A kényelem áthatja az életünk

Fotelból kapcsolgatjuk a televíziót, mikrohullámú sütőben percek alatt dobjuk össze a vacsoránkat félkész ételekből, fél nap alatt teszünk meg olyan távolságokat, amik megtételéhez nem is olyan régen még napok, akár hetek kellettek, számítógép ellenőrzi, hogy helyesen írunk-e, néhány adatunk megadása után kidobja a számunkra legmegfelelőbb hitelkonstrukciót, mozgólépcsők szállítanak minket föl s alá a metróban vagy az áruházakban. De vajon valóban kényelmes az életünk?Aligha. Folyton folyvást rohanunk, nem érünk rá meghallgatni egymást, kapkodva vásárolunk be, futunk a busz után, úszik a háztartás, hónapok óta nem beszélgettünk öt percnél hosszabban a barátainkkal, csak futunk, futunk, loholunk az életünk után.

A kényelmi technológiák valódi ára

A kényelem és az azt biztosító technológiák valódi ára súlyosabb, mint gondolnánk. A gépeink előállítása – legyen szó telefonról, hűtőgépről, autóról vagy mosogatógépről – szén-dioxid-kibocsátáshoz, szennyezéshez, vegyi szennyeződéshez, és persze az erőforrások kimerüléséhez vezet. Nem beszélve azokról a kihaló fajokról és/vagy populációkról, amelyek életterének felszámolását az eszközeinkhez szükségek anyagok kitermelése okozza. A bányákban, a gépsorok mellett dolgozó emberekről, vagy épp azokról, akiknek az otthona a bányák közelében, az erőforrás lelőhelyek felett van, még nem is tettünk említést, ahogy gépeink szállítása, használata, majd hulladékká válása okozta problémákról sem. De ezeket a problémákat nem észleljük közelről, hiszen a legtöbbször tőlünk nagyon távoli országokban zajlanak a folyamatok.

De ha kicsit figyelünk, mégis a bőrünkön érezzük a hatásukat

Lehetne szólni az időjárási anomáliákról, a hazánkban is tapasztalható, klímaváltozáshoz köthető jelenségekről, de most első sorban nem erre gondolok. Hanem arra, hogy mikor ezeket a kényelmi megoldásokat választjuk – elszegényedik az életünk. Kényelem több lesz benne, ugyanakkor kevesebbet mozgunk, kevesebbet vagyunk a szabadban, egészségtelenebb ételeket eszünk, melyeknek nem ismerjük meg a valódi ízét, csak az aromák, ízfokozók, a cukor és a só gerjesztette mesterséges élvezeteket. Minél többet kapcsolódunk egymáshoz az online világban, annál kevesebbet a valódi élethelyzetekben. Nem ismerjük, hogy honnan jön az élelmünk, nem beszélgetünk a termelővel a piacon, csak egy mogorva kasszás csippantja le a kártyánkat kifelé menetek az üzletből: szerencsések lehetünk, ha egy “Jó napot!”-ot odamorog vagy ha kifogunk egy jobb kedvű eladót. Persze nem hibáztathatjuk, mi sem szívesen lennénk a helyében, hiszen végtelenül unalmas és monoton munkát végez. De miért? Hogy ő is megvehesse a kényelmi termékeket – ahogy még sok millióan pörögnek ebben a mókuskerékben.

Kinek a hibája?

Valójában mind erre vagyunk kíváncsiak, nem? Találni szeretnénk egy felelőst, akire dühösek lehetünk, akire mutogathatunk: miatta nincs jövője a gyermekeinknek. Nos, én nem tudok felelőst mutatni, nem is hiszem, hogy lenne ilyen. Mind felelősek vagyunk, még ha különböző módokon is. És első sorban nem azért, hogy hogy jutottunk ide, hanem azért, hogy hogyan lesz a továbbiakban. De azért nézzük meg mégis egy kicsit azt, hogy mi okozza mindezt – a kényszeres fogyasztást, a kényelem-függésünket és a többit -, mert ez segíthet abban is, hogy hogyan alakítsuk át a jelenlegi rendszert.

