Mi is az a bűntudat?

“A bűntudat az emberre jellemző, tanult, morális érzelem, amelynek számos megjelenési formája és szintje lehet, attól függően, hogy mi váltja ki, milyen a megítélése, látják-e, érzik-e mások is stb.”-írja a Zöld pszichológia blog az ökobűntudatot tárgyaló írásában. Talán meglepő kijelentés, de a bűntudat alapvetően pozitív érzelem, hiszen bocsánatkérésre, jóvátételre ösztönöz, ami segíti a társas kapcsolataink hosszútávú fennmaradását. Fontos, hogy nem szabad összekeverni a szégyennel, amikor is az ember “leginkább a saját magáról kialakított képben csalódik”. Nyilvánvaló azonban, hogy a bűntudatnak is van egy káros mértéke, amikor a bűntudat mértéke nem áll összhangban az elkövetett bűn súlyosságával, sőt, esetleg olyan dolog miatt érzünk bűntudatot, amit el sem követtünk.

És az ökobűntudat?

Az ökobűntudat a bűntudat egy olyan formája, amikor azért érezzük rosszul magunkat, mert úgy érezzük, cselekedeteinkkel, döntéseinkkel, fogyasztói szokásainkkal vagy éppen tétlenségünkkel a természeti környezet ellen vétünk, károsítjuk azt, ártunk neki és ezt morálisan kifogásolhatónak tartjuk.

Mit kezdünk a (öko)bűntudatunkkal?

Az elkerülés

A bűntudat az egyén szempontjából egy kellemetlen érzés, még ha egyébként – a közösség összetartásának szempontjából – hasznos is. Ezért, mikor szembesülünk vele, gyakran az az első reakciónk, hogy elhessegetjük magunktól vagy kifogásokat keresünk, hogy miért nem tudunk tenni a problémák megoldásáért. Ilyen az, amikor azzal érvelünk, hogy “sajnos nem engedhetjük meg a környezetbarát termékeket” vagy “nincs időnk piacra járni”. Ezeknek a kifogásoknak az alapja talán félig igaz is… de mégis, most már olyan súlyosak a gondjaink, hogy meg kell haladnunk ezeket a korlátainkat. Ráadásul szerencsére az ökotudatosság sok esetben nem pénz kérdése, ugyanis a legfontosabb és legnehezebb kihívás nem is az, hogy mit tudunk megvenni, hanem az, hogy mi az, amiről le tudunk mondani, mi az, amit nem veszünk meg. Azaz, hogy hogyan csökkentjük a fogyasztásunkat.

Erőt kovácsolunk belőle

Rengeteg szomorú hír kihaló fajokról, az óceánokon úszó szemétszigetekről, fotók és cikkek bangladeshi fast fashiont gyártó üzemekről, olvadó jégsapkák, növekedő szén-dioxid koncentráció a levegőben és a most már köztudott tény: ezt mi, emberek okozzuk. Hogy ne éreznénk ökobűntudatot? Ráadásul már megint nem sikerült lebeszélni a gyerkőcöt a banánevésről, persze munkába is autóval mentünk, mert már nagyon kellett sietni és egyébként is, már mióta szeretnénk eljutni a csomagolásmentes boltba, de csak nem sikerül… Inkább igyekszünk nem is gondolni rá. Tényleg lehet ebből motivációt kovácsolni? Szerintem igen.

Hogyan csináljuk?

Fontos tudatosítani, hogy senkinek sem megy tökéletesen, nem létezik ténylegesen “zero” azaz nulla hulladéktermelés vagy szén-dioxid kibocsátás. Mi, akik igyekszünk a lehető legkörnyezetbarátabb életet élni, mi is ennek a jelenlegi rendszernek vagyunk a részei, nem tudunk mindig minden helyzetben szembe menni a világgal. Igen, fogunk termelni hulladékot, lesz a tevékenységünknek szén-dioxid kibocsátása, de arra, hogy mekkora, igenis hatással lehetünk.

