Mértékletességgel a túlfogyasztás ellen

A legnagyobb környezeti-természeti válságot okozó fő probléma a népességszaporulat mellett a túltermeléssel összefüggő túlfogyasztás. A globális környezetvédelmi problémákat, mint a túlnépesedés vagy a környezetszennyezés, gyakran érezzük távolinak, máshol, más szinten megoldandó problémának. Mégis lehet, hogy mi is tehetünk ellene?

A politikusok megoldják – vagy nem?

Azt gondolhatjuk, hogy felsőbb politikai vezetők dolga irányítani a globális folyamatokat a jó irányba, például törvények beiktatásával, stb. Vagy bízhatunk abban, hogy egyszer csak érdekeltté válnak a nagy gazdasági vezetők is, hogy befolyásukat használva a tisztább és élhetőbb jövő felé tereljék a lakosságot. Ám gyakran tapasztaljuk, hogy a vagyon, vagy befolyás sajnos nem párosul felelősségérzettel, netalán intelligenciával. A fejlett országokban tapasztalható népességnövekedés mérséklődése, valamint a zöld technológiák terjedése ellenére is növekszik a társadalmak környezetre gyakorolt hatása. Persze ez nem jelenti azt, hogy környezeti szempontból ezek feleslegesek lennének, de azt mindenképp, hogy ezek önmagukban nem oldják meg a problémákat. Ha a fogyasztásról-túlfogyasztásról van szó, felbukkan a személy saját felelőssége. A legtöbb ember idegenkedik a gondolattól, hogy a globális folyamatok szerves részeként tekintsen saját életére. Pedig a fogyasztás esetén pontosan így van.

Túllövés napja

A Global Footprint Network nemzetközi kutatószervezet 2003 óta minden évben kiszámolja azt a dátumot az évben, amikorra az emberiség erőforrás-igénye és -felhasználása átlépi a természeti erőforrások megújulóképességét. Nem is gondolnánk, így 2018-ban és a jelenlegi tájékozottságunkkal a témában, hogy már az 1970-es években elkezdődött a túlfogyasztás. A népesség és szükségleteink szintje már ekkor átlépte a fenntartható szintet! Idén (2018) már augusztus 1-jére datálták a Túlfogyasztás Világnapját. Ez egy világátlag, a dátum országonként eltérő. Például ha a Föld teljes lakossága úgy élne, mint a katariak, akkor a túlfogyasztás napja már február 9-én eljönne. Magyarország sem marad el, ha a világ úgy élne, mint mi magyarok, akkor június 20-án jönne el a túlfogyasztás napja. Ez azt jelenti, hogy ha a világ úgy élne, mint mi, akkor közel két Földre lenne szükség az igények hosszútávú kielégítésére. A legkisebb ökológiai lábnyoma például Marokkónak, Kirgizisztánnak, Albániának, vagy Nigernek van.

Struccpolitika vagy tenni akarás

Dugjuk homokba a fejünket, zárkózzunk el ezektől az információktól, esetleg tagadjuk le a fenti tények igazságát? Tehetünk így is. Igazából ez lenne a legkönnyebb. Tudomást nem véve a holnapról, csak a mának, a hedonizmusnak élni. Nekem most legyen jó, kényelmes, azonnal! … Szeretném, ha megtehetném… De sok minden van, ami meggátol abban, hogy homokba dugjam a fejem. Természetes igényem tiszta levegőt szívni, tiszta vizet inni, egészséges ételeket enni. Természetes igényem sokáig, egészségben és nyugalomban, háború nélkül élni. Szeretem felkeresni az érintetlenebb természeti helyeket, a városi közparkokat, a zöldövezeteket. Ezek töltenek fel mentálisan, ezek oldják fel bennem a rohanó városi életben felgyülemlő stresszt. Ezenkívül van egy gyerekem. Ezért igenis érdekel a jövő! Ide passzol Sir David Attenborough egyik nagy-hatású mondata, ami motivál engem is: “How could I look my grandchildren in the eye and say I knew what was happening to the world and did nothing.” Magyarul így hangzik:

“Hogyan is nézhetnék az unokáim szemébe és mondhatnám azt, hogy: Tudtam mi történik a világgal és mégsem tettem semmit. “

