Mivel kezdjed a hulladékcsökkentő életmódot? - Tanácsok kezdőknek

A zero waste életmód egy törekvés arra, hogy csökkentsük a hulladéktermelésünket azáltal, hogy újragondoljuk a fogyasztásunkat. Kevesebb csomagolt terméket vásárolunk, komposztáljuk a szerves hulladékot, többször felhasználható termékeket használunk, a hulladékká váló tárgyainkat pedig megpróbáljuk újrafelhasználni valamilyen más formában. És végül, ha nem marad más, akkor fordulunk az újrahasznosítás majd legeslegvégül a kommunális hulladéklerakók felé.

Szépséges zero waste bevásárlás!

Miért fontos az életmódunk újragondolása?

Ma már talán a legtöbben hallottunk az óceánokban felgyűlt óriási szemétszigetekről, amelyek nagyrészt mikroműanyagokból állnak. Ezek a hulladékszigetek egyrészt veszélyesek az óceánok élővilágára, sőt, a táplálékláncon keresztül más élőlényekre – akár az emberre is.

Nyilvánvalóan nem végzi minden hulladék az óceánokban, ugyanakkor a hulladéklerakókban vagy hulladékégetőkben sincs sokkal jobb helyen. A hulladéklerakókban anaerob vagyis oxigénmentes körülmények uralkodnak, ami miatt a hulladékok nagyon nehezen bomlanak le és ha egyáltalán megteszik, akkor is metán szabadul fel közben, amely a szén-dioxidnál is erősebb üvegházhatású gáz.

A hulladékégetőkben ugyan teljesen megsemmisül a szemetünk, de az égés, mint rendesen, itt is szén-dioxid kibocsátással jár, amely fokozza az üvegházhatást a légkörben és hozzájárul a klímaváltozás kialakulásához. Azt hiszem már önmagukban a fenti érvek is legitimmé teszik a hulladékcsökkentő (zero waste) törekvéseket, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tárgyaink legyártása milyen terheket ró a környezetünkre.

A gyártási folyamat általában önmagában is rengeteg fosszilis energiahordozó elégetését jelenti, de a gyártáshoz használt gépeket is le kell ám gyártani! Nem beszélve arról, hogy a gyártás helyéről mennyit szállítják egyik logisztikai pontról a másikra, míg eljut a felhasználóhoz… A szállítás során pedig folyamatosan pörög az elfogyasztott üzemanyagot mutató számláló mutatója…

De én szelektíven gyűjtöm a hulladékot!

Régóta tudjuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem elégséges megoldása a problémának. Erről már ITT írtunk.

A teljes hulladékmentes élet nem kivitelezhető, bármilyen jól is hangzik a zero waste, nem fogjuk tudni elérni – sem egyéni sem társadalmi szinten. Ezért tehát mindig lesz létjogosultsága az újrahasznosításnak, de törekednünk kell arra, hogy ezt is minimálisra csökkentsük.

Miért? Az újrahasznosítás maga is energiaigényes folyamat. És igen, az energia manapság sajnos nagyrészt kőolajat, földgázt, kőszenet jelent, amit ha elégetünk nem csak különféle egészségre káros anyagok jutnak a légkörbe, hanem szén-dioxid is. A szén-dioxid, pedig fokozza az üvegházhatást, amely fokozza a globális felmelegedést, amely súlyos időjárási anomáliákhoz, hőséghez, vízhiányhoz, romló életfeltételekhez vezet.

Ráadásul a szelektív hulladék újrahasznosítása általában nem helyben történik, tehát el kell szállítani (sokszor a világ másik felére), ami megint csak rengeteg káros kibocsátást jelent.

Ez még nem minden…

De sajnos ez még mindig nem elég, a következő probléma az, hogy az újrahasznosított anyagok általában rosszabb minőségűek, mint az eredeti nyersanyag, hamarabb tönkre mennek és szeméttelepeken kötnek ki, illetve általában többször nem is újrahasznosíthatók – vagy a leromlott minőségük miatt, vagy azért mert olyan termékekben használják fel őket, amikben nehéz más anyagoktól elválasztani őket. Ez utóbbira talán legjobb példát a polárpulóverek jelentik.

Oké, de akkor mit lehet egyénileg tenni?

1. Gondolkozz! Mikor vásárolnál valamit, gondold át: tényleg szükséged van rá? Nincs otthon valamid, amivel helyettesíteni tudnád? Rendszeresen használni fogod? Nem tudod kölcsönkérni? Bérelni? Javítható? Ha ezek után is úgy érzed, tényleg szükséged van a termékre, keress olyat, ami minél több funkcióval rendelkezik, minőségi, javítható darab.
2.   Nézz körül otthon!

   Mindenkinél lapulnak üres befőttesüvegek, ételhordó/-tároló dobozok, használaton kívüli vászonzsákok, kiürült fagyis dobozok. Keresd elő ezeket és kezd el használni a bevásárlásaid során.

3. Sokat segít, ha piacra vagy csomagolásmentes boltba jársz.

   Sok szupermarket is elfogadja, sőt, támogatja a vásárlói környezettudatos törekvéseit, de ha piacra mész vásárolni kicsit könnyebb dolgod lesz, ugyanis több dolog kapható kimérősen, mint a boltokban. Ráadásul a termelői piacokon a vásárlásoddal a helyi kis gazdálkodókat támogathatod, ami segít a tőkekoncentráció csökkentésében is.

   Ma már országszerte vannak olyan üzletek, amelyek kimondottan figyelnek arra, hogy csomagolás-mentesen értékesítsenek – lehetőleg helyi, bio, szezonális termékeket. Ha van a közeledben ilyen, érdemes lehet felkeresned.

A piacra vigyél magaddal cekkert vagy hálós ecobaget, hogy legyen mibe pakolnod!

Mondj nemet az egyszer használatos műanyagokra!

Sok olyan eldobható, egyszer használatos műanyag van, amit viszonylag egyszerű kiküszöbölni. Vigyél magaddal kulacsot mindenhová, de egy evőeszközkészlet is könnyen elfér még egy női táskában is.

Teázáshoz használj szálas teát és mosható teafiltert, kávézáshoz mosható kávéfiltert.

Mosható teafilter a tudatosság jegyében

Haladj fokozatosan!

Ha a fönti dolgok már egész jól mennek, akkor szép lassan elkezdhetsz szintet lépni és a zero waste egyéb területein is változtatásokat eszközölni.

A konyha és a fürdőszoba is olyan terület, ahol érdemes lecserélni bizonyos tárgyakat alternatív lehetőségekre, ilyen a mosható arctisztító korong, a borotva és a tisztítószerek. Ahogy belejössz, az intim higiénia, az utazás, a gyermek nevelés területén is számos lehetőséged lesz változtatni – például menstruációs kehelyre, menstruációs bugyira vagy mosható pelenkára válthatsz.

Ha mindent hirtelen és azonnal akarsz másképp csinálni, az fölösleges frusztrációkhoz vezethet, mert időbe telik, amíg átáll az ember és megtalálja a lehetőségeit. Haladj fokozatosan, de folyamatosan!

Elegáns, környezetbarát, környezetvédő borotválkozási csomag 

Egy utolsó jó tanács!

Ahogy fentebb is írtam a zero waste egy ideális cél, senkinek sem sikerül ténylegesen nulla hulladékot termelnie. Ne nyomasszon, ha valamit nem tudsz megoldani, de törekedj rá, hogy amit igen, azt csináld is jól! Néha kell kompromisszumot kötni, de amit tudunk, azt tegyük meg!

The post Mivel kezdjed a hulladékcsökkentő életmódot? – Tanácsok kezdőknek appeared first on Julka Webshop.

Pár szó a kampányról

A Hazai Placc lénygében egy olyan gyűjtőoldal, ahol természetes alapanyagból készülő, igényes és gyönyörű terméket találtok és vásárolhattok meg. Ezzel támogattok olyan kisebb kézműves vállalkozókat, akik a jelenlegi helyzetben méginkább sérülékenyek. Fenntartható divat témában pedig márka ajánlásokat hoztunk nektek bemutatkozóval és képekkel. Csak egy kattintás és a márka oldalához jutottok. Az ebben a kategóriában található, eladásra kínált termékek nettó árait teljes egészében eljuttatjuk a készítőkhöz.

Miért jobb a hazai?

Ha már egy ideje ismerkedsz a zero wast életmóddal, akkor biztos sokat hallottad már, hogy válaszd a helyi termelésű, készítésű, ha teheted. Lássuk pontokba szedve, hogy miért.

Szállítás

Régóta tudjuk, hogy a tárgyaink és élelmiszerünk által megtett kilométerek, milyen rettenetes szén-dioxid és egyéb szennyezőanyag kibocsátást jelentenek. Hiszen a szállítójárművek hatalmas mennyiségű energiát igényelnek, amit kőolajból fedezünk.

Átláthatóság

A szállításon túl nagyon fontos szempont, hogy az átláthatóság, lekövethetőség, aminek több aspektusa is van, helyi termékek esetén sokkal könnyebben megteremthető. Lássuk miért is fontos ez!

Etikai szempontok

Nagyon fontos, hogy az ökotudatosság nem csak a természet óvásáról szól, hanem a szociális érzékenységről is. Nem lehet “zöld” vagy “fenntartható” egy termék, hiába készült például biopamutból vagy fenntartható erdőgazdálkodásból származó fából, ha közben embertársaink kizsákmányolásával jár együtt az elkészítése. Nagyon fontos tehát, hogy ha helyit (magyart vagy európait) vásárolsz, biztos lehetsz benne, hogy a jogszabályok kellő szigorúsága miatt tisztes bérezés mellet és megfelelő munkakörülmények között készül a termék, amit hazaviszel.

