A vegánságról a vegánság világnapján

November 1-je nem csak Mindenszentek ünnepe, hanem a vegánság világnapja is. Ez egy olyan téma, ami szinte mindenkit érzékenyen érint, akár vegyes táplálkozású, akár vegán, akár vegetáriánus. Sokszor indulatokkal, személyeskedéssel, rossz érzésekkel terheltek a hús- és egyéb állati termék fogyasztást övező beszélgetések és a rossz szájíz ellehetetleníti az értő és érző kommunikációt. Mi szeretnénk most egy olyan párbeszédet kezdeni, amely mentes mindezektől. Nem titkoljuk, közös álláspontunk, hogy nem értünk egyet az abszolút vegánsággal, de sok érték és gondolat, amelyet a vegánok képviselnek, számunkra is fontos. Gyertek, beszélgessünk a vegánságról!

Mi a veganizmus?

A vegánok – értelem szerűen – azok az emberek, akik a veganizmust követik. Azért írom így, mert a veganizmus több, mint egy táplálkozási irányzat, egyben egy filozófia is, amely elutasítja állatok árucikként való kezelését. Ez megnyilvánul a táplálkozás és a fogyasztás minden más területén is: a ruházat, higiéniai termékek, sőt akár a szórakozás megválasztásában is. Magát a szót egyébként Donald Watson, állatjogi aktivista használta először, 1944-ben.

A valóság persze az, hogy vannak étrendi vegánok, akik nem feltétlenül terjesztik ki az életük más területére a vegán filozófiát, míg az etikai vegánok igen. Ezen kívül vannak környezetvédelmi vegánok és vallási vegánok is, akik vagy az állati eredetű termékek környezetterhelő volta miatt vagy vallási indíttatásból követik ezt az életmódot.

A vegánok sok szép értéket, célt megfogalmaznak: együttérzés, erőszakmentesség, az állatokért, emberekért és a bolygóért való felelősségvállalás… De vajon csak így lehet?

Etikai nézőpont

A fentiekből is kirajzolódik, hogy a vegánság nagyon szorosan összefügg egy etikai állásfoglalással, ha nem elsősorban az. A vegánok azt állítják, hogy az állat szempontjából az ember keze általi halál rosszabbnak számít, több szenvedéssel jár, mint a természetes elpusztulás. Azt gondolom, hogy ez egy meglehetősen szubjektív nézőpont, amivel egyrészt nehéz vitatkozni, hiszen nagyrészt érzések szintjén dől el. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy erősen táplálkozik egy romantikus elképzelésből, miszerint az állatok a természetben általában viszonylag kellemes és nyugodt módon távoznak az élők sorából. A valóság viszont az, hogy (kivált ha növényevő állatokról beszélünk, már pedig táplálkozásunk alapját alapvetően ezek képezik) a legtöbbször a természetben is egy ragadozó áldozatává válnak vagy valamilyen betegségben pusztulnak el – fájdalmak között. Azt is érdemes végig gondolni, hogy vajon mi esik nagyobb súllyal a latba, ha egy állat jóllétét nézzük. Az a néhány percnyi szenvedés, amit a halál okoz nekik, vagy azok a hónapok/ évek, amiket a halálukig a földön töltenek. Azt gondolom, hogy nagyüzemi tartási körülmények között az utóbbi az, amelyik nagyobb szenvedést okoz nekik.

