idegennek? Hogyan lehetek biztos benne, hogy visszakapom? Hogy nem esik semmi baja? Azt hiszem, hogy a bizalmatlanságunk leküzdésének legjobb módja, ha megismerjük egymást. Ebben segítségünkre lehet a Miutcánk névre hallgató kezdeményezés, amely segít összekapcsolni az online térben az egy környéken lakókat, hogy aztán ők a valóságban is összekapcsolódhassanak. Szervezni egy kötetlen grillezést a társasház udvarára vagy egy pikniket valamelyik közeli parkba nem nagy elköteleződés, de lehetőséget ad, hogy ne csak a lakógyűlésen találkozz a szomszédaiddal. Természetesen kertes házban lakók is kezdeményezhetnek hasonlót, megpróbálhatják szorosabbra fűzni a viszonyt az utcájukban, településükön élőkkel. De nem csak a beszélgetés, evés-ivás, hanem a közös munka is jó kapcsolatépítő. Szervezzetek szemétszedést vagy gereblyézzétek össze az avart a játszótéren. Meglátjátok, jó móka lesz!

Ha már meg van a bizalom…

…jöhet a cserebere! Szervezhettek ruhacserét, vagy csinálhattok egy Facebook csoportot, ahol segítséget kérhettek egymástól szükség esetén, de akár arra is jó lehet, hogy megbeszéljétek egymással a környéket illető fontosabb ügyeket. A közösségi gazdaságot élénkíthetitek javító műhely vagy újrahasznosító workshopok szervezésével.

Ha kénytelen vagy autóba ülni…

…telekocsizz! Az Oszkár remek lehetőséget ad arra, hogy összeszervezd magad másokkal, akik épp oda tartanak, ahová te, de a kollégáiddal is megbeszélhetitek, hogy melyik nap ki kit vesz fel munkába menet.  A saját költségeidet is csökkentheted azzal, hogy megosztoztok az útiköltségen, de a környezetterheléseteket is tovább csökkenthetitek ezzel. Kevesebb autó lesz az utakon, kevesebb lesz a kipufogott szén-dioxid és egyéb szennyező anyag, ami nem csak az emberi egészségre nézve előnyös: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése nagyon fontos lenne a globális felmelegedés megállításához. Ha kevesebben ülnek autóba, kisebb lesz a forgalom, csökken a dugók száma és mérete, ami – valljuk be – szintén javítaná az életminőségünket.

Kölcsönözz!

Nem mindig akad a szomszédságban éppen minden, amire szükségünk van. De érdemes végiggondolnunk: hányszor lesz szükségünk az adott tárgyra? Milyen rendszerességgel használnánk? Van értelme megvásárolnunk vagy kölcsönözhetjük is? Ilyen lehet az esküvői vagy más alkalmi ruha, bizonyos kertészeti gépek – például az ágdaráló -, de akár az autó is. A Vedd bérbe segítségével irodai eszközöktől kezdve szépségápolási termékeken át háztartási felszerelésekig mindent megtalálsz.

Közösségi javítóműhelyek

Vannak olyan megoldások, amikor nem csak használhatsz, kölcsönbe kapsz egy eszközt, hanem szaktudást is kérhetsz mellé. Ezek a közösségi javítóműhelyek általában önkéntes alapon működnek és az a lényegük, hogy nem csak, hogy minden szerszámot megtalálsz ott, ami – például – a bringád megjavításához kell, hanem a nyitvatartási időben olyan önkéntesek is ott vannak, akik tudnak segíteni neked kicserélni a kereket vagy felszerelni a lámpát. Hasonló szellemben működnek a közösségi varrodák is, amelyből Budapesten is működik már egy.

Közösségi irodák

Sokszor megtörténik, hogy start-up vállalkozásoknak, kisebb cégeknek nem éri meg önálló irodát fenntartani. Illetve vannak szabadúszók, akik nem szeretnek otthon, egyedül dolgozni, inspirálóan hat rájuk, ha társaságban vannak. Az ő számukra remek lehetőséget nyújtanak a közösségi irodák, ahol több cég, kisvállalkozó, szabadúszó osztozik az iroda üzemeltetésének költségein, a konyhában és egyéb közösségi terekben összefuthat más emberekkel, mikor szusszan egy kicsit, de nyugalmas szobák is akadnak, ha valaki tárgyalna vagy elmélyülten szeretne dolgozni. Magyarországon is működik már nem egy ilyen, a Sharinc Economy Szövetség honlapján is találtok jó néhányat.

És még sorolhatnánk

Számtalan jó kezdeményezést találunk már hazánkban is arra, hogy megosztozhassunk másokkal a tárgyainkat, beindulóban van a közösségi finanszírozás intézménye, de a világban még számos egyéb jó példa akad. Egész “extrém” esetek is léteznek, mint a co-hausing. Azon túl, hogy a tárgyaink közös használatával radikálisan csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat, számos más pozitív vonatkozásai is van annak, ha elkezdünk a környékünkön élőkhöz kapcsolódni. A közösségi lét iránti vágy a legtöbbünkben megvan, jobb barátságos ismerősök között élni, mint morcos idegenek mellett. Jó érzés megosztani egymással a tapasztalatainkat, kérdéseinket, tudni, hogy számíthatunk egymásra, még ha nem is leszünk bensőséges barátok. Azt is tudom azonban, hogy nem könnyű meglépni néha bizonyos lépéseket és kapcsolódni addig ismeretlen emberekhez. Kezdjük kicsiben! Kezdjük egy köszönéssel, egy-két kedves szóval. Ha pedig valamire szükségünk van, jusson eszünkbe, hogy nem csak megvásárolhatjuk, hanem kölcsön is kérhetünk, bérelhetünk is tárgyakat.

The post Közösségi gazdaság avagy sharing economy – mi is ez? appeared first on Julka Webshop.