De nem csak a jogszabályok miatt kaphatsz biztosítékot, ha egy családi vállalkozástól vagy egyszemélyes vállalkozástól vásárolsz, akkor közvetlenül nekik fizetsz, vagyis pontosan tudhatod, hogy mennyi pénzt kapnak, mekkora munkáért cserébe. Nem kell zavarban lenned, nyugodtan kérdezd meg őket arról, hogy hány munkaórát töltenek egy-egy termék elkészítésével, milyen áron szerzik be az alapanyagokat. Egy-egy ilyen beszélgetés végére képet kaphatsz arról, hogy valóban megfizeted-e a munkájukat vagy jóval többet érdemelnének-e.

Hulladékká válás

A személyes kapcsolatok nem csak az etikai kérdésekben segítenek, hanem ha ismered a termék készítőjét, a tárgyaid, ruhád történetét, a készítő/termelő örömeit-nehézségeit, sokkal jobban fogsz ragaszkodni a tárgyaidhoz, így jobban is vigyázol rájuk, hajlamosabb leszel megjavíttatni őket, elkerülve ezzel a (gyors) hulladékká válásukat.

Hazai, helyi alapanyagok

Ha helyit vásárolsz, nagyobb eséllyel kerülsz közvetlen kapcsolatba a készítővel, termelővel. De ha nincs is közvetlen kapcsolatod vele, az ún. ellátási lánc drasztikusan lerövidül, így sokkal nyomon követhetőbb az az út, amíg a termék az alapanyagok előállításától a készítésen át az otthonodig jut. Ez a korábban említetteken túl ahhoz is vezet, hogy sokkal könnyebb átlátni a gyártás során felhasznált alapanyagokat, azok származását, a melléktermékek, hulladékok kezelési módját, stb, így nagyobb eséllyel biztosítható a környezetbarát termelés.

Mondok egy példát. Ha te például írsz nekünk, hogy szeretnéd tudni mielőtt vásárolsz, hogy x termékünk fa részei milyen olajokkal vannak kezelve vagy a maradék olajokkal mit csinálnak. Nekünk csak meg kell keresni a gyártót, hogy válaszoljon a kérdésünkre, ha nem tudjuk. Egy hosszabb ellátási lánc esetén mi megkérdeznénk a nagykereskedőt, akitől vásárolunk, aztán ő megkérdezné a még nagyobb kereskedőt és így tovább, míg eljut a gyártóig a kérdésed. Ha eljut. Mert ugye kicsi rá az esély, hogy egy ilyen hosszú lánc esetén minden ponton tökéletesen továbbítódik.

Még mindig az alapanyagokról

Ha az alapanyagok gyártása, termesztése, kinyerése helyben történik, akkor látni fogjuk a fogyasztásunk következményét. Olyasmire gondolok, hogy ha a kedvenc kirándulóhelyeinken a saját szemünkkel látjuk a fák kitermelését, akkor sokkal szomorúbbak leszünk, mintha a világ másik felén történne ugyanez. Két okból is. Egyrészt tudni fogsz róla., mert látni fogod, mikor mész kirándulni, mert olvasod a helyi újságban, stb. Persze, néha-néha megjelenik egy-egy cikk itt-ott arról, hogy Borneón vagy az Amazonas mentén milyen mértékben zajlik az erdőirtás, de sokkal kevesebbet tudunk és tudhatunk róla valójában. Hiszen messze van.

A másik ok, ami miatt szomorúbbak leszünk, hogy kötődünk a helyeinkhez. Ha kötődünk a helyeinkhez, hiszen minden évben ott nyaralunk, esetleg félévente elmegyünk megcsodálni azt a bizonyos helyet, akkor sokkal rosszabbul fog érinteni minket, ha pusztulni látjuk. Az érzelmi bevonódottságunk miatt pedig könnyebben vesszük rá magunkat a tiltakozásra, valamint fogyasztási szokásaink átalakítására. Például kevesebb papírterméket vásárolunk, vagy előnyben részesítjük az újrapapírt, stb. És természetesen ez nem csak a papírra igaz, hanem minden természeti erőforrásra.

Záruló anyagkörforgás

Ez a pont talán furcsán vagy viccesen hangzik elsőre, pedig kulcsfontosságú kérdés. Lényegében arról van szó, hogy amit megszel, azt ott kakilod ki, ahol kinőtt a földből. Ne nevess, elmagyarázom.

Amikor egy növény növekszik, akkor vizet és tápanyagokat vesz fel a földből, valamint szén-dioxidot a levegőből, amit a napfény segítségével cukorrá alakít, azokat pedig még bonyolultabb cukrokká, amik aztán még bonyolultabb anyagokká alakulnak. És végül lesz belőle paradicsom. Meg búza meg uborka meg tök, meg fű meg fa meg len meg kender meg pamut. Szóval sok minden, amit az ember hasznosít. A természetben nagyjából ez valahogy úgy történne, hogy például egy szarvas legelészik “A” mezőn és közben elpotyogtatja kis bogyók formájában azt, amit “B” mezőn megevett. Aztán tovább áll “C” erdőbe, ahol elpotyogtatja, amit az “A” mezőn megevett, miközben ott is megrágcsál néhány hajtást. Szóval el is visz némi módosult tápanyagot a földből, de rak is le a helyébe. Ráadásul, valószínűleg a szarvasunk ugyanazon a néhány mezőn és erdőben legelészik egész életében, szóval biztosan nem viszi át egy másik kontinensre a tápanyagokat. Nem úgy, mint az ember!

Mi ugyanis azt csináljuk, hogy megtermesztünk valamit az egyik kontinensen, elvisszük a másikra, ahol megesszük és hát, mit szépítsük, ki is kakiljuk. Csakhogy így a tápanyag nem tud visszakerülni a földbe, vagy legalábbis nem annyi, amennyit elhozunk a földekről a terméssel. Bármilyen bután hangzik is, ez komoly veszteség a termőföldeknek! De ez nem csak az élelmiszerekre igaz, ha belegondoltok a pamut, amiből a ruháink vannak, az is valahol gyapot növényként kezdte, ahogy a fából készült tárgyaink is erdők voltak. Ezek így már nem a helyi életközösséget táplálják holtukban, hanem a hulladékégetőkben végzik.

Ha teheted…

…tehát válaszd a hazai termékeket, mi erre bíztatunk! Tudjuk, hogy nem mindig és mindenkinek elérhetőek, de sokszor megéri beléjük fektetni egy kicsit több pénzt, nem csak a fenti érvek miatt, hanem azért is, mert jobb minőségűek és tovább tartanak, mint a nem-hazai társaik. Mi zero waste webshopként is azt képviseljük, hogy ahol van rá mód a hazait kell támogatni és kínálni, még ha ez nem is kecsegtet annyi haszonnal, mint az olcsóbb, de környezetterhelőbb távoli gyártmányok. Ezért is lett szívügyünk ez a Hazai Placc.

A Hazai Placc kampányban részt vevő alkotókat ITT megtalálod és a Facebokkon, Instagramon is folyamatosan mutatjuk be őket.

A Julka Csapata

The post Miért válaszd a hazai terméket? appeared first on Julka Webshop.

Az újrakapcsolódás paradoxona

Talán az egyik jó dolog, ami kisülhet ebből a járványból, hogy megtanulunk újra kapcsolódni egymáshoz. Bár ajánlatos minél inkább otthon maradni és kevesebbet érintkezni fizikailag másokkal, mégis elkezdünk odafigyelni az idős szeretteinkre, szorosabbra záródnak a baráti társaságok. Még ha csak telefonon is, de talán többször kérdezünk rá a másiknál, hogy “minden rendben veletek? Tudunk segíteni? Ne vigyünk valamit?” Elkezdünk odafigyelni arra, hogy érzelmileg és fizikailag is jól legyenek a körülöttünk élők. Elkezdjük támogatni és segíteni egymást. A kényszerű otthonmaradás átcsaphat jóízű családi beszélgetésbe, a távoktatás miatt kénytelen lesz Apa vagy Anya elmagyarázni a tanulnivalót a gyerkőcöknek, a home office és a távoktatás lehetővé teszi a hétköznapi közös ebédeket. A közelség persze szülhet konfliktusokat is, de okozhat sok-sok meglepő és újszerű, de vidám pillanatot.

Ráadásul születnek ilyen szuper kezdeményezések is! Ti is csatlakozhattok hozzá, csak tegyetek ki egy hasonló üzenetet a lépcsőházatokba!

Globális rádöbbenés a globalizáció hátrányaira

Talán ez a járvány elhozza azt is, hogy szélesebb körben felismerjük: bár a globalizáció jár előnyökkel az életünkben, épp úgy rejt kockázatokat is magában. Hát nem abszurd, hogy nincs elég elérhető egészségügyi eszköz, mert mindet Kínában gyártják? De például az olasz divatházak is kénytelenek várni a következő kollekció bemutatásával, hiszen a textileket is Kínában gyártják – illetve épp nem gyártják a járvány miatt – és nincs miből elkészíteni a ruhákat. Ezek és az ezekhez hasonló esetek talán aláhúzzák még inkább azt, hogy mennyire fontos lenne a helyi gazdaság élénkítése – a globalizált piac pörgetése helyett.

Így is lehet jó!

