Cselekvésre ösztönző ökobűntudat

A legtöbb blogbejegyzés úgy születik, hogy van egy közös táblázatunk, amibe bekerülnek az ötletek, illetve a tervezett dátumok és mindenki válogat magának, hogy ő melyik témát szeretné feldolgozni. Mikor megláttam ezt a témát feldobva a táblázatban, rögtön tudtam, hogy le kell csapnom rá, ugyanis ez egy olyan téma, amely engem is nagyon foglalkoztat. Hogyan tudjuk a szorongásunkat és a bűntudatunkat cselekvőerővé átfordítani? Létezik olyan, hogy cselekvésre ösztönző ökobűntudat?

Mi is az a bűntudat?

“A bűntudat az emberre jellemző, tanult, morális érzelem, amelynek számos megjelenési formája és szintje lehet, attól függően, hogy mi váltja ki, milyen a megítélése, látják-e, érzik-e mások is stb.”-írja a Zöld pszichológia blog az ökobűntudatot tárgyaló írásában. Talán meglepő kijelentés, de a bűntudat alapvetően pozitív érzelem, hiszen bocsánatkérésre, jóvátételre ösztönöz, ami segíti a társas kapcsolataink hosszútávú fennmaradását. Fontos, hogy nem szabad összekeverni a szégyennel, amikor is az ember “leginkább a saját magáról kialakított képben csalódik”. Nyilvánvaló azonban, hogy a bűntudatnak is van egy káros mértéke, amikor a bűntudat mértéke nem áll összhangban az elkövetett bűn súlyosságával, sőt, esetleg olyan dolog miatt érzünk bűntudatot, amit el sem követtünk.

És az ökobűntudat?

Az ökobűntudat a bűntudat egy olyan formája, amikor azért érezzük rosszul magunkat, mert úgy érezzük, cselekedeteinkkel, döntéseinkkel, fogyasztói szokásainkkal vagy éppen tétlenségünkkel a természeti környezet ellen vétünk, károsítjuk azt, ártunk neki és ezt morálisan kifogásolhatónak tartjuk.

Mit kezdünk a (öko)bűntudatunkkal?

Az elkerülés

A bűntudat az egyén szempontjából egy kellemetlen érzés, még ha egyébként – a közösség összetartásának szempontjából – hasznos is. Ezért, mikor szembesülünk vele, gyakran az az első reakciónk, hogy elhessegetjük magunktól vagy kifogásokat keresünk, hogy miért nem tudunk tenni a problémák megoldásáért. Ilyen az, amikor azzal érvelünk, hogy “sajnos nem engedhetjük meg a környezetbarát termékeket” vagy “nincs időnk piacra járni”. Ezeknek a kifogásoknak az alapja talán félig igaz is… de mégis, most már olyan súlyosak a gondjaink, hogy meg kell haladnunk ezeket a korlátainkat. Ráadásul szerencsére az ökotudatosság sok esetben nem pénz kérdése, ugyanis a legfontosabb és legnehezebb kihívás nem is az, hogy mit tudunk megvenni, hanem az, hogy mi az, amiről le tudunk mondani, mi az, amit nem veszünk meg. Azaz, hogy hogyan csökkentjük a fogyasztásunkat.

A ökobűntudat mellett az is sokszor érezhetjük: minek változtassunk, hiszen csak cseppek vagyunk a tengerben. Ilyenkor elfeledkezünk róla, hogy a cseppek alkotják a tengert! Nélkülük nem léteznének az óceánok!

Erőt kovácsolunk belőle

Rengeteg szomorú hír kihaló fajokról, az óceánokon úszó szemétszigetekről, fotók és cikkek bangladeshi fast fashiont gyártó üzemekről, olvadó jégsapkák, növekedő szén-dioxid koncentráció a levegőben és a most már köztudott tény: ezt mi, emberek okozzuk. Hogy ne éreznénk ökobűntudatot? Ráadásul már megint nem sikerült lebeszélni a gyerkőcöt a banánevésről, persze munkába is autóval mentünk, mert már nagyon kellett sietni és egyébként is, már mióta szeretnénk eljutni a csomagolásmentes boltba, de csak nem sikerül… Inkább igyekszünk nem is gondolni rá. Tényleg lehet ebből motivációt kovácsolni? Szerintem igen.

Hogyan csináljuk?

Fontos tudatosítani, hogy senkinek sem megy tökéletesen, nem létezik ténylegesen “zero” azaz nulla hulladéktermelés vagy szén-dioxid kibocsátás. Mi, akik igyekszünk a lehető legkörnyezetbarátabb életet élni, mi is ennek a jelenlegi rendszernek vagyunk a részei, nem tudunk mindig minden helyzetben szembe menni a világgal. Igen, fogunk termelni hulladékot, lesz a tevékenységünknek szén-dioxid kibocsátása, de arra, hogy mekkora, igenis hatással lehetünk.