A túlfogyasztás pszichológiája

Hogyan kerülhetjük el a túlfogyasztást? Először fejben kell átkapcsolni egy kapcsolót, olvasni a miértekről, elfogadni a tényeket és belátni, hogy nagyon nagy a probléma. A tudás, a dolgok mögé látás és maga a gondolkodás az, ami segíthet minket lejönni a “szerről”, a vásárlások adta hamis boldogságérzetről, a hamis biztonságérzetről. Érdemes az ún. “tévfogyasztás” fogalmát is megismerünk és felismerni a jelenséget a saját életünkben. Tévfogyasztás esetén úgy használjuk az erőforrásokat, hogy önmagunknak okozunk nettó veszteséget. Erre egy hétköznapi példa a túlzott ételfogyasztás (kóros evés), de a drogfüggőség is ez a kategória. Tévfogyasztást az “örökös elégedetlenség” érzése eredményezi, amelyet a reklámok sugallnak felénk. És nettó veszteséget okoz nekünk az olyan tévfogyasztás is, amikor egészségünkre káros anyagokat tartalmazó dolgokat veszünk meg, nem gondolva a következményekre. Például ólomtartalmú festékek, háztartási vegyszerek használata, mikroműanyagok palackozott vizekben és élővizeinkben, mezőgazdasági területeinken a talajban, stb.

Hogyan alakul ez ki bennünk?

Könnyebb megérteni a mozgatórugókat, ha tanulmányozzuk kicsit Maslow szükséglet-piramisát. Széles körben elfogadott pszichológiai koncepció az emberi élet kiteljesedéséhez vezető alapvető szükségletekről. E szerint hat alapszükséglet az, aminek kielégítése hajtja előre az embert a boldogság elérésében.

Minden egyes szükséglet az alatta lévő szükséglet kielégülése után jelentkezik, aktivizálódik. Egy ember jóléte annak függvénye, hogy ebben a piramisban milyen magasra jutott. A gazdasági javaknak csak az alsó két szinten van jelentőségük, az embernek ezen a két szinten van a környezetre, mint erőforrásra szüksége. A többi kielégítése nem, vagy csak kis mértékben tartalmaz materiális elemet, tehát alacsony a környezeti terhelése. A baj akkor van, ha az ember “leragad” az alsó két szinten és az anyagi javak hajszolása, a birtoklási vágy természetes ösztönének kielégítése köti le a figyelmét és energiáit. Vagy a másik irányból nézve, amikor az ember a magasabb szinteken elhelyezkedő szükségleteit anyagi javak birtoklása révén akarja kielégíteni. Ez azért van, mert az ember elhiszi, amit a növekedésorientált gazdaság marketingfogásai egytől egyig üzennek, hogy a kínált áru megszerzésével a biztonság, a szeretet, az elismertség és önérvényesítési szükségletek kielégíthetőek.

Elérhetetlen kielégülés?

Sajnos az ily módon szerzett kielégülés csupán gyorsan szertefoszló illúzió, és a kiábrándulás után folytatódhat a hajsza a következő árucikkért. Látnunk kell, hogy a legalsó szinten való leragadás és a felsőbb szintű szükségletek anyagiakkal való látszólagos kielégítése ugyanannak az érmének a két oldala. A saját életünkben ezt a szintet kell megugranunk. A saját boldogságunk és a környezetünk megóvása érdekében is. Kicsit provokatívan, de ez a videó nagyon jól összefoglalja a lényeget:

Minimalizmus és hulladékszegény élet

A posztmaterializmushoz vezető belső átalakulás egyik fő koncepciója az önkéntes egyszerűség (voluntary simplicity). Ami szerencsére egyre növekvő táborral rendelkező mozgalom, és a hulladékmentes (zero waste) mozgalommal érthetően, kéz a kézben jár. Az önkéntes egyszerűség és a hulladékszegény élet a természeti környezet szempontjából is fenntartható stratégiák. És milyen előnyei vannak a minimalista gondolkodásnak azon kívül hogy élhető maradhat a jövőnk?