Talán nem lesz banán a boltok polcaink egy ideig és kifogyunk a chia magból, sőt, talán nagyobb lesz a nyomás majd a helyi, európai termelőkön, mert nem lesz külföldről, pláne Amerikából importált élelmiszer, talán kénytelenek leszünk kevesebb húst enni, mert abból se lesz annyi. Talán le kell mondanunk a külföldi (repülő) útjainkat, talán le kell mondanunk számtalan dologról. Talán nem tud úgy pörögni a divatipar és nem látunk hónapokig új kollekciókat. Ahogy Li Edelkoort, trend-előrejelző fogalmaz: “fogyasztási karanténba” kerülünk, mégis megtanulhatjuk, hogy van élet banán és avokádó, illetve különféle távoli országok egyéb javai nélkül. Ahogy azt is, hogy van bőven elég ruhánk a szekrényben, hogy van élet fogyasztás és vásárlás nélkül is. És rádöbbenhetünk, hogy ez az élet is jó.

Milyen lenne a világ…

Még egy érdekes tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy milyen lenne egy fenntarthatóbb világ. Kínában a járvány miatt több ezer ember került karanténba, értelemszerűen így ők dolgozni és közlekedni sem tudtak. Ez pedig drámai változást hozott: drasztikusan csökkent a légszennyezés a leálló gyárak és áruszállítás, valamint a csökkent közlekedés miatt, de ugyanez történt Olaszországban is. És ez még a műholdas felvételeken is látszik.

Talán megérezzük, hogy mennyivel minőségibb lenne az életünk egy tisztább levegőjű városban. És így talán gyakrabban pattannánk biciklire vagy választanánk a tömegközlekedést. Sőt, talán még az ipari teljesítmény visszafogását is követelnénk a politikusainktól épp úgy, ahogy egyéni fogyasztáscsökkentésünkkel is tennénk ezért.

De!

De ehhez kellünk mi is. Kellünk mi is, hogy a szeretetet, a türelmet, a támogatást, a kapcsolódást erősítsük. Hogy meglássuk az örömöket az ürömben, hogy beszélgessünk másokról, hogy vigyük hírét ezeknek a gondolatoknak.

A Julka Csapata

The post “Megtanulunk újra kapcsolódni” – járvány más szemmel appeared first on Julka Webshop.

Mi is az a bűntudat?

“A bűntudat az emberre jellemző, tanult, morális érzelem, amelynek számos megjelenési formája és szintje lehet, attól függően, hogy mi váltja ki, milyen a megítélése, látják-e, érzik-e mások is stb.”-írja a Zöld pszichológia blog az ökobűntudatot tárgyaló írásában. Talán meglepő kijelentés, de a bűntudat alapvetően pozitív érzelem, hiszen bocsánatkérésre, jóvátételre ösztönöz, ami segíti a társas kapcsolataink hosszútávú fennmaradását. Fontos, hogy nem szabad összekeverni a szégyennel, amikor is az ember “leginkább a saját magáról kialakított képben csalódik”. Nyilvánvaló azonban, hogy a bűntudatnak is van egy káros mértéke, amikor a bűntudat mértéke nem áll összhangban az elkövetett bűn súlyosságával, sőt, esetleg olyan dolog miatt érzünk bűntudatot, amit el sem követtünk.

És az ökobűntudat?

Az ökobűntudat a bűntudat egy olyan formája, amikor azért érezzük rosszul magunkat, mert úgy érezzük, cselekedeteinkkel, döntéseinkkel, fogyasztói szokásainkkal vagy éppen tétlenségünkkel a természeti környezet ellen vétünk, károsítjuk azt, ártunk neki és ezt morálisan kifogásolhatónak tartjuk.

Mit kezdünk a (öko)bűntudatunkkal?

Az elkerülés

A bűntudat az egyén szempontjából egy kellemetlen érzés, még ha egyébként – a közösség összetartásának szempontjából – hasznos is. Ezért, mikor szembesülünk vele, gyakran az az első reakciónk, hogy elhessegetjük magunktól vagy kifogásokat keresünk, hogy miért nem tudunk tenni a problémák megoldásáért. Ilyen az, amikor azzal érvelünk, hogy “sajnos nem engedhetjük meg a környezetbarát termékeket” vagy “nincs időnk piacra járni”. Ezeknek a kifogásoknak az alapja talán félig igaz is… de mégis, most már olyan súlyosak a gondjaink, hogy meg kell haladnunk ezeket a korlátainkat. Ráadásul szerencsére az ökotudatosság sok esetben nem pénz kérdése, ugyanis a legfontosabb és legnehezebb kihívás nem is az, hogy mit tudunk megvenni, hanem az, hogy mi az, amiről le tudunk mondani, mi az, amit nem veszünk meg. Azaz, hogy hogyan csökkentjük a fogyasztásunkat.

Erőt kovácsolunk belőle

Rengeteg szomorú hír kihaló fajokról, az óceánokon úszó szemétszigetekről, fotók és cikkek bangladeshi fast fashiont gyártó üzemekről, olvadó jégsapkák, növekedő szén-dioxid koncentráció a levegőben és a most már köztudott tény: ezt mi, emberek okozzuk. Hogy ne éreznénk ökobűntudatot? Ráadásul már megint nem sikerült lebeszélni a gyerkőcöt a banánevésről, persze munkába is autóval mentünk, mert már nagyon kellett sietni és egyébként is, már mióta szeretnénk eljutni a csomagolásmentes boltba, de csak nem sikerül… Inkább igyekszünk nem is gondolni rá. Tényleg lehet ebből motivációt kovácsolni? Szerintem igen.

Hogyan csináljuk?

Fontos tudatosítani, hogy senkinek sem megy tökéletesen, nem létezik ténylegesen “zero” azaz nulla hulladéktermelés vagy szén-dioxid kibocsátás. Mi, akik igyekszünk a lehető legkörnyezetbarátabb életet élni, mi is ennek a jelenlegi rendszernek vagyunk a részei, nem tudunk mindig minden helyzetben szembe menni a világgal. Igen, fogunk termelni hulladékot, lesz a tevékenységünknek szén-dioxid kibocsátása, de arra, hogy mekkora, igenis hatással lehetünk.

Vállalni kell a konfliktusokat

Az az életmód, amit mi élni akarunk, az bizony szembe megy a többség felfogásával. Ez pedig több-kevesebb konfliktussal fog járni. Igen, a gyermekünk látni fogja, hogy a többi gyerkőc ehet banánt, megkaphat olyan műanyag játékokat is, amit mi nem veszünk meg neki, nem lesz olyan “menő” rajzfilmes ruhája vagy kulacsa, amit a legújabb divat diktál. Fel kell készülnünk arra, hogy vele szemben is épp úgy ki kell állnunk majd nehéz helyzeteket, mint például a barátainkkal szemben, akik talán feldobják egy közös külföldi nyaralás ötletét, ahová mi nem akarunk velük tartani, mert nem szeretnénk repülőre ülni. A családunkon belül is el kell fogadtatnunk sok mindent, például hogy kevesebb hús kerüljön az asztalra, a milliomodik tárgyi ajándék helyett kaphassunk közös programokat karácsonyra és a többi…

Előre készülnünk kell ezekre a helyzetekre, fontos, hogy tudatosítsuk: vállaljuk ezeket a konfliktusokat, mert számunkra fontosabb, hogy a gyermekeink egy szép és egészséges világban élhessenek majd, mint hogy most elkerüljük a konfrontációt a banánevés vagy a rajzfilmes ételhordó doboz miatt. Az is fontos, hogy nyugodtak tudjunk maradni ezekben a helyzetekben, kedvesen beszéljünk az érzéseinkről, az aggodalmunkról, ismerjük el a másik fél érzéseit is. Ez azonban nem kell, hogy azt jelentse, hogy feladjuk az álláspontunkat. Legyünk kedvesek, de kitartóak!

Keressünk támogató közösséget!

Keressünk olyan társakat, barátokat, akár online közösséget, ahol támogatnak minket, akik megerősítenek bennünket abban, hogy jó úton járunk. Segíthetünk egymásnak abban, hogy megosszuk, ki hogyan kommunikál a családjával, barátaival, hogyan dolgozza fel a sikertelenségeket és együtt ünnepeljük örömeinket.

Hiba vagy lehetőség?  

Ha valami nem sikerül, tekintsünk úgy rá, mint egy lehetőségre, hogy legközelebb jobban csináljuk. De határozzuk is el, hogy változtatni fogunk! Legyen egy víziónk, hogy milyen világban szeretnénk élni és tartsuk szem előtt, hogy minden egyes jó döntéssel teszünk azért, hogy ezt a világot azzá az általunk remélt, jobb világgá alakítsuk! A fájdalom, a ökobűntudat erő! Hiszen már tudjuk, hogy mi az, amit jobban kellene csinálni, tudjuk, hogy milyen utak vezethetnek egy jobb világ felé!

Az ökotudatos élet jó élet!

Fontos, hogy ne szenvedést lássunk az életmódváltásban. Fedezzük fel az örömöket, lássuk meg a szépet! És ez nem csak üres szlogen. A tudatosság sok örömet hozhat az életünkbe. Nagyon jó dolog olyan ruhákat hordani, amelynek készítőit ismerjük, tudjuk, hogy jó körülmények között és rendes fizetésért dolgozott. Egész más érzés, ha olyan hús kerül az asztalunkra, amely olyan gazdaságból származik, ahol az állatok boldog, szabad életet élhettek. Komposztálni olyan, mint egy fokkal közelebb kerülni az élet körforgásához. Közvetlenül kistermelőktől vásárolni egy lehetőség, hogy olyan embereket támogassunk a pénzünkkel, akik számunkra fontos értékek mentén gazdálkodnak. Tárgyak halmozása helyett minőségi élményeket szerezni a családunkkal, barátainkkal, felfedezni hazánk és a környező országok természeti kincseit nagyobb ajándék, mint amennyire el tudjuk képzelni. Ha ezt  sikerül megérezni, akkor a bűntudat mellett lesz egy másik érzés is, ami motiválni tud minket.