Vállalni kell a konfliktusokat

Az az életmód, amit mi élni akarunk, az bizony szembe megy a többség felfogásával. Ez pedig több-kevesebb konfliktussal fog járni. Igen, a gyermekünk látni fogja, hogy a többi gyerkőc ehet banánt, megkaphat olyan műanyag játékokat is, amit mi nem veszünk meg neki, nem lesz olyan “menő” rajzfilmes ruhája vagy kulacsa, amit a legújabb divat diktál. Fel kell készülnünk arra, hogy vele szemben is épp úgy ki kell állnunk majd nehéz helyzeteket, mint például a barátainkkal szemben, akik talán feldobják egy közös külföldi nyaralás ötletét, ahová mi nem akarunk velük tartani, mert nem szeretnénk repülőre ülni. A családunkon belül is el kell fogadtatnunk sok mindent, például hogy kevesebb hús kerüljön az asztalra, a milliomodik tárgyi ajándék helyett kaphassunk közös programokat karácsonyra és a többi…

Előre készülnünk kell ezekre a helyzetekre, fontos, hogy tudatosítsuk: vállaljuk ezeket a konfliktusokat, mert számunkra fontosabb, hogy a gyermekeink egy szép és egészséges világban élhessenek majd, mint hogy most elkerüljük a konfrontációt a banánevés vagy a rajzfilmes ételhordó doboz miatt. Az is fontos, hogy nyugodtak tudjunk maradni ezekben a helyzetekben, kedvesen beszéljünk az érzéseinkről, az aggodalmunkról, ismerjük el a másik fél érzéseit is. Ez azonban nem kell, hogy azt jelentse, hogy feladjuk az álláspontunkat. Legyünk kedvesek, de kitartóak!

Keressünk támogató közösséget!

Keressünk olyan társakat, barátokat, akár online közösséget, ahol támogatnak minket, akik megerősítenek bennünket abban, hogy jó úton járunk. Segíthetünk egymásnak abban, hogy megosszuk, ki hogyan kommunikál a családjával, barátaival, hogyan dolgozza fel a sikertelenségeket és együtt ünnepeljük örömeinket.

Hiba vagy lehetőség?  

Ha valami nem sikerül, tekintsünk úgy rá, mint egy lehetőségre, hogy legközelebb jobban csináljuk. De határozzuk is el, hogy változtatni fogunk! Legyen egy víziónk, hogy milyen világban szeretnénk élni és tartsuk szem előtt, hogy minden egyes jó döntéssel teszünk azért, hogy ezt a világot azzá az általunk remélt, jobb világgá alakítsuk! A fájdalom, a ökobűntudat erő! Hiszen már tudjuk, hogy mi az, amit jobban kellene csinálni, tudjuk, hogy milyen utak vezethetnek egy jobb világ felé!

Az ökotudatos élet jó élet!

Fontos, hogy ne szenvedést lássunk az életmódváltásban. Fedezzük fel az örömöket, lássuk meg a szépet! És ez nem csak üres szlogen. A tudatosság sok örömet hozhat az életünkbe. Nagyon jó dolog olyan ruhákat hordani, amelynek készítőit ismerjük, tudjuk, hogy jó körülmények között és rendes fizetésért dolgozott. Egész más érzés, ha olyan hús kerül az asztalunkra, amely olyan gazdaságból származik, ahol az állatok boldog, szabad életet élhettek. Komposztálni olyan, mint egy fokkal közelebb kerülni az élet körforgásához. Közvetlenül kistermelőktől vásárolni egy lehetőség, hogy olyan embereket támogassunk a pénzünkkel, akik számunkra fontos értékek mentén gazdálkodnak. Tárgyak halmozása helyett minőségi élményeket szerezni a családunkkal, barátainkkal, felfedezni hazánk és a környező országok természeti kincseit nagyobb ajándék, mint amennyire el tudjuk képzelni. Ha ezt  sikerül megérezni, akkor a bűntudat mellett lesz egy másik érzés is, ami motiválni tud minket.

Engedjük bele magunkat ezekbe a pillanatokba, engedjük meg magunknak, hogy megérezzük:

jó így élni!

The post Cselekvésre ösztönző ökobűntudat appeared first on Julka Webshop.