A fogyasztásra ösztönzés

Igen, a reklámok. Legyenek azok óriás plakáton vagy a influencerek posztjaiban, tévében vagy buszmegállóban, nyomtatott újságban vagy online magazinok felületein elhelyezve. Nem telik el úgy óra az életünkből, hogy ne érjenek minket különböző hatások, sőt, tovább megyek, manipulációk. Észre sem vesszük, hogy lassacskán egyre több mindenről érezzük úgy: elengedhetetlen az életünkhöz. És itt van a kutya elásva. Tényleg úgy érezzük, hogy szükségünk van rá. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi és a mesterségesen generált szükségleteink között. Vajon hány kényelmi termék található az otthonainkban, amikre nincs is igazán szükségünk?

Evolúciós, történelmi örökségünk

Nem rég olvastam egy könyvben, hogy feltételezések szerint azért fogyasztunk sok édességet, azért állunk meg nehezen egy kocka süti után, mert vadászó-gyűjtögető korunkban a cukornak egy legfontosabb forrása volt: a jó érett gyümölcsök. Ezek gyorsan megrohadtak, elették előlünk más, ügyesebb állatok, stb, szóval nem lehettünk biztosak benne, hogy még holnapra is a fán lesznek, ha ott hagyjuk őket. A legjobb megoldás ez volt: minél többet enni belőle. És bár ezek az idők már elmúltak, ez az ösztön olyan mélyen kódolt bennünk, hogy ez irányít bennünket még ma is, amikor egy tepsi süti fölött állunk. Talán hasonló folyamat játszódik le bennünk a kényelem kapcsán is. Valamint azt is látni kell, hogy korábban a csoportok összetartása nélkülözhetetlen volt a túléleshez. Ehhez pedig alkalmazkodni kellett a csoport többi tagjához. És bár ma már nem függünk olyan közvetlenül egymástól, mint korábban, az ösztön még nem veszett ki belőlünk: alkalmazkodni a bevett szokásokhoz. De beszülhetünk a rivalizálás – szintén mélyen kódolt – bennünk élő jellemvonásáról, amely a státuszszimbólumok kialakulásához és így a fogyasztás növekedéséhez is sokat hozzátesz. De ha csak az elmúlt évszázad háborús idejeire és az azt követő rendszerek nélkülözésére gondolunk: a sok-sok szűkölködés után sokan kompenzálnak – teljesen érthető módon.

Pótcselekvés

Egyre többet beszélünk a társadalom atomizálódásáról, ennek káros hatásairól, sőt, azt is kezdik pedzegetni, hogy mi van, ha a depresszió és társai, azaz

“a mentális betegségek nem rendellenességek, hanem teljesen természetes reakciók arra a világra, amit kialakítottunk magunknak?”

Mindezzel arra akarok utalni, hogy egy olyan világban élünk, ahol nagyon sok mentális, pszichológiai, szociális igényünk nem elégül ki és ezeket különböző módokon pótolni próbáljuk, hogy enyhítsük a bennünk keletkező feszültséget. Azaz valóban kialakulnak függőségeink. Alkohol-, dohány-függőség, drog-fogyasztás, de nem kell feltétlenül ilyen szélsőséges esetekre gondolnunk. Képernyő-függés, túlfogyasztás, impulzusvásárlás, (videó)játékfüggőség és társai.

Felgyorsult, egészségtelen tempót diktáló világunk kényszerít arra is, hogy látszatmegoldásokat válasszunk: félkész ételek, okos-házak, automatizált öntözőrendszer a kertbe, autózás, házhoz szállítós bevásárlás és a többi.

Nem tudjuk, hogy lehetne másképp

A fentiek értelmében én azt gondolom, hogy valójában nem vagyunk kényelem-függők, csak nem tudunk róla: választhatnánk mást is. Természetesen nincs könnyű dolgunk, ha kicsit lassítani akarunk, kevesebb technológiával akarjuk megoldani az életünk, hiszen mind ebben a világban élünk, nem tudjuk teljesen kivonni magunkat az általa diktált tempóból. De egy kicsit azért tehetünk ellene. Hozhatunk tudatos döntéseket arról, hogy limitáljuk a technológiai eszközöket az életünkben, korlátozzuk a családunkba bekerülő telefonok, számítógépek számát, nem vásárolunk televíziót. Lift helyett felsétálhatunk a harmadik emeletre, biciklizhetünk vagy tömeg-közlekedhetünk a munkahelyünkre, járhatunk piacra vásárolni, főzhetünk otthon közösen, választhatunk kézműves termékeket. Dolgozhatunk kevesebbet, kevesebb pénzért, hogy több időnk legyen, hiszen ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebből is megélhetünk. A kényelmi technológiákat pedig csak ott alkalmaznánk, ahol valóban a robotolást csökkentik.