Engedjük bele magunkat ezekbe a pillanatokba, engedjük meg magunknak, hogy megérezzük:

jó így élni!

The post Cselekvésre ösztönző ökobűntudat appeared first on Julka Webshop.

Közösségi gazdaság 

A közösségi gazdaság tulajdonképpen azt jelenti, hogy megosztjuk egymással azt, amink van, annak érdekében, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunk. Ennek lehet több útja is: megosztás, cserebere, kölcsönzés. És hogy miért van erre szükség?

A hulladék elkerülése

Sokszor megtörténik, hogy bizonyos tárgyaink számunkra már hulladékká, feleslegessé válnak, ám jó állapotúak, használhatóak, másoknak talán hasznára lehetnének. Tipikusan ilyenek az apró “home-decor” tárgyak, gyerekruhák, -cipők, hiszen amilyen gyorsan a kicsik felcseperednek, sokszor “átnőnek” méreteket. Alig használnak egy szandit, máris nagyobb kell nekik. De konyhai és egyéb elektronikai eszközök is gyakran jutnak arra a sorsa, hogy porosodnak egy ideig a szekrényben, aztán megunjuk és kidobjuk őket. Ha ilyenkor elvisszük ezeket egy adományboltba vagy megosztjuk egy cserebere csoportban, ahol gazdára találhatnak, máris rengeteg nehezen lebomló vagy akár veszélyes hulladéktól óvtuk meg a Földet!

Nem kell legyártani

Ha ketten használunk egy fúrót, akkor kettő helyett elég egy fúrót legyártani. Ha mondjuk öt család osztozik rajta egy társasházban, akkor máris néggyel kevesebb fúrót gyártottunk le! De persze, ugyanez igaz minden más tárgyunkra is. És talán ez legnagyobb előnye a tárgyaink megosztásának. Az, hogy nem kell legyártani őket, ugyanis általában a gyártás nagyobb környezetterheléssel jár, mint maga a használat. Gondoljunk csak bele! Az alapanyagokat elő kell állítani, amihez nyersanyag kell, ezt ki kell nyerni valahonnan, amihez gépek kellenek, amiket szintén le kell gyártani és szintén működtetni kell. Ehhez energiára van szükség, amit általában valamilyen fosszilis energiahordozó elégetéséből nyerünk. Az alapanyagokat át kell alakítani, fel kell dolgozni, a kész terméket csomagolni kell, majd raktározni, végül pedig szállítással eljuttatni a felhasználási helyére. Ez pedig sokszor a világ másik végén van…

A gyártás helye sem mindegy

…hiszen a távol keleti országokban általában sokkal lazábbak a környezetvédelmi előírások és sokkal olcsóbb a munkaerő. Ezt pedig a legtöbb nagy gyártó előszeretettel kihasználja. Ha az általunk megvásárolni kívánt termék származási helye pl. Kína vagy Thaiföld, majdhogynem teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a termék előállítói nem voltak tisztességesen megfizetve, valamint a gyártás során sokkal kevesebb és kevésbé szigorú szabályt kellett betartani a cégnek, Földünk megóvása érdekében. (Erre a julka.hu-n kapható termékek beszerzésénél is odafigyelünk.)

Magyarországi példák, avagy mit tehetünk mi?

2017. márciusában jött létre a Sharing Economy Szövetség, amelynek célja, hogy segítse Magyarországon a közösségi gazdaság fejlődését. Ők egyesítenek több olyan szuper kezdeményezést, amelyek segíthetnek abban, hogy tárgyainkat jobban kihasználjuk, csökkentsük a fölöslegesen legyártott termékek számát, mérsékeljük ökológiai lábnyomunkat és erőforrás-felhasználásunkat.

Nulladik lépés: a bizalom

A leggyakoribb ellenérzéseket a tárgymegosztással szemben a bizalmatlanság szüli. Hogyan is adhatnám bármely nagyobb értékű, féltett tárgyamat oda egy idegennek? Hogyan lehetek biztos benne, hogy visszakapom? Hogy nem esik semmi baja? Azt hiszem, hogy a bizalmatlanságunk leküzdésének legjobb módja, ha megismerjük egymást. Ebben segítségünkre lehet a Miutcánk névre hallgató kezdeményezés, amely segít összekapcsolni az online térben az egy környéken lakókat, hogy aztán ők a valóságban is összekapcsolódhassanak. Szervezni egy kötetlen grillezést a társasház udvarára vagy egy pikniket valamelyik közeli parkba nem nagy elköteleződés, de lehetőséget ad, hogy ne csak a lakógyűlésen találkozz a szomszédaiddal. Természetesen kertes házban lakók is kezdeményezhetnek hasonlót, megpróbálhatják szorosabbra fűzni a viszonyt az utcájukban, településükön élőkkel. De nem csak a beszélgetés, evés-ivás, hanem a közös munka is jó kapcsolatépítő. Szervezzetek szemétszedést vagy gereblyézzétek össze az avart a játszótéren. Meglátjátok, jó móka lesz!

Ha már meg van a bizalom…

…jöhet a cserebere! Szervezhettek ruhacserét, vagy csinálhattok egy Facebook csoportot, ahol segítséget kérhettek egymástól szükség esetén, de akár arra is jó lehet, hogy megbeszéljétek egymással a környéket illető fontosabb ügyeket. A közösségi gazdaságot élénkíthetitek javító műhely vagy újrahasznosító workshopok szervezésével.

Ha kénytelen vagy autóba ülni…

…telekocsizz! Az Oszkár remek lehetőséget ad arra, hogy összeszervezd magad másokkal, akik épp oda tartanak, ahová te, de a kollégáiddal is megbeszélhetitek, hogy melyik nap ki kit vesz fel munkába menet.  A saját költségeidet is csökkentheted azzal, hogy megosztoztok az útiköltségen, de a környezetterheléseteket is tovább csökkenthetitek ezzel. Kevesebb autó lesz az utakon, kevesebb lesz a kipufogott szén-dioxid és egyéb szennyező anyag, ami nem csak az emberi egészségre nézve előnyös: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése nagyon fontos lenne a globális felmelegedés megállításához. Ha kevesebben ülnek autóba, kisebb lesz a forgalom, csökken a dugók száma és mérete, ami – valljuk be – szintén javítaná az életminőségünket.

Kölcsönözz!

Nem mindig akad a szomszédságban éppen minden, amire szükségünk van. De érdemes végiggondolnunk: hányszor lesz szükségünk az adott tárgyra? Milyen rendszerességgel használnánk? Van értelme megvásárolnunk vagy kölcsönözhetjük is? Ilyen lehet az esküvői vagy más alkalmi ruha, bizonyos kertészeti gépek – például az ágdaráló -, de akár az autó is. A Vedd bérbe segítségével irodai eszközöktől kezdve szépségápolási termékeken át háztartási felszerelésekig mindent megtalálsz.

Közösségi javítóműhelyek

Vannak olyan megoldások, amikor nem csak használhatsz, kölcsönbe kapsz egy eszközt, hanem szaktudást is kérhetsz mellé. Ezek a közösségi javítóműhelyek általában önkéntes alapon működnek és az a lényegük, hogy nem csak, hogy minden szerszámot megtalálsz ott, ami – például – a bringád megjavításához kell, hanem a nyitvatartási időben olyan önkéntesek is ott vannak, akik tudnak segíteni neked kicserélni a kereket vagy felszerelni a lámpát. Hasonló szellemben működnek a közösségi varrodák is, amelyből Budapesten is működik már egy.

Közösségi irodák

Sokszor megtörténik, hogy start-up vállalkozásoknak, kisebb cégeknek nem éri meg önálló irodát fenntartani. Illetve vannak szabadúszók, akik nem szeretnek otthon, egyedül dolgozni, inspirálóan hat rájuk, ha társaságban vannak. Az ő számukra remek lehetőséget nyújtanak a közösségi irodák, ahol több cég, kisvállalkozó, szabadúszó osztozik az iroda üzemeltetésének költségein, a konyhában és egyéb közösségi terekben összefuthat más emberekkel, mikor szusszan egy kicsit, de nyugalmas szobák is akadnak, ha valaki tárgyalna vagy elmélyülten szeretne dolgozni. Magyarországon is működik már nem egy ilyen, a Sharinc Economy Szövetség honlapján is találtok jó néhányat.

És még sorolhatnánk

Számtalan jó kezdeményezést találunk már hazánkban is arra, hogy megosztozhassunk másokkal a tárgyainkat, beindulóban van a közösségi finanszírozás intézménye, de a világban még számos egyéb jó példa akad. Egész “extrém” esetek is léteznek, mint a co-hausing. Azon túl, hogy a tárgyaink közös használatával radikálisan csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat, számos más pozitív vonatkozásai is van annak, ha elkezdünk a környékünkön élőkhöz kapcsolódni. A közösségi lét iránti vágy a legtöbbünkben megvan, jobb barátságos ismerősök között élni, mint morcos idegenek mellett. Jó érzés megosztani egymással a tapasztalatainkat, kérdéseinket, tudni, hogy számíthatunk egymásra, még ha nem is leszünk bensőséges barátok. Azt is tudom azonban, hogy nem könnyű meglépni néha bizonyos lépéseket és kapcsolódni addig ismeretlen emberekhez. Kezdjük kicsiben! Kezdjük egy köszönéssel, egy-két kedves szóval. Ha pedig valamire szükségünk van, jusson eszünkbe, hogy nem csak megvásárolhatjuk, hanem kölcsön is kérhetünk, bérelhetünk is tárgyakat.

The post Közösségi gazdaság avagy sharing economy – mi is ez? appeared first on Julka Webshop.