Nézzük a tényeket – divatipar káros hatásai

Manapság sok helyen olvashatunk és hallunk arról, mennyire környezetszennyező iparág a ruhaipar. Sőt, a 10 legszennyezőbb ipari szektor között tartják számon. Nagyon érdekes statisztikák vannak a témában, én mégis picit egyszerűsítve úgy írnám le a probléma gyökerét, hogy mindenkinek rengeteg ruhája van és általában a gerjesztett igények miatt mégis úgy lehet érezni, hogy nincs mit felvenni. A fast fashion márkák 2-3 hetente új kollekcióval kopogtatnak, ezzel folyamatosan fenntartva a “nem vagyok elég trendi” érzést a fejekben. Ez a jelenség pedig sokszor már a gyerkőcök ruhatárát sem kíméli. Sajnos nálunk is szembetűnő, hogy szinte ömlik ki a sok ruha a gyerekek szekrényéből. Túlfogyasztunk, mégsem elégít ki minket a vásárlás, hiszen a döntést és a választást nem mi, hanem valami trend, divat irányítja helyettünk.

A fentieken túl persze jó, ha tudatában vagyunk a számokkal és tényekkel a divatipar környezetszennyező hatásairól. Íme egy összefoglaló Mengyán Eszter Holy Duck! blogjáról a témában:

• Egy felmérés szerint a fillérekért vásárolt új ruhák átlagosan mindössze 5 hétig maradnak egy nő szekrényében, mielőtt a szemétbe kerülnek.
• Egy másik felmérés szerint mindössze háromszori viselet után a nők 33 százaléka úgy érzi, a szóban forgó ruhadarab már túl régi.
• Egyetlen pamutpóló előállításához 2720 liter édesvízre van szükség.
• 80 milliárd ruhadarab készül évente. Ez 400%-kal több mint 20 évvel ezelőtt, 1996-ban.
• 40 millió ruhagyári munkás dolgozik a világon, ebből több mint 4 millió dolgozik Banglades 5000 ruhagyára közül az egyikben.
• A ruhagyári munkások 85%-a nő, akik naponta kevesebb mint 3 dollárt keresnek.

Sokkoló, ugye?

Mi a jó irány és mi is az a fenntartható divat?

A válasz egyszerűnek tűnik: vegyük kezünkbe ezen a fronton is az irányítást és fogyasszunk annyit és olyat, ami nekünk és a környezetnek a legjobb. Na de mégis hogyan? Én úgy érzem ehhez kell egy komolyabb tervezés. Aki tudatosan akar dönteni az nem akar felesleges ruhát megvenni, de a rengeteg kínálatból nehéz kiválasztani azt az egyet-kettőt, ami elég lenne és még jól is érezzük benne magunkat. Fontos, hogy legyen egy szempontrendszer, ami segít. Egy ilyen támogatás például, ha tisztában vagyunk azzal, milyen színek állnak jól. Ezt kiegészíthetjük olyan ismeretekkel, hogy az alkatunkhoz milyen forma, fazon passzol. Ezekben a témákban valakinek elég ha utánaolvas, de tapasztalatból mondom, hogy nagyon hasznosak a tanácsadások, főleg ha számít az idő faktor is. Ha már tudjuk milyen színek és formák állnak jól nekünk, már nagyon sokat tettünk egy fenntartható ruhatár kialakításáért, hiszen jó eséllyel szeretjük majd azokat a darabokat, amiket megveszünk, ezért hosszú ideig velünk lesznek.

Viszont itt egy újabb fontos kérdés, hogy honnan szerezzük be a ruhákat? A fenntarthatóság kapcsán lényeges szempont, hogy választásainkkal próbáljuk csökkenteni az ökológiai lábnyomot. Válasszunk olyan hazai tervezőtől, aki itthon gyártja a ruhákat, ha lehet európai és természetes alapanyagból. Így kevesebb a szállítás, az alapanyag később nem szennyezi a mikroműanyagok által a környezetet és ráadásul a gyártással itthon teremt munkát, fair körülmények között. Ennek persze megvan az ára és valljuk be, sokan nem tehetjük meg, hogy minden ruhadarabunk hazai, ökotudatos tervezőtől legyen. De egy-kettő biztos belefér, hiszen ha csökkentjük a ruhatárunk nagyságát összességében többet is költhetünk 1-2 darabra. A többi  alapdarabot beszerezhetjük másodkézből, a barátnők szekrényében és a turikban pedig igazi kincsekre lehet bukkanni. Én úgy gondolom, ezek a fenntartható divat építőkövei.