• Letisztult, szép élettér, kevesebb kacat a környezetünkben.
• Így a gondolkodásunk is letisztultabb lehet, kevesebb “zaj” vesz minket körbe.
• Összességében kevesebb költség, több megtakarítás, ha a minőségi tárgyakat, eszközöket preferáljuk a sok olcsó szemét helyett.
• Rengeteg időt spórolhatunk meg: kevesebb időt kell eltöltenünk a boltokban való ténfergéssel, hulladékszegény vásárlás esetén a sok-sok csomagolóanyag “eltüntetésével”, a lakásban kevesebb idő megy el lomolással, rendrakással, több időd lesz egészségesen élni, főzni, sportolni.
• Kevesebb stressz ér, nem lesz rejtett bűntudatod a jövő miatt, jobb lesz a közérzeted és az egészséged.
• Idővel egyre több minőségi kapcsolatod lesz és életre szóló élményeket élhetsz át.

Mit tehetünk mi?

Sok mindent tehetünk azért, hogy csökkentsük ökológiai lábnyomunkat és ezáltal hozzájáruljunk környezetünk megóvásához. Akár egy-egy mozgalom elvei szerint haladunk, akár a saját felelős és tudatos értékrendünk szerint. A környezettudatos lépések, szokások legtöbbje nem is igényel olyan nagy változásokat, csupán egy kis odafigyelést. Érdemes szemezgetni belőlük, azzal kezdeni, amit a legkönnyebben véghez tudunk vinni, legkönnyebben be tudjuk építeni a mindennapjainkba és a gondolkodásunkba. Mert a kezdeti sikerek azok, amik hajtani fognak előre ezen az úton. Ha ezek megvannak jöhetnek a nehezebb falatok, amik kicsit kényelmetlenek, nehezebb változtatni rajtuk. A lista a végtelenségig bővíthető:

Vásárlás, bevásárlás

• gondold át mire van valójában szükséged
• heti menü tervezés
• bevásárláshoz lista készítése
• szezonális termékek preferálása minél közelebbi termelőtől
• piacok, csomagolásmentes boltok felkeresése, törekedjünk a csomagolásmentes vásárlásokra
• preferáljuk a 100%-ban újrahasznosítható alapanyagokat, üveg, papír, fém
• textiszütyők, vászontáskák használata bevásárláshoz
• ne dobjunk ki élelmiszert
• natúrkozmetikumok használata, helyi készítőtől, csomagolásmentesen, vagy készítsük el magunk

Takarítás

• vegyszerek elkerülése
• öblítő elhagyása, minden “illat” vegyszer
• környezetbarát, univerzális tisztítószerek használata: citromsav, mosószóda, szódabirkarbóna

Takarékosság

• Gyalogolj, kerékpározz, tömegközlekedj, amikor csak tudsz
• légy víztakarékos, zuhanyozz inkább, ne folyasd fölöslegesen a vizet fogmosás, zuhanyzás, mosogatás közben
• palackozott víz helyett csapvizet, mindig
• fogassz kevesebb húst és tejterméket, ha vásárolsz, helyi, környékbeli termelőtől
• tartós eszközöket vásárolj, az élet minden területen tartsd szem előtt
• vedd lejjebb a fűtést 1 fokkal, hőtükrök a radiátorok mögé
• szigeteld megfelelően a házad, a falakat, a tetőt, a padlót
• kapcsold le a villanyt, ha nincs szükséged rá, ne hagyjuk készenléti funkcióban az elektromos eszközeinket
• használj energiatakarékos elektromos eszközöket, hosszabb távon megtérül a magasabb ára
• használj LED izzókat
• utazz kevesebbet repülővel, nyaraljatok belföldön

Városi lét

• legyen a táskádban mindig textilszütyő bevásárláshoz
• kulacs, amit feltölthetsz vízzel
• kávésbögre
• ételes, ha nem otthonról viszed az ételt
• étkészlet

És természetesen legyenek kéznél a jól begyakorolt mondatok: “Köszönöm, nem kérek zacskót/szívószálat”, “Saját szatyorba/dobozba kérem”...

Források:
Kocsis Tamás (2005): A fogyasztói szemléletváltás esélye a gazdaságilag fejlett országokban
https://www.portfolio.hu/short/piramisjatekot-uz-az-emberiseg-a-fold-eroforrasaival-csucson-a-tulfogyasztas.292616.html
http://wwf.hu/egyeb-termeszetvedelem_/1/tulfogyasztas-vilagnapja-2018