Bioműanyagok, lebomlóműanyag, komposztálható műanyag – mi micsoda?

A Hulladék Munka Szövetség, a Greenpeace, a HOSZ, a Felelős Gasztrohős és a Zöldövezet Társulás nem régiben kiadott egy közös állásfoglalást, amelyben ezt írják: “A bioműanyag egy összefoglaló név: a bio-alapú műanyagokat és a biológiai úton lebomló műanyagokat foglalja magában.” Tehát bioműanyag lehet olyan anyag, amely természetes úton lebomlik. De olyan is, amely ugyan bio-alapú (bio, biosz: gör. ‘élő’), tehát valamilyen megújuló alapanyagból készült, de a végeredmény például polietilén, ami nem bomlik le biológiai úton. Sokáig lebomló néven emlegették az ún. oxo-degradábilis, azaz „széteső” műanyagokat. Ezek az alapanyaghoz kevert fémsók hatására, fény jelenlétében mikroműanyagokká esnek szét. A mikroműanyagok pedig súlyos egészségügyi kockázatot rejtenek magukban, ha bekerülnek a vizeinkbe és a táplálékláncba. Éppen ezért nem tekinthetjük őket valódi megoldásnak. Komposztálható műanyag elnevezés azokat a bioműanyagokat takarja, amelyek természetes úton valóban lebomlanak.

Komposztálható-e a komposztálható?

A komposztálható jelző azért félrevezető, mert az említett állásfoglalás szerint az esetek kevesebb, mint 40%-ában igaz, hogy a bioműanyagok valóban le is bomlanak. A többi esetben pusztán arról van szó, hogy megújuló alapanyagokból készültek. De, ha le is bomlanak természetes úton, a komposztálásuknak több feltétele is van. “Először is szükség van olyan infrastruktúrára, amely lehetővé teszi ezen anyagok más szerves hulladékokkal történő szelektív gyűjtését. A felhasználási területekből adódóan ennek vannak nehézségei: a lakossági használat még elenyésző ahhoz, hogy a hagyományos szelektív hulladékgyűjtési rendszerbe bekapcsolják. A speciális területen (pl. vendéglátás) való használatkor a szelektív gyűjtés feltételeire kell különös figyelmet fordítani (pl. ételmaradékkal szennyezett termék begyűjtési problémája).” – írja a Humusz Szövetség honlapja. A begyűjtésére azért van szükség, mert még a valóban komposztálható bioműanyagok sem bomlanak le az otthoni, házi komposztunk körülményei között. Ipari körülményekre van szükség, ahol biztosítva van a stabil páratartalom és hőmérséklet. Az ipari komposzttelepeken ezeket az anyagokat más szerves anyagokkal komposztálnák együtt, azonban ott is problémát jelenthet, hogy a biológiai úton lebomló műanyagok bomlási sebessége lassabb más szerves anyagokénál, így a kész komposzt lebomlatlan bioműanyagokkal lehet szennyezett.

Magyarországi helyzet

A fenti szervezetek közös állásfoglalása viszont ezt emeli ki legnagyobb problémaként: “jelenleg Magyarországon a komposztálható műanyagok hulladékainak megfelelő kezelésére nincsen lehetőség, ezek a hulladékok így hulladéklerakókban és -égetőkben kötnek ki.” Ez azt jelenti, hogy hiába választjuk a bioműanyagokat, elégetésükkel ugyanúgy szén-dioxid és más szennyező, egészségre ártalmas anyagok kerülnek a levegőbe. A hulladéklerakókban pedig  sokkal lassabban megy végbe a folyamat és a végeredmény nem egy hasznosítható anyag lesz. Olyan végterméket kapunk, amely sok más egyéb anyag bomlástermékeivel szennyezett. További problémát okozhat az is, hogy ezek az ún. bioműanyagok kinézetükben, tapintásukban megszólalásig hasonlíthatnak a hagyományos műanyagokhoz, így a nem megfelelően tájékoztatott vagy figyelmetlen fogyasztó a műanyagos szelektív hulladékgyűjtő edényekbe helyezheti, rontva ezzel az újrahasznosítás minőségét.

Egyszer használatos műanyagok…

A bioműanyagok tipikusan az egyszer használatos műanyagok alternatíváiként jelennek meg és azt az érzetet keltik, hogy mi most tettünk valamit a környezetünkért, a Földért. “Hiszen ezt a poharat, tányért, villát, stb-t majd úgy is komposztáljuk, nem is olyan nagy gond, hogy otthon felejtettük a saját bögrénket, evőeszközkészletünket!”- gondoljuk. Ahogy korábban is láttuk, az ördög azonban a részletekben rejlik. Ráadásul ott van az a probléma, hogy ezeket az egyszer használatos tárgyakat is le kell gyártani. Szükségünk van hozzájuk alapanyagokra, aztán szétterítik a kész termékeket a világban, ami rengeteg szállítással jár. Ez pedig mind-mind energia, méghozzá fosszilis energia. Egy korábbi írásomban próbáltam már rámutatni, hogy a hulladék kiküszöbölésén kívül milyen tényezőkön múlik a környezeti problémák megoldásának sikeressége, szerintem a bioműanyagok használatával kapcsolatban is érdemes felidézni az ott részletezett képlet tényezőit.

…és az eldobó-kultúra

Az egyszer használatos műanyagok ezt üzenik: “Miénk a világ, bármit megtehetünk, eldobjuk – kitudja, hová -, lesz vele, ami lesz. Nem számít. ” Azt üzenjük velük, hogy mi vagyunk a természet urai, a mi kényelmünk előbbre való, mint a többi élőlény élőhelyének épsége. Bármennyi erőforrást elhasználhatunk, még ha pazaroljuk is ezzel őket, és hogy, ami egyszer koszos vagy nyomódott vagy kicsit hibás lesz, az rossz, azt eldobjuk. Anélkül, hogy nagyon messzemenő következtetések vonnék le, szerintem ez egy fontos aspektusa a tárgyhasználatunknak és érdemes elgondolkodnunk rajta. Valószínűleg a szívünk mélyén egyikünk sem azonosul ezekkel a gondolatokkal, hiszen akkor nem lennénk itt, nem próbálnánk csökkenteni a hulladékunkat, nem zöldítenénk a háztartásainkat. A tartós megoldások és az odafigyelés választásával egyszerre mondhatunk nemet az uralkodó fogyasztói kultúrára és ezekre az üzenetekre, valamint igent egy szebb és egészségesebb világra.

Doró

The post A bioműanyagok jelentenék a megoldást? appeared first on Julka Webshop.

Peszticidek, neonikotinoidok nélkül

A drámai csökkenést feltehetőleg a növényvédő szerek okozzák. Illetve vegyszerek kijuttatása a természetbe, ide tartozik a repülős szúnyogirtás is. Méhészgazdák számtalan alkalommal számolnak be megmagyarázhatatlan tömeges pusztulásokról, amit valószínűleg ezek okoznak. És hiába fotelharcoskodunk, hogy akkor tiltsák be őket, ha közben ugyanúgy megvesszük a multiban gigaipari körülmények között termesztett, agyonvegyszerezett élelmiszereket. A mi felelősségünk itt abban áll, hogy mire adjuk a voksunkat, mit támogatunk a pénzünkkel. A nagyüzemi mezőgazdaságot, ahol a pénz az úr mindenekfelett vagy a kicsit drágább, vagy csúnyább kistermelői, öko-, bio zöldséget, gyümölcsöt termesztőket. Mostanában egyre többen ébrednek rá arra, hogy csak akkor ehetnek egészséges élelmiszert, ha azt megbízható termelőtől szerzik be. Így egyre több kistermelő szövetkezet, termelői kis piac, vagy közösség szerveződik, mert igény van rájuk. Érdemes megkeresni a környékeden lévőket és csatlakozni hozzájuk, mint vásárló.

Mézelő virágokat, zöld felületeket mindenhova

Továbbgondolva a fentieket. Ha van egy kis kerted, zugod, zöldfelületed, akkor ne egynemű, az élővilág szempontjából teljesen értéktelen füvesített területet csinálj belőle, ami másra nem jó, minthogy a szemed gyönyörködtesd rajta (bár mondjuk az én szememben ezek már nem is szépek, pont azért mert értéktelenek). Az ilyen területekről az élővilág, rovarok, méhek, stb. ki vannak zárva. Helyette inkább termelj magadnak rajta biozöldséget, gyümölcsöt, vagy mézelő, kerti virágokkal vesd be, de legalábbis egy sávot a kerted végében. Csalogasd be a természetet a kertedbe: ide rovarok, vakondok, siklók, békák! Ezzel is segítheted a méheket! Itt a segítség hozzá: pl. rovarcsalogató növények listája. Jaj! És ne nyírd le kéthetente a növényzetet, hiszen jó lenne, ha legalább a méhek miatt a növények virágozni tudnának. És persze magot hozni.

Rovarhotel kertbe, erkélyre

Nemcsak közösségben élő méhek vannak ám, hanem szép számmal akadnak olyan beporzók is, akik magányosan élnek. Nekik nagyon nagy segítség az ún. rovarhotel vagy rovarszálló, ahol a megtermékenyített nőstény fészket épít fába vagy kőbe vésett járatokba és itt rakja le tojásait. Rovarhotel létrehozásával növelhetjük a szaporodóhelyeik számát, támogatva a sikeres szaporodást és egy kis mértékben kompenzálhatjuk őket az élőhelyeik elvesztése miatt. Itt olvashattok arról, hogyan építhettek saját kezűleg rovarhotelt.
Itt pedig meg is nézhetitek:

Haldokló, elfáradt méh “etetése”

Miért kéne etetni a méheket? A méheknek sok energiára van szüksége ahhoz, hogy egész nap virágról virágra szállva begyűjtsék a virágport és a nektárt. Teli gyomorral 5-8 km-t is megtehetnek, de ritkán csatangolnak el messzire. Előfordul, hogy elszámolják magukat a méhek és nincs energiájuk visszamenni a méhkasba, elhullanak. Ha látsz egy erejét vesztett, haldokló méhet, keverj össze egy kis cukrot vagy mézet vízzel, és tedd ki egy tálkára mellé. A méh ebből energiát nyerhet, összeszedi magát és folytatja útját.