The post Kényelem-függőség – valóban a rabjai vagyunk? appeared first on Julka Webshop.

Egy kis személyes sztori

Mi idén egy elég nagy utazásba vágunk bele, Marokkóba megyünk, ugyanis a párom édesanyjának ez már egy régi vágya. Persze azért mi se nagyon tiltakoztunk. Azért se, mert az elkövetkező néhány évben másra fókuszálunk majd, az utazás háttérbe fog szorulni, így jó ötletnek tűnt most beiktatni egy nagyobb utat. Azonban mi már eljutottunk odáig, hogy nem ülnénk repülőre, ezért mi a párommal oda-vissza vonattal utazunk. Ez lehetőséget teremt arra is, hogy mindkét irányba megszakítsuk az utazásunkat, megálljunk egy-két városban és ott is belekóstoljuk kicsit a levegőbe, no meg persze a helyi specialitásokba.   Mivel ez egy elég hosszú utazás lesz és nyilvánvalóan lesz pár olyan dolog az úton, amit itthon nem engednénk meg magunknak, van egy kis lelkiismeret furdalásom a környezetterhelése miatt. Én ezt nem tartom rossz dolognak, átfordítom motivációvá és arra használom fel, hogy minél alaposabban felkészüljek és lehetőleg mindent megtegyek, hogy minél kisebb lábnyomot hagyjunk magunk után.

Utazás – de mivel és hová?

Több olyan nagy világutazót is megismertem már, ha nem is mindüket személyesen, akik az után, hogy a környezetvédelem útjára léptek, fokozatosan elkezdtek leállni a repüléssel. Nálunk is elsődleges szemponttá vált, hogy olyan helyre megyünk csak, ahová repülés nélkül el tudunk jutni. Köztudott ugyanis, hogy a repülés az egyik legkörnyezetterhelőbb utazási mód. Főleg a szén-dioxid kibocsátása miatt, de fontos megemlíteni az egyéb szennyező anyagokat, valamint a zajterhelést is. A The Guardien elemzése szerint szerint egy Londonból New Yorkba tett repülő út 986 kg/fő szén-dioxid kibocsátással jár. A világon 56 ország polgárainak ennél az egész éves szén-dioxid kibocsátása kisebb. Érdemes tehát mérlegelnünk, hogy vajon mindenképp repülőre ülünk-e.

Megint egy kis személyes

Én alapvetően azt tapasztalom saját magamon, hogy bár néha magam is vágytam távoli tájakat felfedezni, idővel eljött az az állapot, hogy már jobban nyomaszt az a teher, amit egy (például) amerikai utazás jelentene, mint amekkora a vágyam oda eljutni. Ma már tulajdonképpen nem is igazán vágyok ilyen nagy utakra, mert tudom, hogy mi az “ára”. Közben viszont felfedezem, hogy milyen gyönyörű tájak vannak Magyarországon, amiket eddig nem ismertem, valamint a környező országokban is. A Tátra vagy Szlovénia lenyűgöző hegyei között is remekül lehet töltődni, és oda még vonattal vagy busszal sem olyan nagy dolog eljutni. Bécs fantasztikus város és itt van alig néhány órára! Vagy a horvát tengerpart, vagy Erdély sziklás csúcsai, vagy a hazai termálfürdők kényeztetése… Kincsekkel vagyunk körülvéve!

Hogyan pakoljunk?

Ha vonattal, busszal vagy autóval utazunk, érdemes minél kevesebb cókmókot vinnünk magunkkal, hiszen mindhárom csomagtere véges. Emellett természetesen saját magunk számára is megkönnyítjük az utazást azzal, ha nem a hatalmas táskáinkkal kell bajlódnunk. (És hazafelé úgy is mindig nagyobb azért egy kicsit a táskánk… Na, de erről még később!)

Mit és mennyit?