Közelebb a természet körforgásához

Egy másik megfontolandó kérdés az a halálhoz, illetve az ember-állat viszonyhoz való hozzáállásunk. A természeti népek körében (akik közül egyébként a legtöbbnek a táplálékában jelentős rész volt állati eredetű) nem igazán merült fel az a kérdés, hogy etikus dolog-e állati eredetű élelmet fogyasztani. Ennek oka nem az volt, hogy ők “alacsonyabb rendűek” vagy “fejletlenebbek” voltak nálunk. Hanem sokkal inkább azért, mert saját magukat is az állatvilág részének tekintették. Ebből kifolyólag természetes módon beleillesztették magukat abba a rendszerbe, amelyben az élőlények egymásból táplálkoznak. Ha mi magunk is közelebb élnénk ehhez a természetes körforgáshoz, az állatokhoz fűződő viszonyunk nem korlátozódna a társállatainkkal való bensőséges kapcsolatra, ha gyermekkorunktól kezdve az életünk része lenne a fentebb emlegetett rendszer, akkor bennünk is kevésbé merülnének fel ezek az etikai kérdések. Nem azért, mert barbárokká válnánk, hanem mert közelről tapasztalnánk és az életünk része lenne, hogy “a szarvasmarha megeszi a füvet, mert arra van szüksége, addig mi megesszük a szarvasmarhát, és majd minket is megesznek a kukacok szépen annak rendje és módja szerint, ha eltávozunk az élők sorából”.

Környezeti nézőpont

Nagyjából általánosan elfogadott nézet, hogy egységnyi mennyiségű növényi élelmiszer előállítása kisebb környezetterheléssel jár (pl. víz, energia, terület használat), mint egységnyi mennyiségű állati eredetű tápláléké. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy növényevő állat, aminek mi a húsát megesszük, az elfogyasztott növényi tápláléknak viszonylag kis részét használja fel a testtömegének növelésére vagy egyéb “termék” (pl. tej, tojás) előállítására. A többségét életfunkcióinak fenntartására fordítja, de ez számunkra “nem hasznos”, hiszen nem lesz tőle több élelmiszerünk. Ugyanakkor ezt az ún. létfenntartó energiát is biztostani kell neki növényi táplálékokkal. Ezeknek a növényi táplálékoknak az előállítása pedig energia-, terület- és vízigényes. Magyarán, ha mi magunk esszük meg az azonos területen termelt növényi táplálékot, akkor takarékosabban járunk el.

Ezzel az érveléssel azonban az a baj, hogy viszonylag sok leegyszerűsítéssel él. Például egyáltalán nem igaz, hogy minden terület, ami alkalmas állattartásra, alkalmas növénytermesztésre is. Számos terület van, ahol nem termeszthető ugyanakkora mennyiségű, állatok számára elfogyasztható növényi táplálék, mint ember számára elfogyasztható. Jó példák erre a hegyvidéki legelők vagy az északi országok.

Az alpesi legelőkön például nem nagyon lehetne növényeket termeszteni

A legeltetés ökológiai funkciója

Sőt, a legeltetésnek nagyon is fontos szerepe van a gyepek fenntartásában! Ugyanis azok viszonylag gyorsan cserjés-bozótos, majd erdő területté válnának, ha a legelésző állataink nem állnák ennek útját. És hogy miért baj ez? Hiszen az erdő jó, nem? Nos, igen, az erdők nagyon hasznosak és fontos lenne Magyarország területének is a minél nagyobb fokú visszaerdősítése, de a gyepek sokszor akár még fajgazdagabb társulások, mint az erdők és nagyon sok védett, ritka, értékes fajnak adnak otthont. Ezért tehát az ő megőrzésük is épp olyan fontos, mint az erdősítés.

Hús helyett…

Gyakori ellentmondás, amiről sokszor még a vegánok vagy vegetáriánusok körében is megoszlanak a vélemények, hogy bár nem fogyasztanak állati termékeket, de sokszor déli gyümölcsökkel, quinoával, chia maggal, szója tofuval vagy pálmaolajat tartalmazó ételekkel színesítik az étrendjüket illetve pótolják a tej- vagy hústermékeket. Arról, hogy mi a gond a pálmaolajjal, ITT már írtunk nektek. A déli gyümölcsökkel az egyik legnagyobb probléma, hogy a szállításuk rengeteg energiát emészt fel. Ezeket jó részt szennyező fosszilis üzemanyagokból fedezik. Ráadásul a termesztésük során sokszor szociális, egészségügyi és környezetvédelmi problémák merülnek fel, erről bővebben a Tudatos Vásárlók Egyesületénél olvashattok, ahogy arról is, hogy hogyan vált a quinoa és chia mag, ami 700 évig hétköznapi eledele volt a szegényebb peruiaknak és bolíviaiaknak, keresett élelmiszerré nyugaton és mit tett a helyi gazdasággal.