Mindenki tehet értük!

Fontos, hogy ne úgy tekintsünk a méhbarát életre, hogy az csak a vidékiek, kerttel rendelkezők kiváltsága lehet. Ha már van egy erkélyed, balkonod, akkor majdnem mindent meg tudsz csinálni, amit fent leírtam. Ha nincs, akkor is oda tudsz figyelni arra, hogy milyen termelésből származó zöldség-gyümölcsöket vásárolsz, mire költöd a pénzed. Hiszen tudod, a pénzed szavazat. Még egy gondolat a témáról. Az ehhez hasonló kijelentések szinte mindennaposak már: kihalt ez vagy az a faj, csökken a diverzitás, itt a klímaváltozás stb., sokan sokféleképpen kongatják a vészharangokat. Ám azon túl, hogy sajnáljuk, felháborodunk vagy elszörnyülködünk az aggasztó hírek hallatán, általában nem igazán hagynak nyomot az életünkben. Másnap ugyanúgy folytatódik a nap. Ha a méhek eltűnnek, akkor nem lesz holnap. Vagyis lesz, egyesek szerint a kihalásuk után maximum 4 évig. Abban viszont nem lesz köszönet.

Kérlek védd a méheket! – Save the bees please!

Nastasia

The post Méhbarát élet a mindennapokban – így segítsd a méheket appeared first on Julka Webshop.

Min múlik, hogy mekkora a bioszféra-átalakításunk?

A cikkemnek az az apropója, hogy engem nagyon elszomorít az a tapasztalat, hogy olyan nagyon kihegyezzük magunkat a hulladékmentes életmódra, de sokszor szinte minden más szempontot elhanyagolunk. A bioszféra átalakítás, környezetterhelés (B) több tényező szorzatából tevődik össze. Ilyen a populáció mérete (P), az egy főre jutó gazdasági teljesítmény (O_p), illetve az ökohatékonysági tényező, amit további három tényezőre, az alkalmazott technológiák milyenségére (mennyire környezetterhelő vagy -kímélő: T), a gazdaság szerkezetére (milyen ágazatok dominálnak: S) és a gazdaság térbeli elhelyezkedésére (G) szokás bontani. A képlet tehát így néz ki:

B = P × O_p × (T+S+G)

Hol van ebben a hulladéktermelés?

A hulladék az egy főre jutó gazdasági teljesítmény (Op) részeként írható le, tehát jól látszik, hogy csak egy igen csekély részét teszi ki a szorzatnak. Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a hulladékcsökkentéssel csak a környezetterhelés egyik tényezőjét csökkentjük és azt is csak egy keveset. Ráadásul a tényezők között szorzásjel van, nem összeadásjel, így az egyik tényező csökkentése nem járul olyan mértékben hozzá az eredmény csökkentéséhez, mintha mindegyiket/többet csökkentenénk. Mindezekből az következik számomra, hogy a hulladékcsökkentésnek csak akkor van értelme, ha együtt jár a fogyasztásunk csökkentésével, a népesség növekedés csökkentésével, a környezetkímélő technológiák alkalmazásával, a gazdaság szerkezet megváltoztatásával és a gazdaság lokalizálásával. Hiába a zacskómentes vásárlás, ha szupermarketben történik és hiába a sok újrahasznosítás, ha közben autóba ülünk. Mosogathatunk öko módon, ha narancsot és banánt eszünk, megmenthetünk bármit a szemétté válástól, ha kávét szürcsölünk utána, stb, stb.

A környezetterhelés valódi okai

Azt gondolom, hogy aki elkezd a hulladékmentesség útján járni, az várhatóan sok más problémába is beleütközik, és az élet számos területén akar majd változtatni, de ehhez jó tudni, hogy ezek a tényezők csak közvetlen okok. A képlet tényezői mögött sokkal mélyebb okok húzódnak. Méghozzá kulturális okok.,mint a gondolkodásmódunk és a társadalmi intézményrendszer. Ahhoz tehát, hogy valódi változást érhessünk el, ezeken a mélyebb szinteken kell változtatnunk. Fölül kell írnunk magunkban azokat az alapértékeket, ami társadalmunkat áthatja. Például a növekedés és a haladás eszméjét. Vagy azt, hogy mennyire hisszük el, hogy “a több az mindig jobb”. Vagy, hogy milyen lenne az ideális gazdasági szerkezet. Azt, hogy mi az, ami “jár” nekünk és a többi…

Talán úgy érzitek, nagyon távoli vizekre evezek, pedig ezek azok a meggyőződések, amelyek alapvetően meghatározzák a viselkedésünket, a viselkedésünk pedig meghatározza, hogy milyen mértékben és melyik tényezőit sikerül csökkentenünk a képletnek, így azt is, hogy milyen mértékben alakítjuk át a bioszférát. Szóval ahhoz, hogy valódi, gyökeres változást érjünk el, nem csak a szemetesünk mélyére kéne ásnunk, hanem a gondolkodásunk legmélyére is. Nem mondhatjuk, hogy nem lehet megváltoztatni ezeket a dolgokat, egyrészt mert van rá példa, hogy sikerült (lásd Tikópia szigete), másrészt mert a kultúránk és a gazdaság is olyan dolog, amit mi csinálunk. Mi szavazunk a pénzünkkel és mi döntünk úgy, hogy mi mellet állunk ki egy-egy aláírással, vagy az életmódunkkal. Mi támogatjuk a vásárlásainkkal, hogy milyen rendszerek jöjjenek inkább létre. Mi pörgetjük a gazdaságot, mi választjuk ki, hogy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe, mi vagyunk azok, akik beszélgethetnek más emberekkel ezekről a kérdésekről.

Mit tehetünk mi?

Talán kétségbe ejtőnek tűnik, hogy hogy lehet ennyi mindent fejben tartani, és hogy lehet ennyi mindenre odafigyelni, pedig nem lehetetlen. Van néhány viszonylag egyszerű szabály, amit ha betartunk, akkor a legtöbb faktort “kipipálhatjuk”. Ezeken fogok most végig menni, a fentebb emlegetett formula alapján.

• P – populáció, vagyis népesség: Ez is nagyon fontos kérdéskör, de egyrészt meglehetősen bonyolult, másrészt talán erre a legnehezebb kézzel fogható “szabályrendszert” alkotni, ezért ebbe itt és most nem mennék bele.
• O_p – azaz egy főre jutó gazdasági teljesítmény: Ne vásárolj! A nem megvásárolt terméket nem kell előállítani, nincs szükség hozzájuk nyersanyagra, nem kell energia a legyártásukhoz, nem szállítják őket és nem vállnak hulladékká. A fogyasztásunk csökkentése az egyik legfontosabb lépés a fenntarthatóság felé és még csak nem is jelenti azt, hogy feltétlenül le kell mondanunk számunkra kedves dolgokról. Könyveket lehet a könyvtárból kölcsönözni, bizonyos ruhadarabok, kiegészítők lehetnek közösek a nővérünkkel, vehetünk társasjátékot közösen a tágabb családdal, stb, stb. A fogyasztásunk csökkentése elvezethet még egy dologhoz. Kevesebb tárgyra, “cuccra” lesz szükségünk, tehát kevesebb pénzből is meg tudunk élni. Lehetőségünk nyílik néhány nappal kevesebbet dolgozni és több időt tölteni a családunkkal, barátainkkal, hobbinkkal. Én ismerek ilyen embereket.
• A T, vagyis az alkalmazott technológiák milyensége. Számunkra, egyéni szinten ez azt jelenti, hogy keressük azokat a termékeket, amelyeket minél környezetkímélőbb technológiákkal állítottak elő. Amelyek energiahatékonyak, várhatóan hosszú élettartamúak és javíthatók.

És az utolsó kettő…

Lássuk a környezetterhelés csökkentésének utolsó két tényezőjét és csökkentési módjait!

• Az S, azaz a gazdaság szerkezet, amely azt fejezi ki, hogy milyen ágazatokból tevődik össze a gazdaság. Tehát a színház, a belföldi kirándulások, viszonylag anyagigénytelen workshopok, stb, környezetkímélőbb irányba alakítják a gazdaság szerkezetét, mintha a nemzetközi turizmust vagy a playstation játékokat választjuk kikapcsolódás gyanánt. Vagy, ha ökológiai gazdaságból származó terméket veszünk (legyen akár minősítetlen biotermék), megint csak egy kevésbé környezetterhelő ágazat irányába mozdulunk el.
• Az utolsó tag a G, a gazdaság geográfiai mintázata. Vagyis az, hogy mennyire különül el egymástól az erőforrások kitermelése, a javak előállítása és a hulladékká válásuk. Itt megint viszonylag egyszerű szabályok érvényesülnek. Amiből csak lehet, vásároljunk helyit, vásároljunk kis termelőtől és lehetőleg minél kevesebb feldolgozott terméket. Így kikerülhetjük, a szállítás környezetterhelését, a feldolgozáshoz szükséges mindenféle különleges, távoli tájakon termesztett anyagokat. Emellett a helyi gazdaság élénkítése a demokrácia megvalósulására, a munkalehetőségekre, az önrendelkezés lehetőségeire is pozitívan hat.