• Ruhák: Ha csak egy hétre mész és nem akarsz vagy tudsz mosni akkor érdemes annyi ruhát vinni, hogy kitartson, de ha hosszabb útra mész vagy nem okoz gondot a mosás (akár kézzel), akkor érdemes kevesebbet pakolnod. Fontos, hogy legyen nálad meleg ruha is, akkor is, ha alapvetően meleg vagy forró időjárásra számítasz! Mindig jöhetnek meglepetések.
• Fehér nemű és zokni: Bármennyire furcsa is, ebből is elég lehet pár darab, főleg nyáron. Ha esténként kiöblíted őket, éjszaka meg is száradnak. Tipp: Lányoknak praktikus egy testszínű, lecsatolható pántú melltartó, ezt bármilyen ruha alá fel lehet venni.
• Esőkabát: Mindig, mindenhol jól jöhet, akár városban, akár a természetben töltöd a pihenő idődet. Érdemes egy drágább, de jobb példányt beszerezni, ami biztos nem fog műanyag-hulladékká válni az út végére, sőt, akár évekig elkísér majd.
• Fürdőruha: Opcionális, de alakulhatnak olyan helyzetek, amikor jól jön.
• Cipők, szandálok, papucsok: Sok múlik azon, hogy milyen programokat terveztek és hová utaztok, de egy zárt cipő és egy szandál mindenképp legyen nálad, még ha kicsit sok helyet foglal is.

Pipere

• Mosás: Egy marhaepe- vagy sima mosószappan könnyen elfér a táskádban és a szálláson a csap alatt kiöblítheted vele a ruháidat, így is csökkentve a poggyászod méretét.
• Mosakodás: Érdemes csak annyi szappant és sampont, szilárd sampont, samponszappant vinni magunkkal, amennyire biztos szükség lesz. Ehhez a sampont áttölthetjük kisebb üvegcsébe, a szappanhoz meg remek kis úti szappantartót kaphatunk. Persze egy megmaradt műanyag doboz is épp úgy megteszi.
• Női higiénia: A menstruációs kelyhek az utazás megmentői lehetnek, mert akár 12 órán át is kibírják, ha nincs lehetőség, megfelelő körülmények kiüríteni. Érdemes azonban már néhány hónappal korábban elkezdeni használni őket, hogy kellően gyakorlott legyél, mire az utazás közben lesz szükséged rá. Fontos, hogy a használatát meg kell tanulni, ami időbe telik!
• Napvédelem: Valószínűleg ezt nem kell nagyon magyarázni, azonban jó tudni, hogy ennek is van hulladékmentes alternatívája. Egyrészt egy bő, laza, szellős, világos ing is sokat segít, a kilógó testrészeidre pedig használhatsz natúr napozókrémet, ami nem csak káros anyagoktól mentes, hanem a csomagolása is újrahasználható. Apropó, napvédelem! Kalapot, kendőt, sapkát is mindenképp vigyetek magatokkal.

Amit azért viszünk, hogy a hulladéktermelésünket csökkentsük

• Kulacs: számtalan PET-palackos ásványvíz megvásárlásától kímélheted meg így magad. Kávézók, éttermek mosdójában biztos újra tudod tölteni, de valószínűleg a legtöbb kedves eladó is szívesen megteszi neked. A Refill révén viszont akár olyan helyekre is rátalálhatsz, ahol kimondottan nyitottak ilyesmire. Az én személyes kedvencem a 8,5 dl-es kulacs, mert se nem nagy, se nem kicsi, de akár tárolóvá is alakítható. Ha olyan helyre mész, ahol nem szabad a csapvizet meginni, túraboltokban beszerezhetsz vízszűrős kulacsot is.
• Ételes doboz: Csomagolhatsz bele magadnak ételt a kirándulásokra, de ha az étteremben nem győzöd megenni, amit rendeltél, nem kell műanyagdobozokba kérned elvitelre a maradékod. Így az ételpazarlás ellen is tehetsz! Nálunk is mindenképp lesz néhány ételhordó doboz, amibe egyrészt tudunk magunkkal vinni elemózsiát a kirándulásokra, másrészt a piacon is tudunk ebbe vásárolni ezt-azt, ha szeretnénk megkóstolni a helyi finomságokat.
• Vászonszütyők és vászontáskák: Ahogy a dobozok, ezek is a vásárlások során lehetnek hasznosak, hogy elkerüld a műanyag zacsikat. Használd úgy őket,a hogy itthon tennéd!
• Evőeszköz készlet: Ha olyan helyen kényszerülnél enni, ahol csak eldobhatós evőeszközöket adnak, előkaphatod a saját kis vilkádat, ami könnyű és kis helyen is elfér.
• Textil zsebkendő: Aki hulladékmentességre törekszik, azoknál elég gyakran amúgy is megtalálható a mosható zsebkendőkészlet, de az utazás során is hasznos lehet, akár azért is, hogy kicsit benedvesítve hűsítsd magad vele, vagy megtöröld a kezed a tömegközlekedési eszközök után.