Lelőhely lista a teljesség igénye nélkül

Összegyűjtöttem egy rövidebb listát, hogy hol érdemes nézelődni, akár hazai tervezésű ruhák kapcsán, akár alapdarabok felkutatása céljából. Ez a lista kizárólag saját tapasztalat alapján készült vagy vásároltam már itt vagy ajánlották mások, akik szintén keresik a fenntartható irányokat.

• Touch Me Not – hazai designer ruhamárka
• Háda kids a Keleti pályaudvar közelében  – jó minőségű használt gyerekruha lelőhely
• C&A organic pamut kollekciója – alapdarabok után kutatva
• Swappis – ruhacsere program, szuper kezdeményezés, ami igazán fenntartható elveken nyugszik
• Lakásbutik – kár, hogy csak évente pár alkalommal tartják meg
• Turi, turi, turi! – nézz be egy hozzád közelibe, sosem tudod hol találsz egy szuper alapdarabot.
• Alapdarab – Őket én is csak most fedeztem fel, de nagyon szupernek tűnik.
• ArtonMe– Érdemes megnézni Marton Ancsa ruháit is.
• Fridea Shop – Ebben a kis boltocskában is találhatunk környezettudatos módon készített ruhákat.
• Botanica – gyönyörű festőnövényes ruhák & kiegészítők
• Trip Hemp Fashion – kender és pamut alapanyagból készült pólók, sálak

Személyes élmények a színtanácsadásról

Végül hoztunk nektek egy rövid videós összefoglalót, ami talán visszaad néhány érzést, pillanatot abból, hogyan is épül fel egy színtanácsadás. Esztertől nagyon sokat tanultunk a fenntartható divatirányzatról, jó érzés volt olyan valakivel találkozni, akinek első javaslata az volt, hogy ha megvannak a színeid először csak a meglévő ruháid közül keresgélj, próbálj ki a típusodhoz passzoló összeállítást. A tanácsadás egy igazi feltöltődés volt, személyes odafigyeléssel, szuper energiákkal. Íme egy kis összefoglaló:

Ha pedig érdekel a Mengyán Eszterrel készített interjúnk is, akkor ITT megtalálod.

Ha tetszett a bejegyzés iratkozz fel hírlevelünkre és kövess minket Facebook és Instagram oldalainkon és a Youtube csatornánkon, hogy mindig értesülj legfrissebb infóinkról.

The post Színtanácsadás, ami visszaadta a döntés szabadságát appeared first on Julka Webshop.

Környezettudatosságról

Julka: Mit jelent számodra  a környezettudatosság és mikor döntötted el, hogy a mindennapokban tudatosan keresed a hulladékszegény alternatívákat?
Brigi: A környezettudatosság számomra azt jelenti, hogy elsődleges szempont minden vásárlásomnál, döntésemnél, hogy feleslegesen ne terheljem a környezetet. Rengeteg apró dolgot tehetünk, és én igyekszem minél több mindent bevezetni a mindennapokba ezek közül. Most már picivel több, mint másfél éve kezdtem bele a zero waste életmódba, és azóta is folyamatosan haladok előre.

Mi volt az első zero waste elhatározásod?
Igazából mindent egyszerre próbáltam megváltoztatni, amitől őszintén szólva eléggé szenvedtem. Be kellett látnom, hogy így nem fog menni, és igenis lassítani kell! Nehéz volt türelmesnek lenni, időt adni a változásoknak, mert úgy éreztem, hogy így is túl sok idő telt már el, amikor igazából nem figyeltem oda.

