Lehet, hogy az öregedő társadalmak hasznosak a bolygónak?

A társadalmak elöregedését, vagyis azt, hogy egyre több idős ember alkotja a népességet, gyakorlatilag csakis negatívumként emlegetik. Lehet, hogy nem kellene? Biztos csak hátrányai vannak? Lehetnek előnyei is az öregedő társadalmak kialakulásának?

Az elöregedés folyamata

Bolygónk erőforrásai végesek, s minél több embert kell belőlük ellátni, annál nehezebb lesz fenntartani a társadalmi fejlődést és magát a civilizációt is. Az erőforrásokért folytatott küzdelem magát az embert, de legfőképp a természeti környezetünket is tönkre teszi. Többek között a szaporodási ráta csökkenésével lehet ellensúlyozni ezt a negatív folyamatot. A kisebb létszámú, de hosszabb élettartamú tagokból álló családok a cél, ez a jövő fenntartható társadalmának egyik alapja. A politikai döntéshozók sokasága viszont a maximális gazdasági növekedéshez ragaszkodik, s egyúttal problémaként tekint a társadalom elöregedésére. Az ilyen, szaporodó létszámú társadalmak azonban nem fenntarthatóak, és bár valóban vannak kihívások abban, ha öregedik egy társadalom, ezek olyan problémák, amelyeket megfelelő hosszú távú tervezéssel kiválóan lehet kezelni. Háromféle gazdasági probléma vetődik fel a társadalmi öregedés kapcsán: a munkaerőhiány, az idősekre jutó egészségügyi kiadások növekedése, és a nyugellátás finanszírozása.

Munkaerőhiány

A potenciális munkaerő-hiányra azonban már most fantomként tekinthetünk, mivel a gazdasági modellek azzal számolnak, hogy minden korcsoportban változatlan marad az aktív dolgozók aránya, viszont a piaci nyomás (jobb munkakörülmények, magasabb bérek) hatására egyre több aktívan dolgozó lesz minden korcsoportban. Emellett a humánerőforrásba és a technológiai fejlesztésekbe fektetett tőkével a munka hatékonysága is jelentősen növelhető. Jelenleg számos fejlett országban meglehetősen nagy arányú a fiatalok munkanélkülisége, a bérek stagnálnak, s számos további munkafolyamat automatizálható, ezek a tényezők pedig nagy lehetőségeket rejtenek. A növekvő bérek csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket is, a magas munkanélküliség és a rosszul fizetett, bizonytalan állások (ami a fiatalabb átlag-életkorú társadalmakra jellemző) viszont növelik, és a társadalmi, egyéni jólét szempontjából az egyenlőtlenség mértéke fontosabb jelzőszám az egy főre jutó GDP-nél is. Kisebb létszámú dolgozó réteggel a csökkenő létszámú (elöregedő) társadalmak gazdaságilag, társadalmilag és a környezetre kifejtett hatásukban is pozitívabbak.

Idősek egészségügyi ellátásának gazdasági terhe

A második probléma, az idősek egészségügyi ellátásának gazdasági terhe valóban növekedhet, ha egyre több idős tagja van a társadalomnak. Az erre vonatkozóan előrevetített rémképek azonban nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, mint az átlagéletkor kitolódásával együtt járó hosszabb aktív életkor. Az idősek arányánál jobban jelzi ezt az igényt az, hogy mennyi köztük az ellátandó, valóban a társadalom segítségére szoruló. Ha nem a 65 év felettiek és a 15-64 éves korosztály arányát, hanem az ellátásra szorulók és az egészségesek arányát nézzük, akkor egészen más a helyzet! Az elöregedő társadalomban egyáltalán nem ugrik meg az ellátásra szorulók száma, az arányok csak rendkívül kis mértékben nőnek. Az egészségügyi költségeket nem annyira az idősek ellátása, hanem az egyre nagyobb mértékben terjedő modern diagnosztikai és gyógyító eljárás költsége, a gyógyszereket és az egészségügyi ellátást biztosító cégek részéről a túlárazó trendek dobták meg inkább. E költségek jelentősen csökkenthetők a megelőzésre, illetve a hatékonyabb kezelésekre fordított nagyobb figyelemmel.

Nyugellátás finanszírozása

A harmadik kérdéses tényező az öregedő társadalmak estén a nyugellátásban rejlő probléma. A legtöbb országban erre a nyugdíjkorhatár emelésével reagáltak, habár az állami részről egyoldalúan bevezetett kötelező korhatár-emelés felvet kérdéseket. Mindemellett, ha a munkaerő-piacon a jelenlegi trendek szerint a késői nyugdíjazást preferálják, akkor ez növeli a fiatalok munkanélküliségi rátáját is. A nagyobb népességet fenntartó infrastruktúra beruházásai lényegesen nagyobb gazdasági terhet jelentenek a társadalomnak, mint amit az elöregedés finanszírozása! A magán megtakarítások elősegítése hatékonyabb lehet, illetve az olyan lépések is, mint a később nyugdíjba vonulók számára biztosított nagyobb nyugdíjösszeg, ami ösztönözhet arra, hogy aki szeretne, valóban tovább dolgozhasson. A gazdagok számára jelentős nyugdíj-előtakarékossági adókedvezmények csökkentése is elősegítheti az állami nyugellátás biztonságát.

Előnyök

Az öregedő társadalmak, a kevesebb gyerek számos további előnyt is jelent: csökken az egyre rémisztőbb zsúfoltság, több fiatal juthat saját lakhatáshoz, és a szülők által az egy gyerekbe fektethető összeg is nő. A kisebb családok a szegénység arányát is csökkentik a társadalmon belül s elősegítik az egyenlőtlenségek felszámolását is. Nem utolsó sorban a kisebb népesség kevesebb környezeti kárt okoz, alacsonyabb CO2 kibocsátással jár. A kisebb emberlétszám számára kevesebb még meglévő vad élőhely pusztítása, kisebb mezőgazdaság, kisebb városiasodás szükséges. Így a kihalás szélén álló fajok is hasznot húzhatnak a csökkenő szaporodásunkból. A már nem használt mezőgazdasági területek részint vissza is vadíthatóak. Kevesebb embernek nemcsak kevesebb élelem, hanem kevesebb energia is kell, kevesebb víz, s kisebb mennyiségben keletkeznek szennyező anyagok is. A jelen elvárások szerint az egy főre jutó fogyasztás csökkentése a cél, miközben a „fők” száma folyamatosan növekszik. Ez nem vezet megoldáshoz, mivel az erőforrások nem nőnek velünk együtt.

Az öregedő társadalmakat nem problémának, hanem egy fenntartható civilizáció és bioszféra egyik lehetséges útjának kell tekinteni. És az öregedéssel járó előnyöket is szükséges számba venni, nemcsak a problémákat, hanem azok megoldásait is felsorolva.

Források:

A blogbejegyzés eredeti, szerkesztetlen verziója ITT található meg.
A Trends in Ecology and Evolution november 1-jei számában jelent meg a kutatási eredmény, a teljes cikk elérhető: ITT