Még néhány apró ötlet

• Az utazás során ugyanúgy igyekezzünk helyi termelőktől, piacokon vásárolni, kerüljük a feldolgozott termékek fogyasztását, amik rendszerint nem csak egészségtelenek, hanem “alaposan” be is vannak csomagolva.
• Nincs utazás, ami eltelhetne apró szuvenírek beszerzése nélkül, de azért figyeljünk oda, hogy mit és mennyit hozunk belőlük haza. Vásároljunk helyi termelőktől bort, sajtokat, esetleg kézműves ékszert, sálat, kendőt, táskát. Mindenképp olyasmit keressünk, ami nem csak emlék lesz, hanem használni is tudjuk és szükségünk is van rá. És emlékezzünk a nem megvásárolt termék a legkörnyezetbarátabb termék, úgyhogy igyekezzünk minél kevesebbet vásárolni, gyűjtsük inkább az emlékeket!
• Részesítsd előnyben a helyi tömegközlekedést, bérelj biciklit, sétálj! Így nem csak a környéket ismerheted meg jobban, hanem az ökolábnyomod is csökkentheted.
• Kerüld a kétes hírű állatkerteket, próbálj olyan túraszervezőket találni, akik a fenntarthatóságot szem előtt tartják programjaik szervezésekor! A Talpalatnyi történeket blogján sok hasznos infót találsz amúgy is, de a felelős utazásról szóló cikküket mindenképpen ajánlom.

Jó utat, sok szép kalandot nektek!

The post Utazás – tippek, hogy minél környezetbarátabb legyen appeared first on Julka Webshop.

Nézzük a tényeket – divatipar káros hatásai

Manapság sok helyen olvashatunk és hallunk arról, mennyire környezetszennyező iparág a ruhaipar. Sőt, a 10 legszennyezőbb ipari szektor között tartják számon. Nagyon érdekes statisztikák vannak a témában, én mégis picit egyszerűsítve úgy írnám le a probléma gyökerét, hogy mindenkinek rengeteg ruhája van és általában a gerjesztett igények miatt mégis úgy lehet érezni, hogy nincs mit felvenni. A fast fashion márkák 2-3 hetente új kollekcióval kopogtatnak, ezzel folyamatosan fenntartva a “nem vagyok elég trendi” érzést a fejekben. Ez a jelenség pedig sokszor már a gyerkőcök ruhatárát sem kíméli. Sajnos nálunk is szembetűnő, hogy szinte ömlik ki a sok ruha a gyerekek szekrényéből. Túlfogyasztunk, mégsem elégít ki minket a vásárlás, hiszen a döntést és a választást nem mi, hanem valami trend, divat irányítja helyettünk.

A fentieken túl persze jó, ha tudatában vagyunk a számokkal és tényekkel a divatipar környezetszennyező hatásairól. Íme egy összefoglaló Mengyán Eszter Holy Duck! blogjáról a témában:

• Egy felmérés szerint a fillérekért vásárolt új ruhák átlagosan mindössze 5 hétig maradnak egy nő szekrényében, mielőtt a szemétbe kerülnek.
• Egy másik felmérés szerint mindössze háromszori viselet után a nők 33 százaléka úgy érzi, a szóban forgó ruhadarab már túl régi.
• Egyetlen pamutpóló előállításához 2720 liter édesvízre van szükség.
• 80 milliárd ruhadarab készül évente. Ez 400%-kal több mint 20 évvel ezelőtt, 1996-ban.
• 40 millió ruhagyári munkás dolgozik a világon, ebből több mint 4 millió dolgozik Banglades 5000 ruhagyára közül az egyikben.
• A ruhagyári munkások 85%-a nő, akik naponta kevesebb mint 3 dollárt keresnek.