Bőven van hát lehetőségünk változtatni a világon és jó, ha tudatosítjuk, nem vagyunk egyedül!
Ha szükséged lenne támogató közösségre, csatlakozz hozzánk!

The post A hulladékmentességen túl – avagy a környezetterhelés egyéb tényezői appeared first on Julka Webshop.

A politikusok megoldják – vagy nem?

Azt gondolhatjuk, hogy felsőbb politikai vezetők dolga irányítani a globális folyamatokat a jó irányba, például törvények beiktatásával, stb. Vagy bízhatunk abban, hogy egyszer csak érdekeltté válnak a nagy gazdasági vezetők is, hogy befolyásukat használva a tisztább és élhetőbb jövő felé tereljék a lakosságot. Ám gyakran tapasztaljuk, hogy a vagyon, vagy befolyás sajnos nem párosul felelősségérzettel, netalán intelligenciával. A fejlett országokban tapasztalható népességnövekedés mérséklődése, valamint a zöld technológiák terjedése ellenére is növekszik a társadalmak környezetre gyakorolt hatása. Persze ez nem jelenti azt, hogy környezeti szempontból ezek feleslegesek lennének, de azt mindenképp, hogy ezek önmagukban nem oldják meg a problémákat. Ha a fogyasztásról-túlfogyasztásról van szó, felbukkan a személy saját felelőssége. A legtöbb ember idegenkedik a gondolattól, hogy a globális folyamatok szerves részeként tekintsen saját életére. Pedig a fogyasztás esetén pontosan így van.

Túllövés napja

A Global Footprint Network nemzetközi kutatószervezet 2003 óta minden évben kiszámolja azt a dátumot az évben, amikorra az emberiség erőforrás-igénye és -felhasználása átlépi a természeti erőforrások megújulóképességét. Nem is gondolnánk, így 2018-ban és a jelenlegi tájékozottságunkkal a témában, hogy már az 1970-es években elkezdődött a túlfogyasztás. A népesség és szükségleteink szintje már ekkor átlépte a fenntartható szintet! Idén (2018) már augusztus 1-jére datálták a Túlfogyasztás Világnapját. Ez egy világátlag, a dátum országonként eltérő. Például ha a Föld teljes lakossága úgy élne, mint a katariak, akkor a túlfogyasztás napja már február 9-én eljönne. Magyarország sem marad el, ha a világ úgy élne, mint mi magyarok, akkor június 20-án jönne el a túlfogyasztás napja. Ez azt jelenti, hogy ha a világ úgy élne, mint mi, akkor közel két Földre lenne szükség az igények hosszútávú kielégítésére. A legkisebb ökológiai lábnyoma például Marokkónak, Kirgizisztánnak, Albániának, vagy Nigernek van.

Struccpolitika vagy tenni akarás

Dugjuk homokba a fejünket, zárkózzunk el ezektől az információktól, esetleg tagadjuk le a fenti tények igazságát? Tehetünk így is. Igazából ez lenne a legkönnyebb. Tudomást nem véve a holnapról, csak a mának, a hedonizmusnak élni. Nekem most legyen jó, kényelmes, azonnal! … Szeretném, ha megtehetném… De sok minden van, ami meggátol abban, hogy homokba dugjam a fejem. Természetes igényem tiszta levegőt szívni, tiszta vizet inni, egészséges ételeket enni. Természetes igényem sokáig, egészségben és nyugalomban, háború nélkül élni. Szeretem felkeresni az érintetlenebb természeti helyeket, a városi közparkokat, a zöldövezeteket. Ezek töltenek fel mentálisan, ezek oldják fel bennem a rohanó városi életben felgyülemlő stresszt. Ezenkívül van egy gyerekem. Ezért igenis érdekel a jövő! Ide passzol Sir David Attenborough egyik nagy-hatású mondata, ami motivál engem is: “How could I look my grandchildren in the eye and say I knew what was happening to the world and did nothing.” Magyarul így hangzik:

“Hogyan is nézhetnék az unokáim szemébe és mondhatnám azt, hogy: Tudtam mi történik a világgal és mégsem tettem semmit. “

A túlfogyasztás pszichológiája

Hogyan kerülhetjük el a túlfogyasztást? Először fejben kell átkapcsolni egy kapcsolót, olvasni a miértekről, elfogadni a tényeket és belátni, hogy nagyon nagy a probléma. A tudás, a dolgok mögé látás és maga a gondolkodás az, ami segíthet minket lejönni a “szerről”, a vásárlások adta hamis boldogságérzetről, a hamis biztonságérzetről. Érdemes az ún. “tévfogyasztás” fogalmát is megismerünk és felismerni a jelenséget a saját életünkben. Tévfogyasztás esetén úgy használjuk az erőforrásokat, hogy önmagunknak okozunk nettó veszteséget. Erre egy hétköznapi példa a túlzott ételfogyasztás (kóros evés), de a drogfüggőség is ez a kategória. Tévfogyasztást az “örökös elégedetlenség” érzése eredményezi, amelyet a reklámok sugallnak felénk. És nettó veszteséget okoz nekünk az olyan tévfogyasztás is, amikor egészségünkre káros anyagokat tartalmazó dolgokat veszünk meg, nem gondolva a következményekre. Például ólomtartalmú festékek, háztartási vegyszerek használata, mikroműanyagok palackozott vizekben és élővizeinkben, mezőgazdasági területeinken a talajban, stb.

Hogyan alakul ez ki bennünk?

Könnyebb megérteni a mozgatórugókat, ha tanulmányozzuk kicsit Maslow szükséglet-piramisát. Széles körben elfogadott pszichológiai koncepció az emberi élet kiteljesedéséhez vezető alapvető szükségletekről. E szerint hat alapszükséglet az, aminek kielégítése hajtja előre az embert a boldogság elérésében.

Minden egyes szükséglet az alatta lévő szükséglet kielégülése után jelentkezik, aktivizálódik. Egy ember jóléte annak függvénye, hogy ebben a piramisban milyen magasra jutott. A gazdasági javaknak csak az alsó két szinten van jelentőségük, az embernek ezen a két szinten van a környezetre, mint erőforrásra szüksége. A többi kielégítése nem, vagy csak kis mértékben tartalmaz materiális elemet, tehát alacsony a környezeti terhelése. A baj akkor van, ha az ember “leragad” az alsó két szinten és az anyagi javak hajszolása, a birtoklási vágy természetes ösztönének kielégítése köti le a figyelmét és energiáit. Vagy a másik irányból nézve, amikor az ember a magasabb szinteken elhelyezkedő szükségleteit anyagi javak birtoklása révén akarja kielégíteni. Ez azért van, mert az ember elhiszi, amit a növekedésorientált gazdaság marketingfogásai egytől egyig üzennek, hogy a kínált áru megszerzésével a biztonság, a szeretet, az elismertség és önérvényesítési szükségletek kielégíthetőek.

Elérhetetlen kielégülés?

Sajnos az ily módon szerzett kielégülés csupán gyorsan szertefoszló illúzió, és a kiábrándulás után folytatódhat a hajsza a következő árucikkért. Látnunk kell, hogy a legalsó szinten való leragadás és a felsőbb szintű szükségletek anyagiakkal való látszólagos kielégítése ugyanannak az érmének a két oldala. A saját életünkben ezt a szintet kell megugranunk. A saját boldogságunk és a környezetünk megóvása érdekében is. Kicsit provokatívan, de ez a videó nagyon jól összefoglalja a lényeget:

Minimalizmus és hulladékszegény élet

A posztmaterializmushoz vezető belső átalakulás egyik fő koncepciója az önkéntes egyszerűség (voluntary simplicity). Ami szerencsére egyre növekvő táborral rendelkező mozgalom, és a hulladékmentes (zero waste) mozgalommal érthetően, kéz a kézben jár. Az önkéntes egyszerűség és a hulladékszegény élet a természeti környezet szempontjából is fenntartható stratégiák. És milyen előnyei vannak a minimalista gondolkodásnak azon kívül hogy élhető maradhat a jövőnk?

• Letisztult, szép élettér, kevesebb kacat a környezetünkben.
• Így a gondolkodásunk is letisztultabb lehet, kevesebb “zaj” vesz minket körbe.
• Összességében kevesebb költség, több megtakarítás, ha a minőségi tárgyakat, eszközöket preferáljuk a sok olcsó szemét helyett.
• Rengeteg időt spórolhatunk meg: kevesebb időt kell eltöltenünk a boltokban való ténfergéssel, hulladékszegény vásárlás esetén a sok-sok csomagolóanyag “eltüntetésével”, a lakásban kevesebb idő megy el lomolással, rendrakással, több időd lesz egészségesen élni, főzni, sportolni.
• Kevesebb stressz ér, nem lesz rejtett bűntudatod a jövő miatt, jobb lesz a közérzeted és az egészséged.
• Idővel egyre több minőségi kapcsolatod lesz és életre szóló élményeket élhetsz át.

Mit tehetünk mi?

