Mindennapok PET palack nélkül – Az én első lépésem

Sziasztok, Anett vagyok, két gyerkőc édesanyja, a Julka egyik megálmodója. A következő sorokban arról írok nektek, hogyan alakítottam ki a PET palack nélküli mindennapokat. Ez az első blogbejegyzésem és bevallom nagyon izgulok. Mégis úgy érzem, hogy az az út, amin elindultam, számomra megéri azt a lépést, hogy kilépjek a komfortzónámból.

Változás nincs motiváció nélkül

Akik ismernek engem azok tudják, hogy a hosszú, olyan igazi eszmecserés beszélgetések nagyon inspirálnak és ezekből töltekezek a legtöbbet. A zero waste életmód gondolata is akkor férkőzött be a mindennapjaimba, miután Nastasiával több ízben elmélkedtünk a társadalmi és környezeti problémákról és mindennél világosabban éreztem, hogy sokkal tudatosabban kell mérlegelnem a döntéseim következményeit. Azokra a következményekre is gondolnom kell, amikkel eddig nem foglalkoztam kellő súllyal. Rájöttem, hogy bár számos területen töröm magam, hogy gyermekeimnek stabil és élhető gyerekkora lehessen, de mégis lényeges, a jövőjüket érintő szempont nem került fókuszba. Ráébredtem, hogy a kialakított családi rutinok sokszor rombolják azt a Földet, amin felnőttkorukban is élniük kell. Ezek az érzések vezettek ahhoz az elhatározáshoz, hogy változtatok a háztartáson és megpróbálok egy hulladékszegény életmódot bevezetni. Jött is a kérdés: hogyan kezdjem?

PET palack száműzve

Szeretem látni, ha valaminek van kézzelfogható eredménye. Ezért megnéztem, hogy mi az a műanyag szelektívben, amiből a legtöbb van és aminek elhagyásáról úgy gondolom, hogy egy vállalható lépés lenne a családunk életében. Mivel akkor még egyáltalán nem ittunk csapvizet, naponta jelentős mennyiségű PET palack gyűlt össze hulladékként, így adta magát a választás. Korábban minden bevásárlólistán első helyen szerepelt a minimum 2 zsugor szénsavmentes ásványvíz.  Így aztán érthető, hogy furcsa, de egyúttal büszke érzés volt ásványvíz nélkül hazatérni a nagy-bevásárlásból.

Jött a következő kérdés: kell-e vízszűrős kanna  –  ha veszünk, akkor melyiket válasszuk –  vagy csak bízzunk abban, hogy nem lehet kockázatosabb csapvizet inni, mint választani bármilyen élelmiszert a boltok polcairól. Rászántam 1-2 estét a kutakodásra: milyen a hazai csapvíz minősége és van-e olyan tényező, ami miatt érdemes vízszűrőt használni. Több cikk is szembejött velem a PET palackokból kimosódó mikroműanyagok káros hatásairól. Ezek megerősítettek abban, hogy jó döntés szakítani ezzel a kényelemből fenntartott szokással. Közben megtaláltam a válaszokat is a döntéshez, miszerint európai viszonylatban jó minőségűnek számít a hazai csapvíz és mivel nálunk az íze sem zavaró, így elmaradt a vízszűrő keresgélés. Egyik napról a másikra a családból mindenki (apa, anya, gyerekek) csapvizet kezdett inni. Meghozni a döntést és ezzel megspórolni nagyságrendileg havi 8000 Ft-ot, nem is volt olyan nehéz.

Nehézségek és ötletek a megoldásra

Valóban egy megvalósítható első lépés volt a mi családunkban a PET palackok száműzése, de az átállás korántsem volt zökkenőmentes. A következő sorokban megosztom veletek, milyen nehézségekkel találkoztam az első hetekben és milyen új szokásokat vezettem be válaszként. Bízom benne, hogy ezek a tapasztalatok segítségetekre lehetnek egy hasonló döntésnél.

Kevesebb napi folyadékbevitel

Évekkel ezelőtt sokat küzdöttem azért, hogy elegendő folyadékot igyak naponta. Számomra nagyon nagy segítség volt anno, hogy megfogadtam azt a sokszor halott tanácsot, miszerint végy magad mellé egy másfél literes palackot, aminek segítségével látod, hogy mennyit iszol. Ez hiányzott az elején, mert megszoktam, hogy látom mennyit ittam. Az első napokban előfordult, hogy kevés folyadékot ittam és éreztem ennek negatív hatását. Ennek kiküszöbölésére nekem két módszer vált be. Az egyik trükköm, hogy reggel egy másfél literes kannában teát főzök és ezzel indítom a család napját, így a fejenként közel fél literes folyadékkal megalapozom a napot. A másik új szokásom, hogy amikor a gyerkőcöket kínálom vízzel, szigorúan én is megiszok egy pohár vizet. Azt is kitapasztaltam, hogy ha egy öblösebb csészét használok, úgy jobban be tudom tartani a napi minimum 2 liter folyadékfogyasztást.

Mindig legyek előrelátó

Azzal a problémával is szembesültem, hogy korábban sokszor választottam egy kényelmes megoldást, ha épp úton voltam. Itt arra gondolok, hogy bár a gyerkőcöknek mindig készítek valamilyen folyadékot egy kis kulacsban, amit viszünk magunkkal a játszótérre vagy bármilyen programra, de magamnak sokszor útközben vettem egy fél literes ásványvizet. Ennek a szokásnak az újraírása volt számomra a legnehezebb. Egész egyszerűen sokáig elfelejtettem magamnak is odakészíteni a vizet, így vagy kibírtam hazáig, vagy csalódottan mégis a fél literes megoldásnál kötöttem ki. Ami segített bevezetni az új szokást az állandósított cetli a tükrön az előszobában, ami arra figyelmeztet, hogy vigyek vizet az egész családnak.

Amikor nem rajtunk múlik

Végül, talán a legnehezebben kivédhető helyzet, amikor úgy kerül műanyag palack a háztartásba, hogy az igazából nem a mi döntésünk. Gondolok itt a vendégek által hozott üdítőkre, vagy a gyerkőcök kedvére tevő rokonok látogatásaikor kapott kubus palackokra. Ezekre nincs trükköm, csak annyi, hogy egyre többször beszélgetünk a környezetünkkel a változásról.

Bízom benne, hogy a fenti gondolatok arra inspirálnak mindenkit, hogy időközönként érdemes felülvizsgálni a szokásainkat, és legyen az bármilyen apró lépés is – akár csak a PET palack elhagyása – érdemes elindulni a zero waste életmód felé vezető úton.