Sokkoló, ugye?

Mi a jó irány és mi is az a fenntartható divat?

A válasz egyszerűnek tűnik: vegyük kezünkbe ezen a fronton is az irányítást és fogyasszunk annyit és olyat, ami nekünk és a környezetnek a legjobb. Na de mégis hogyan? Én úgy érzem ehhez kell egy komolyabb tervezés. Aki tudatosan akar dönteni az nem akar felesleges ruhát megvenni, de a rengeteg kínálatból nehéz kiválasztani azt az egyet-kettőt, ami elég lenne és még jól is érezzük benne magunkat. Fontos, hogy legyen egy szempontrendszer, ami segít. Egy ilyen támogatás például, ha tisztában vagyunk azzal, milyen színek állnak jól. Ezt kiegészíthetjük olyan ismeretekkel, hogy az alkatunkhoz milyen forma, fazon passzol. Ezekben a témákban valakinek elég ha utánaolvas, de tapasztalatból mondom, hogy nagyon hasznosak a tanácsadások, főleg ha számít az idő faktor is. Ha már tudjuk milyen színek és formák állnak jól nekünk, már nagyon sokat tettünk egy fenntartható ruhatár kialakításáért, hiszen jó eséllyel szeretjük majd azokat a darabokat, amiket megveszünk, ezért hosszú ideig velünk lesznek.

Viszont itt egy újabb fontos kérdés, hogy honnan szerezzük be a ruhákat? A fenntarthatóság kapcsán lényeges szempont, hogy választásainkkal próbáljuk csökkenteni az ökológiai lábnyomot. Válasszunk olyan hazai tervezőtől, aki itthon gyártja a ruhákat, ha lehet európai és természetes alapanyagból. Így kevesebb a szállítás, az alapanyag később nem szennyezi a mikroműanyagok által a környezetet és ráadásul a gyártással itthon teremt munkát, fair körülmények között. Ennek persze megvan az ára és valljuk be, sokan nem tehetjük meg, hogy minden ruhadarabunk hazai, ökotudatos tervezőtől legyen. De egy-kettő biztos belefér, hiszen ha csökkentjük a ruhatárunk nagyságát összességében többet is költhetünk 1-2 darabra. A többi  alapdarabot beszerezhetjük másodkézből, a barátnők szekrényében és a turikban pedig igazi kincsekre lehet bukkanni. Én úgy gondolom, ezek a fenntartható divat építőkövei.

Lelőhely lista a teljesség igénye nélkül

Összegyűjtöttem egy rövidebb listát, hogy hol érdemes nézelődni, akár hazai tervezésű ruhák kapcsán, akár alapdarabok felkutatása céljából. Ez a lista kizárólag saját tapasztalat alapján készült vagy vásároltam már itt vagy ajánlották mások, akik szintén keresik a fenntartható irányokat.

• Touch Me Not – hazai designer ruhamárka
• Háda kids a Keleti pályaudvar közelében  – jó minőségű használt gyerekruha lelőhely
• C&A organic pamut kollekciója – alapdarabok után kutatva
• Swappis – ruhacsere program, szuper kezdeményezés, ami igazán fenntartható elveken nyugszik
• Lakásbutik – kár, hogy csak évente pár alkalommal tartják meg
• Turi, turi, turi! – nézz be egy hozzád közelibe, sosem tudod hol találsz egy szuper alapdarabot.
• Alapdarab – Őket én is csak most fedeztem fel, de nagyon szupernek tűnik.
• ArtonMe– Érdemes megnézni Marton Ancsa ruháit is.
• Fridea Shop – Ebben a kis boltocskában is találhatunk környezettudatos módon készített ruhákat.
• Botanica – gyönyörű festőnövényes ruhák & kiegészítők
• Trip Hemp Fashion – kender és pamut alapanyagból készült pólók, sálak

Személyes élmények a színtanácsadásról

Végül hoztunk nektek egy rövid videós összefoglalót, ami talán visszaad néhány érzést, pillanatot abból, hogyan is épül fel egy színtanácsadás. Esztertől nagyon sokat tanultunk a fenntartható divatirányzatról, jó érzés volt olyan valakivel találkozni, akinek első javaslata az volt, hogy ha megvannak a színeid először csak a meglévő ruháid közül keresgélj, próbálj ki a típusodhoz passzoló összeállítást. A tanácsadás egy igazi feltöltődés volt, személyes odafigyeléssel, szuper energiákkal. Íme egy kis összefoglaló:

Ha pedig érdekel a Mengyán Eszterrel készített interjúnk is, akkor ITT megtalálod.