Melyik zero waste lépés jelentette neked eddig a legnagyobb kihívást? Tavaly a biztonsági borotvától rettegtem, de végülis hamar hozzá szoktam. Az idei kihívás számomra az, hogy bár a háztartási hulladék egy harmadát komposztálni lehet, én még mindig nem léptem ezt meg. Úgy érzem nem szeretnék gilisztákat a lakásba, de a bokashi féle komposztálóhoz kell starter kultúra, amit tasakokban lehet kapni, ellenben főtt ételmaradékot is gyűjthetünk benne. Most őrlődök, hogy melyik a (leg)jobb megoldás, de lassan csak sikerül döntenem.

A hulladékszegény életmódra törekvés mennyire változtatta meg a mindennapjaid rutinját?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert van a közelemben piac és csomagolásmentes bolt is, ezért igazából nem lett nehezebb a helyzet, csak más. Ugyanúgy kell vennem dolgokat, csak most más termékeket választok, és más boltokba megyek, mint korábban. Persze ha hetekkel a kezdetek után kérdeztetek volna, akkor nem biztos, hogy ugyanezt mondtam volna.

Brigi tanácsai – hogyan kezdj bele

Mit tanácsolnál azoknak, akik még csak barátkoznak a témával, hogyan érdemes elkezdeni?
Legelőször is gondolják végig mi a céljuk, és szépen lassan haladjanak afelé. Figyeljék meg a vásárlásaikat, és hogy milyen termékcsomagolásokkal telik meg a szemetesük, mert így átláthatóbb, hogy mit lenne célszerű csökkenteni. Tudatosabbak lehetnek a választásban, ha bevásárlólistával indulnak neki – hogy tényleg csak az kerüljön a kosárba, amire valóban szükségük van -, és keresik a csomagolásmentes, vagy legalábbis üveg, fém és papír csomagolásokat, a lehetőségek szerint. Kulacs és zsinóros vászonzsák pedig mindig legyen a táskájukban! Ha ezek a változások már beépültek a mindennapokba, akkor lehet tovább haladni.

A csomagolásmentes május és a #zacskónélkül kampányunk kapcsán milyen tippeket adnál a kihíváshoz csatlakozóknak, hogy tudják elkerülni a felesleges műanyagokat?
Nekem ez szorosan összekapcsolódik az előző kérdéssel. Szerintem pont a zacskómentes és csomagolásmentes bevásárlásokra törekvéssel érdemes kezdeni. Úgyhogy ahogy már mondtam, segít, ha kulaccsal indulnak reggel el otthonról, és bedobnak pár zsinóros vászonzsákot, hogy elkerüljék a műanyag palackokat és zacskókat a nap folyamán. Persze a nagyobb bevásárlásoknál már szükség lehet dobozokra, befőttes vagy csatos üvegekre is. És az, hogy célirányosan olyan boltba menjünk, ahol csomagolás nélkül is tudunk vásárolni. Ezen túlmenően lehet szélesíteni a csomagolásmentesség és felesleges műanyagok elkerülését sok minden mással is. Pl. a eldobható evőeszközök és szívószál tudatos elkerülésével, visszautasításával, vagy ha valaki azon gondolkodik már rég, hogy kipróbálja a samponszappant vagy az üvegtégelyben kapható fogkrémet, arra is remek alkalom.

Köszönjük az interjút Brigi!

The post Környezettudatosság és hulladékmentesség? – Interjú Munkácsi Brigivel appeared first on Julka Webshop.

Az én történetem

Bevallom korábban nem igazán szerettem ezt az időszakot, mert rendszerint azok a témák kerültek előtérbe, amiket évek óta “cipelek”.  Ezért hosszú évekig inkább hiányérzet és elégedetlenség érzése társult ehhez az időszakhoz. Két évvel ezelőtt úgy éreztem, máshogy szeretnék nekifogni az évnek és bár nem vagyok az a típus, aki mindent nagyon aprólékosan kitalál mégis vágytam arra, hogy tudatosan átgondoljam az előttem álló célokat és megfogalmazzam magamnak, min szeretnék igazán változtani. Visszatekintve a mögöttem álló útra, úgy érzem jól tettem, hogy időt szántam a tervezésre, mert ennek egyik eredménye, hogy tavaly elindult a Julka Bízom benne, hogy a következő gondolatok téged is segítenek majd abban, hogyan érdemes meghatározni mely fogadalmakra (én jobban szeretem céloknak hívni) helyezd a fókuszt és az elhatározásból miként alakíts ki egy új szokást.