Sok mindent tehetünk azért, hogy csökkentsük ökológiai lábnyomunkat és ezáltal hozzájáruljunk környezetünk megóvásához. Akár egy-egy mozgalom elvei szerint haladunk, akár a saját felelős és tudatos értékrendünk szerint. A környezettudatos lépések, szokások legtöbbje nem is igényel olyan nagy változásokat, csupán egy kis odafigyelést. Érdemes szemezgetni belőlük, azzal kezdeni, amit a legkönnyebben véghez tudunk vinni, legkönnyebben be tudjuk építeni a mindennapjainkba és a gondolkodásunkba. Mert a kezdeti sikerek azok, amik hajtani fognak előre ezen az úton. Ha ezek megvannak jöhetnek a nehezebb falatok, amik kicsit kényelmetlenek, nehezebb változtatni rajtuk. A lista a végtelenségig bővíthető:

Vásárlás, bevásárlás

• gondold át mire van valójában szükséged
• heti menü tervezés
• bevásárláshoz lista készítése
• szezonális termékek preferálása minél közelebbi termelőtől
• piacok, csomagolásmentes boltok felkeresése, törekedjünk a csomagolásmentes vásárlásokra
• preferáljuk a 100%-ban újrahasznosítható alapanyagokat, üveg, papír, fém
• textiszütyők, vászontáskák használata bevásárláshoz
• ne dobjunk ki élelmiszert
• natúrkozmetikumok használata, helyi készítőtől, csomagolásmentesen, vagy készítsük el magunk

Takarítás

• vegyszerek elkerülése
• öblítő elhagyása, minden “illat” vegyszer
• környezetbarát, univerzális tisztítószerek használata: citromsav, mosószóda, szódabirkarbóna

Takarékosság

• Gyalogolj, kerékpározz, tömegközlekedj, amikor csak tudsz
• légy víztakarékos, zuhanyozz inkább, ne folyasd fölöslegesen a vizet fogmosás, zuhanyzás, mosogatás közben
• palackozott víz helyett csapvizet, mindig
• fogassz kevesebb húst és tejterméket, ha vásárolsz, helyi, környékbeli termelőtől
• tartós eszközöket vásárolj, az élet minden területen tartsd szem előtt
• vedd lejjebb a fűtést 1 fokkal, hőtükrök a radiátorok mögé
• szigeteld megfelelően a házad, a falakat, a tetőt, a padlót
• kapcsold le a villanyt, ha nincs szükséged rá, ne hagyjuk készenléti funkcióban az elektromos eszközeinket
• használj energiatakarékos elektromos eszközöket, hosszabb távon megtérül a magasabb ára
• használj LED izzókat
• utazz kevesebbet repülővel, nyaraljatok belföldön

Városi lét

• legyen a táskádban mindig textilszütyő bevásárláshoz
• kulacs, amit feltölthetsz vízzel
• kávésbögre
• ételes, ha nem otthonról viszed az ételt
• étkészlet

És természetesen legyenek kéznél a jól begyakorolt mondatok: “Köszönöm, nem kérek zacskót/szívószálat”, “Saját szatyorba/dobozba kérem”...

Források:
Kocsis Tamás (2005): A fogyasztói szemléletváltás esélye a gazdaságilag fejlett országokban
https://www.portfolio.hu/short/piramisjatekot-uz-az-emberiseg-a-fold-eroforrasaival-csucson-a-tulfogyasztas.292616.html
http://wwf.hu/egyeb-termeszetvedelem_/1/tulfogyasztas-vilagnapja-2018

The post Mértékletességgel a túlfogyasztás ellen appeared first on Julka Webshop.

Az elöregedés folyamata

Bolygónk erőforrásai végesek, s minél több embert kell belőlük ellátni, annál nehezebb lesz fenntartani a társadalmi fejlődést és magát a civilizációt is. Az erőforrásokért folytatott küzdelem magát az embert, de legfőképp a természeti környezetünket is tönkre teszi. Többek között a szaporodási ráta csökkenésével lehet ellensúlyozni ezt a negatív folyamatot. A kisebb létszámú, de hosszabb élettartamú tagokból álló családok a cél, ez a jövő fenntartható társadalmának egyik alapja. A politikai döntéshozók sokasága viszont a maximális gazdasági növekedéshez ragaszkodik, s egyúttal problémaként tekint a társadalom elöregedésére. Az ilyen, szaporodó létszámú társadalmak azonban nem fenntarthatóak, és bár valóban vannak kihívások abban, ha öregedik egy társadalom, ezek olyan problémák, amelyeket megfelelő hosszú távú tervezéssel kiválóan lehet kezelni. Háromféle gazdasági probléma vetődik fel a társadalmi öregedés kapcsán: a munkaerőhiány, az idősekre jutó egészségügyi kiadások növekedése, és a nyugellátás finanszírozása.

Munkaerőhiány

A potenciális munkaerő-hiányra azonban már most fantomként tekinthetünk, mivel a gazdasági modellek azzal számolnak, hogy minden korcsoportban változatlan marad az aktív dolgozók aránya, viszont a piaci nyomás (jobb munkakörülmények, magasabb bérek) hatására egyre több aktívan dolgozó lesz minden korcsoportban. Emellett a humánerőforrásba és a technológiai fejlesztésekbe fektetett tőkével a munka hatékonysága is jelentősen növelhető. Jelenleg számos fejlett országban meglehetősen nagy arányú a fiatalok munkanélkülisége, a bérek stagnálnak, s számos további munkafolyamat automatizálható, ezek a tényezők pedig nagy lehetőségeket rejtenek. A növekvő bérek csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket is, a magas munkanélküliség és a rosszul fizetett, bizonytalan állások (ami a fiatalabb átlag-életkorú társadalmakra jellemző) viszont növelik, és a társadalmi, egyéni jólét szempontjából az egyenlőtlenség mértéke fontosabb jelzőszám az egy főre jutó GDP-nél is. Kisebb létszámú dolgozó réteggel a csökkenő létszámú (elöregedő) társadalmak gazdaságilag, társadalmilag és a környezetre kifejtett hatásukban is pozitívabbak.

Idősek egészségügyi ellátásának gazdasági terhe

A második probléma, az idősek egészségügyi ellátásának gazdasági terhe valóban növekedhet, ha egyre több idős tagja van a társadalomnak. Az erre vonatkozóan előrevetített rémképek azonban nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, mint az átlagéletkor kitolódásával együtt járó hosszabb aktív életkor. Az idősek arányánál jobban jelzi ezt az igényt az, hogy mennyi köztük az ellátandó, valóban a társadalom segítségére szoruló. Ha nem a 65 év felettiek és a 15-64 éves korosztály arányát, hanem az ellátásra szorulók és az egészségesek arányát nézzük, akkor egészen más a helyzet! Az elöregedő társadalomban egyáltalán nem ugrik meg az ellátásra szorulók száma, az arányok csak rendkívül kis mértékben nőnek. Az egészségügyi költségeket nem annyira az idősek ellátása, hanem az egyre nagyobb mértékben terjedő modern diagnosztikai és gyógyító eljárás költsége, a gyógyszereket és az egészségügyi ellátást biztosító cégek részéről a túlárazó trendek dobták meg inkább. E költségek jelentősen csökkenthetők a megelőzésre, illetve a hatékonyabb kezelésekre fordított nagyobb figyelemmel.

Nyugellátás finanszírozása

A harmadik kérdéses tényező az öregedő társadalmak estén a nyugellátásban rejlő probléma. A legtöbb országban erre a nyugdíjkorhatár emelésével reagáltak, habár az állami részről egyoldalúan bevezetett kötelező korhatár-emelés felvet kérdéseket. Mindemellett, ha a munkaerő-piacon a jelenlegi trendek szerint a késői nyugdíjazást preferálják, akkor ez növeli a fiatalok munkanélküliségi rátáját is. A nagyobb népességet fenntartó infrastruktúra beruházásai lényegesen nagyobb gazdasági terhet jelentenek a társadalomnak, mint amit az elöregedés finanszírozása! A magán megtakarítások elősegítése hatékonyabb lehet, illetve az olyan lépések is, mint a később nyugdíjba vonulók számára biztosított nagyobb nyugdíjösszeg, ami ösztönözhet arra, hogy aki szeretne, valóban tovább dolgozhasson. A gazdagok számára jelentős nyugdíj-előtakarékossági adókedvezmények csökkentése is elősegítheti az állami nyugellátás biztonságát.

Előnyök

Az öregedő társadalmak, a kevesebb gyerek számos további előnyt is jelent: csökken az egyre rémisztőbb zsúfoltság, több fiatal juthat saját lakhatáshoz, és a szülők által az egy gyerekbe fektethető összeg is nő. A kisebb családok a szegénység arányát is csökkentik a társadalmon belül s elősegítik az egyenlőtlenségek felszámolását is. Nem utolsó sorban a kisebb népesség kevesebb környezeti kárt okoz, alacsonyabb CO2 kibocsátással jár. A kisebb emberlétszám számára kevesebb még meglévő vad élőhely pusztítása, kisebb mezőgazdaság, kisebb városiasodás szükséges. Így a kihalás szélén álló fajok is hasznot húzhatnak a csökkenő szaporodásunkból. A már nem használt mezőgazdasági területek részint vissza is vadíthatóak. Kevesebb embernek nemcsak kevesebb élelem, hanem kevesebb energia is kell, kevesebb víz, s kisebb mennyiségben keletkeznek szennyező anyagok is. A jelen elvárások szerint az egy főre jutó fogyasztás csökkentése a cél, miközben a „fők” száma folyamatosan növekszik. Ez nem vezet megoldáshoz, mivel az erőforrások nem nőnek velünk együtt.

Az öregedő társadalmakat nem problémának, hanem egy fenntartható civilizáció és bioszféra egyik lehetséges útjának kell tekinteni. És az öregedéssel járó előnyöket is szükséges számba venni, nemcsak a problémákat, hanem azok megoldásait is felsorolva.

Források:

A blogbejegyzés eredeti, szerkesztetlen verziója ITT található meg.
A Trends in Ecology and Evolution november 1-jei számában jelent meg a kutatási eredmény, a teljes cikk elérhető: ITT

The post Lehet, hogy az öregedő társadalmak hasznosak a bolygónak? appeared first on Julka Webshop.