Ha tetszett a bejegyzés iratkozz fel hírlevelünkre és kövess minket Facebook és Instagram oldalainkon és a Youtube csatornánkon, hogy mindig értesülj legfrissebb infóinkról.

The post Színtanácsadás, ami visszaadta a döntés szabadságát appeared first on Julka Webshop.

Ez a történet áll a háttérben

Colin Kaepernick hat éven át volt az amerikai San Francisco 49ers játékosa. A 2016-os szezonban azzal került a közvélemény kereszttüzébe, hogy térden állva hallgatta végig a mérkőzés előtti himnuszt. Ezzel a gesztussal arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy az országban élő afroamerikai emberek közül sokan estek a rendőri túlkapás áldozatául, és haltak meg tisztázatlan körülmények között. Kaepernickkel a következő szezonban már senki nem kívánt szerződést kötni, így futball karrierje idejekorán véget ért. Kaepernick így feláldozta a karrierjét egy olyan ügyért, ami az egyik legégetőbb társadalmi probléma Amerikában. A Nike idei kampányának azonban ő lett a főhőse.

Hogy miért fontos számunkra ez a történet?

Tegyük félre most egy percre a kampány társadalmi és politikai üzenetét és azt, hogy a Nike a pazarló fogyasztói társadalom egyik népszerű márkája. Nézzük meg azt, mi is történt, mikor a sportoló térdre ereszkedett a nemzeti himnusz alatt. Meghozott egy döntést. Egy olyan döntést, amiről valószínűleg pontosan tudta, hogy tönkreteheti mindazt, amiért egész életében dolgozott. Ő mégis úgy határozott, hogy még ha így is lesz, kiáll valami mellett, amiben hisz, és nem rejti tovább a közöny álarca mögé a véleményét. Ha jobban belegondolunk, az életünk tulajdonképpen nem más, mint döntések sorozata, amelyek alakítják a mindennapjainkat és a környezetünket. Még akkor is, ha legtöbbünk jó eséllyel nem kényszerül Kaepernickéhez hasonló súlyú döntést meghozni – és valószínűleg milliárdos reklámszerződés sem várja – igenis mindannyian befolyásolhatjuk a minket körülvevő világot a saját szintünkön. Legyenek bármilyenek a körülmények, csak csinálni kell – és a sikereket el lehet érni. A mi döntésünk, hogy beleállunk-e a helyzetbe vagy sem.

Mi köze ennek a zero wasthez?

Nem kell, hogy a zero waste életmód zöld harcosa légy, vagy konferenciákon szónokolj, ha nem a te műfajod. De jó példát és mintát mutathatsz a téged körülvevő gyerekeknek, fiataloknak és akár a felnőtteknek is. A JULKA-nál mi nem csak szemlélői, hanem alakítói akarunk lenni a saját életünknek, és szeretnénk, ha minél több emberhez el tudnánk juttatni ezt a üzenetet. Ennek a szemléletünknek a része az is, hogy törekszünk a műanyagmentes, hulladékszegény életmódra. A mi döntésünk az, hogy megpróbáljuk keresni a zero waste alternatívákat, hogy elmondhassuk, mi tényleg tettünk azért, hogy a gyermekeink egy jobb környezetben nőhessenek fel. Nem mástól várjuk, hogy ezt megteremtse nekik. 

Neked is azt tanácsoljuk, hogy vágj bele, és hozd meg te is a saját döntéseidet, legyen szó akár a zero waste életmódról, akár bármilyen más, neked fontos ügyről! Sosem késő!

The post JUST DO IT – A mi döntésünk: cselekedni appeared first on Julka Webshop.