Adj időt magadnak, hogy megtaláld a jó célt!

Ahogy elmúlnak az ünnepek és eltelik az első pár januári nap, rám tör a türelmetlenség, hogy most azonnal ki kell találnom mit kezdjek az előttem álló időszakkal és mi az a régóta nyomasztó hiányosság, amitől idén tuti-tuti-tuti, hogy megszabadulok   Sokáig, szinte minden évben valahogy már tavaszra elfogyott a lendület. A tervek töredékével foglalkoztam és velem maradtak a jól megszokott hiányosságok is. Nem egy felemelő érzés Nagyon örülök, hogy sikerült változtatnom ezen és most megosztom veletek mi volt az a fordulópont, ami a legtöbbet segített: Időt szántam arra, hogy ne csak hirtelen jött vágyakat azonosítsak be, hanem tudatos célokat jelöljek ki. Eldöntöttem, hogy nem akarok mindent már januárban elkezdeni, hanem picit tovább húzom az ünnepek hozta lassulást. Két évvel ezelőtt ebben a folyamatban nagy segítségemre volt a YearComprass évértékelő és évtervező füzet. Ha esetleg még nem ismered bátran ajánlom, mert valóban nagyon szuper. Idén pedig új kedvencként a Slow Budapest Anti-határidőnaplója támogat ebben a folyamatban.

Hogyan érdemes a tervezésre szánt időt kihasználni?

Azonosítsd be, hogy a jelenlegi életszakaszodban milyen területen szeretnél változást elérni. Melyek azok a szituációk, amik a leginkább befolyásolják a mindennapjaid harmóniáját. Ehhez jó, ha valamilyen vezetett módszer segítségével (de lehet csak egy egyszerű lista is) értékeled, hogy magánéleted, szakmád, személyes kapcsolataid, énidőd tekintetében (a lista természetesen egyénileg alakul) hogyan telt az elmúlt időszak és mi a vágyott állapot. Azt is érdemes átgondolni, hogy milyen rossz berögzülést szeretnénk hátrahagyni, de itt talán fontosabb a MIÉRT átgondolása. Új szokás csak úgy alakul ki, ha tudjuk miért fontos az a változás.

Milyen a jó cél?

A kérdés picit tankönyvszagú, de igazából adja magát a válasz: olyan ami valóban közelebb visz a kívánt változáshoz. Érdemes elkerülni az általános megfogalmazást és konkrét feladatban gondolkozni. Nekem a sportolás kapcsán jött ez első komolyabb változás, amikor már nem azt fogalmaztam meg, hogy többet szeretnék sportolni, hanem azt, hogy a héten kedd-péntek-vasárnap reggel elmegyek futni. A megfogalmazás legyen tehát konkrét. Így nagyobb eséllyel állítasz be reális célokat, amiket lépésekre bontva könnyebben el lehet érni. Az elhatározást segíti, ha előre kitalált időközönként értékeljük az elért eredményt. Ebben sincs semmi ördöngösség, csak írjuk le mikor fogunk először rápillantani arra, hogy hol tartunk a folyamatban. Így talán kevésbé kúszik be a folyamatba a türelmetlenség érzése. Ami pedig az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy valóban érdemes leírni a célokat. Nem csak kigondolni vagy átbeszélni valakivel, hanem venni egy papírt és leírni. Nálam a személyes jellegű gondolatok és célok leírása nagyban segíti a változáshoz kapcsolódó érzelmeim megismerését. Ez azért fontos, hogy tudd, mi az ami valóban motivál és milyen ellenérzéseid vannak a kitűzött céllal kapcsolatban. Ebben a cikkben szuper évtervező eszközöket ajánlanak, ha valamilyen vezetett módszert keresel a tervezési folyamathoz, mindenképpen olvasd el.

Végül aranyszabályként érdemes észben tartani, hogy minden fenti gondolat hiábavaló, ha elaprózod az energiáidat és túl sok területen akarsz egyszerre változtatni. Lehet több célt megalkotni de egyszerre mindig csak egyre fókuszálj!