Vállalni kell a konfliktusokat

Az az életmód, amit mi élni akarunk, az bizony szembe megy a többség felfogásával. Ez pedig több-kevesebb konfliktussal fog járni. Igen, a gyermekünk látni fogja, hogy a többi gyerkőc ehet banánt, megkaphat olyan műanyag játékokat is, amit mi nem veszünk meg neki, nem lesz olyan “menő” rajzfilmes ruhája vagy kulacsa, amit a legújabb divat diktál. Fel kell készülnünk arra, hogy vele szemben is épp úgy ki kell állnunk majd nehéz helyzeteket, mint például a barátainkkal szemben, akik talán feldobják egy közös külföldi nyaralás ötletét, ahová mi nem akarunk velük tartani, mert nem szeretnénk repülőre ülni. A családunkon belül is el kell fogadtatnunk sok mindent, például hogy kevesebb hús kerüljön az asztalra, a milliomodik tárgyi ajándék helyett kaphassunk közös programokat karácsonyra és a többi…

Előre készülnünk kell ezekre a helyzetekre, fontos, hogy tudatosítsuk: vállaljuk ezeket a konfliktusokat, mert számunkra fontosabb, hogy a gyermekeink egy szép és egészséges világban élhessenek majd, mint hogy most elkerüljük a konfrontációt a banánevés vagy a rajzfilmes ételhordó doboz miatt. Az is fontos, hogy nyugodtak tudjunk maradni ezekben a helyzetekben, kedvesen beszéljünk az érzéseinkről, az aggodalmunkról, ismerjük el a másik fél érzéseit is. Ez azonban nem kell, hogy azt jelentse, hogy feladjuk az álláspontunkat. Legyünk kedvesek, de kitartóak!

Keressünk támogató közösséget!

Keressünk olyan társakat, barátokat, akár online közösséget, ahol támogatnak minket, akik megerősítenek bennünket abban, hogy jó úton járunk. Segíthetünk egymásnak abban, hogy megosszuk, ki hogyan kommunikál a családjával, barátaival, hogyan dolgozza fel a sikertelenségeket és együtt ünnepeljük örömeinket.

Hiba vagy lehetőség? 🙂 

Ha valami nem sikerül, tekintsünk úgy rá, mint egy lehetőségre, hogy legközelebb jobban csináljuk. De határozzuk is el, hogy változtatni fogunk! Legyen egy víziónk, hogy milyen világban szeretnénk élni és tartsuk szem előtt, hogy minden egyes jó döntéssel teszünk azért, hogy ezt a világot azzá az általunk remélt, jobb világgá alakítsuk! A fájdalom, a ökobűntudat erő! Hiszen már tudjuk, hogy mi az, amit jobban kellene csinálni, tudjuk, hogy milyen utak vezethetnek egy jobb világ felé!

Hiszen már tudjuk, hogy mi az, amit jobban kellene csinálni, tudjuk, hogy milyen utak vezethetnek egy jobb világ felé!

Az ökotudatos élet jó élet!

Fontos, hogy ne szenvedést lássunk az életmódváltásban. Fedezzük fel az örömöket, lássuk meg a szépet! És ez nem csak üres szlogen. A tudatosság sok örömet hozhat az életünkbe. Nagyon jó dolog olyan ruhákat hordani, amelynek készítőit ismerjük, tudjuk, hogy jó körülmények között és rendes fizetésért dolgozott. Egész más érzés, ha olyan hús kerül az asztalunkra, amely olyan gazdaságból származik, ahol az állatok boldog, szabad életet élhettek. Komposztálni olyan, mint egy fokkal közelebb kerülni az élet körforgásához. Közvetlenül kistermelőktől vásárolni egy lehetőség, hogy olyan embereket támogassunk a pénzünkkel, akik számunkra fontos értékek mentén gazdálkodnak. Tárgyak halmozása helyett minőségi élményeket szerezni a családunkkal, barátainkkal, felfedezni hazánk és a környező országok természeti kincseit nagyobb ajándék, mint amennyire el tudjuk képzelni. Ha ezt  sikerül megérezni, akkor a bűntudat mellett lesz egy másik érzés is, ami motiválni tud minket.

Engedjük bele magunkat ezekbe a pillanatokba, engedjük meg magunknak, hogy megérezzük:

jó így élni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Értesítést kérek, ha a termék elérhető. Emailt küldünk, amit ismét elérhető a termék.
Email Az email címed sosem adjuk ki harmadik félnek!