Gyakori ellentmondás, hogy valaki kerülik a húst, de közben különböző déli gyümölcsökkel és távoli országok terményeivel színesíti az étrendjét

A konvencionális mezőgazdaság csak az egyik út

A másik nagyon fontos szempont, hogy nem feltétlenül kell a környezetterhelési összehasonlításnál a nagyüzemi mezőgazdaságot alapul venni. Ha egy holisztikus szemléletű gazdaságban gondolkodunk, amely úgy van kialakítva, hogy a növénytermesztés, és az állattenyésztés nem elszeparálva, hanem egységben van kezelve, kölcsönösen segíti egymást, akkor csökken az egységnyi mennyiségű termékre jutó környezetterhelést. Jó példa erre az állati trágya használata a föld tápanyagtartalmának növelésére. Vagy a baromfi tartás gyümölcsösökben plusz területigény nélkül illetve a kártevők visszaszorítására.

Az utolsó szempont, amit szívesen behoznék, hogy még ha az állati eredetű táplálék előállítása nagyobb terület- és energiaigényű, egységnyi állati eredetű táplálék tipikusan koncentráltabban tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyekre szükségünk van, ezért azokból kisebb mennyiség is elegendő, mint zöldségből és gyümölcsből. Ennek érvényesüléséhez viszont szükséges lenne a húsfogyasztási szokásaink megváltoztatása, ugyanis a zsíros részek és a belsőségek különösen koncentráltan tartalmazzák ezeket.

Akkor nem is kell semmin változtatnunk?

Nem, egyáltalán nem erről van szó. Sőt, nagyon is sokat kellene változtatnunk a húsfogyasztási szokásainkon. Először is fel kellene hagynunk a konvencionális, nagyüzemi állattartással. Hiszen abban teljesen igaza van a vegánság képviselőinek, hogy ez a tartásmód embertelen, méltatlan és rengeteg szenvedést okoz az állatoknak. Ebben a változásban pedig mi, a fogyasztók is nagy szerepet játszunk! Ha nem vásároljuk meg a szupermarketek polcain díszelgő húsokat, hanem piacon, környékbeli gazdáktól vásárolunk, akikről tudjuk, hogy jól tartják az állataik, akkor a kínálat is kénytelen lesz a kereslet irányába elmozdulni.

Fogyasztáscsökkentés

Ahogy minden téren nagy szükség lenne a fogyasztásunk csökkentésére, húsból is vásárolhatnánk kevesebbet. Ma már sokan alapvetőnek tekintik, hogy minden étkezésnél kell valamilyen húst fogyasztani, de ez csak egy berögződés. Izgalmas és nagy lépés, ha már például bevezetjük a húsmentes hétfőt. Ez jó gyakorlás lehet arra, hogy felfedezzük: hús nélkül is jól lehet lakni és lehet nagyon finomakat enni! Ha ez az egy nap már jól megy, emelhetjük a tétet és beiktathatunk még néhány húsmentes napot. Természetesen itt is mindenkinek más válik be: nem muszáj mindenkinek heti valahány húsmentes napot tartani. Azt is megtehetjük, hogy az egyes napokon belül csökkentjük a húsos ételek számát. Például nem eszünk reggelire meg vacsorára felvágottas kenyeret, vagy éppen ebédnél kerüljük a húsos feltétet.

Vásárolj megbízható forrásból!

Ha húst, tejet, tejterméket vásárolsz, keress minél megbízhatóbb forrást! Olyan gazdaságokat részesíts előnyben, ahol legeltetik az állatokat, van mozgásterük, csoportosan tartják őket. Valamint ügyelnek rá, hogy minél fájdalommentesebb és békésebb legyen a haláluk.