Elhatározásból új szokás

Hiába a tudatos tervezés, ha nem tudjuk a célhoz vezető úton a fontosabb változásokat szokássá alakítani. Miért fontosak ennyire a szokások? A szokás nagy Úr – tartja a mondás és hogy mennyire így van ez, azt jól mutatja a Duke University 2006-os kutatása, ami többek között arról számol be, hogy mi emberek időnk 45%-ában szokásaink szerint cselekszünk. Mindennapjaink kereteit jó és rossz szokásaink adják, az általuk kialakított struktúra befolyásolja életünk minden fontos területét, legyen az a családhoz, barátainkhoz való hozzáállásunk, munkánk vagy az eltöltött szabadidőnk. Ezért nem meglepő, hogy egy-egy rossz szokás elhagyása vagy egy új szokás bevezetése nagy energia befektetéssel jár. Ezt az energiát nem spórolhatjuk ki a folyamatból, mert ha valódi változást szeretnénk elérni életünk valamelyik területén meg kell találnunk a módját, hogyan építsük be az új szemléletmódot a mindennapi rutinba. Ha a fentiek segítségével jól meghatározott célokat tűztél ki, már biztos alapokra helyezted a változás folyamatát. Mégis mi az, amit még segítségül hívhatsz? Bár picit közhelyesen hangzik, de az idő mindent megold és ez ebben az esetben is így van.

Mennyi idő alatt tud megszilárdulni az új szokás?

Nagyon sok helyen olvashatsz arról, hogy 21 nap után megszokjuk az újat és beépül a változás az életünkbe. Ez az állítás a mai felgyorsult világunk leegyszerűsített válasza arra a problémára, hogy sok ember még ilyen bonyolult folyamatnál, mint egy új szokás bevezetése is, konzerv megoldásokra vágyik. Maxwell Maltz plasztikai-sebész megfigyelése szerint legalább (tehát minimum) 21 nap kellett ahhoz, hogy a sebészeti beavatkozások után a páciensek megszokják új testképüket. Egy későbbi, szokásokra irányuló tanulmány (Phillippa Lally, University College London) pedig a személyiség és a körülmények függvényében 18-254 nap közé (átlagosan 66 nap) teszi azt az időt, ami alapján a napi rutinba épül egy új szokás.

Kitartás – nem vagy egyedül!

A fentiekre alapozva nehéz megbecsülni, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy teljesen természetessé váljon egy új tevékenység vagy hozzáállás. De az biztos, hogy időfaktor mégis az egyik legfontosabb sarokköve a folyamatnak. Az elmúlt másfél évemben nagyon sok apróbb célom volt a zero waste életmód kapcsán. Viszont teljesen eltérő energia és időbefektetést igényelt egy-egy új szokás bevezetése. Visszagondolva érdekes, hogy számomra a téma kapcsán az egyik legnehezebben változást a műanyagtubusos fogkrém elhagyása jelentett. Körülbelül 1.5 hónap után vettem először észre, hogy már nem érdekli az agyamat az az apró változás, hogy megnyomom a tubust vagy spatulával teszem a pasztát a fogkefére Tartsd szemelőt, hogy nem érdemes türelmetlenkedni. Inkább keress társat, csoportot vagy csatlakozz a témához kapcsolódó kihívásokhoz.  Akár letölthetsz egy applikációt is – ami segíthet elindulni az úton. Csodát nem szabad várni tőlük, de az első és egyben legnehezebb néhány hetet megsegíthetik.

Köszönöm, ha velem tartottál és elolvastad a témához fűződő tapasztalataimat. Nincs más hátra, mint a következő hetekben több időt tölteni magaddal, és megtalálni azokat a kihívásokat, amik a fejlődésedet, belső harmóniádat segítik. Ha a zero waste életmód kapcsán is vannak megvalósítandó céljaid, arról biztosíthatlak, hogy a Julka segítő társad lesz ezen az úton.  

The post Új szokás az új évben, de hogyan formáljuk a mindennapok részévé? appeared first on Julka Webshop.