Zárszóul

Ahogy tehát a fentiekből is látszik, bőven van mit változtatni a húsfogyasztási szokásainkon, akkor is ha nem váltunk teljesen vegán életmódra. A legfontosabb talán az, hogy a természet szeretete és tisztelete nyilvánuljon meg minden döntésünkben. Ehhez pedig tanulni és informálódni kell, ami idő- és energiaigényes. Cserébe egy sokkal minőségibb fogyasztás és az ételünkhöz fűzött minőségibb kapcsolat lehet az eredménye. Hogy ki pontosan mire, hova jut ennek az útnak a végén, abban pedig talán nincs is egyetlen igazság: hiszek benne, hogy vegánként is és vegyes táplálkozásúként is hozhatunk jó döntéseket.


Ha részletesebben szeretnél tájékozódni az ipari állattartásról, ajánlom neked a Húsatlasz című kiadványt.
A cikkhez forrásként felhasználtam, illetve az idézőjellel kiemelt részek megtalálhatóak EBBEN az írásban.

2 thoughts on “A vegánságról a vegánság világnapján

  1. Jázmin says:

    Rendben köszönjük, hogy a vegánság világnapja alkalmából belekötöttél több millió ember világnézetébe! 🙂 “sok érték és gondolat, amelyet a vegánok képviselnek, számunkra is fontos.” Az a sok gondolat azt jelenti hogy 1 vagyis hogy a föld érdekében együnk kevesebb húst. Igazad van hogy a természetben is megeszik egymást az állatok de arról elfeledkeztél hogy ők ragadozók, és elpusztulnának ha nem ennének húst, mi viszont nem pusztulnánk el ha elhagynánk. Azt írtad fel kellene hagynunk a nagyüzemi állattartással mert kegyetlen. Nos, ha otthon ölnek meg egy állatot aki 3 év helyett élhetett volna 15 évig az nem kegyetlen? Ha pl házi húst vásárolsz honnan tudod hogy vele nem voltak kegyetlenek? Sehonnan. Mindenhol vannak rossz emberek és semmit nem tehetünk ellene. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le hogy ahhoz hogy tudjuk hogy milyen körülmények között vágták le az állatot, nekünk kellene levágni őket. Szerinted inkább mindenki ölne azért hogy egyen vagy inkább zöldségekből főzne? Inkább akkor a zöldségek és a növényi alapú táplálkozás nyerne szerintem. Ja és a másik szempont hogy szinte mindenki osztott már meg pl cuki malacos képet. Nos a malac a valóságban is cuki. Az is akit levágnak és megesznek. Nagyon aranyos a facebookon de attól még két pofára zabálják a hamburgert. De attól cuki kismalac 🙂 Kíváncsi lennék hogy ha neked kellene megölnöd a táplálékod akkor is ilyen jókat ennél-e belőle. A vegánság alapja pedig az hogy mindannyian egyenlőek vagyunk. De ezt egy fajista nyilván nem értené meg.

    • Anett says:

      Kedves Jázmin!
      A cikkünk a saját nézőpontunkból járta körbe a témát. Nagyon fontos számunkra a hitelesség, és mivel mi fogyasztunk húst és egyéb állati eredetű élelmiszert, így értelemszerűen más megközelítésből vizsgálódtunk. Mindemellett nagyon fontosak számunkra az általad is említett értékek, az állatok és a természet tisztelete. A hozzászólásodat köszönjük, mert úgy gondoljuk egy ilyen horderejű témáról mindig érdemes megosztani a gondolatainkat, hiszen hatással vagyunk egymásra és így tudunk alakítani mások személyes nézőpontján. Bár a téma megosztó, mi mindenkit bíztatunk, hogy mondja el a vélemyényét és formálódjon egy értékes beszélgetés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Értesítést kérek, ha a termék elérhető. Emailt küldünk, amit ismét elérhető a termék.
Email Az email címed sosem adjuk ki harmadik félnek!