elmélkedős, társadalom, túlfogyasztás
“Megtanulunk újra kapcsolódni” – járvány más szemmel
Nincs már ember Magyarországon, aki ne hallott volna a koronavírus (Covid-19) okozta járványról. Megéltünk már az elmúlt napokban félelmet, pánikot, rendkívüli helyzeteket, olvashattunk rossz és bizakodó híreket, de ha hosszú távra tekintünk, a fájdalmas veszteségek mellett szülhet-e bármi jót is a járvány?
Az újrakapcsolódás paradoxona
Talán az egyik jó dolog, ami kisülhet ebből a járványból, hogy megtanulunk újra kapcsolódni egymáshoz. Bár ajánlatos minél inkább otthon maradni és kevesebbet érintkezni fizikailag másokkal, mégis elkezdünk odafigyelni az idős szeretteinkre, szorosabbra záródnak a baráti társaságok. Még ha csak telefonon is, de talán többször kérdezünk rá a másiknál, hogy “minden rendben veletek? Tudunk segíteni? Ne vigyünk valamit?” Elkezdünk odafigyelni arra, hogy érzelmileg és fizikailag is jól legyenek a körülöttünk élők. Elkezdjük támogatni és segíteni egymást. A kényszerű otthonmaradás átcsaphat jóízű családi beszélgetésbe, a távoktatás miatt kénytelen lesz Apa vagy Anya elmagyarázni a tanulnivalót a gyerkőcöknek, a home office és a távoktatás lehetővé teszi a hétköznapi közös ebédeket. A közelség persze szülhet konfliktusokat is, de okozhat sok-sok meglepő és újszerű, de vidám pillanatot.
Ráadásul születnek ilyen szuper kezdeményezések is! Ti is csatlakozhattok hozzá, csak tegyetek ki egy hasonló üzenetet a lépcsőházatokba!
Globális rádöbbenés a globalizáció hátrányaira
Talán ez a járvány elhozza azt is, hogy szélesebb körben felismerjük: bár a globalizáció jár előnyökkel az életünkben, épp úgy rejt kockázatokat is magában. Hát nem abszurd, hogy nincs elég elérhető egészségügyi eszköz, mert mindet Kínában gyártják? De például az olasz divatházak is kénytelenek várni a következő kollekció bemutatásával, hiszen a textileket is Kínában gyártják – illetve épp nem gyártják a járvány miatt – és nincs miből elkészíteni a ruhákat. Ezek és az ezekhez hasonló esetek talán aláhúzzák még inkább azt, hogy mennyire fontos lenne a helyi gazdaság élénkítése – a globalizált piac pörgetése helyett.
Így is lehet jó!
Talán nem lesz banán a boltok polcaink egy ideig és kifogyunk a chia magból, sőt, talán nagyobb lesz a nyomás majd a helyi, európai termelőkön, mert nem lesz külföldről, pláne Amerikából importált élelmiszer, talán kénytelenek leszünk kevesebb húst enni, mert abból se lesz annyi. Talán le kell mondanunk a külföldi (repülő) útjainkat, talán le kell mondanunk számtalan dologról. Talán nem tud úgy pörögni a divatipar és nem látunk hónapokig új kollekciókat. Ahogy Li Edelkoort, trend-előrejelző fogalmaz: “fogyasztási karanténba” kerülünk, mégis megtanulhatjuk, hogy van élet banán és avokádó, illetve különféle távoli országok egyéb javai nélkül. Ahogy azt is, hogy van bőven elég ruhánk a szekrényben, hogy van élet fogyasztás és vásárlás nélkül is. És rádöbbenhetünk, hogy ez az élet is jó.
Milyen lenne a világ…
Még egy érdekes tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy milyen lenne egy fenntarthatóbb világ. Kínában a járvány miatt több ezer ember került karanténba, értelemszerűen így ők dolgozni és közlekedni sem tudtak. Ez pedig drámai változást hozott: drasztikusan csökkent a légszennyezés a leálló gyárak és áruszállítás, valamint a csökkent közlekedés miatt, de ugyanez történt Olaszországban is. És ez még a műholdas felvételeken is látszik.
Talán megérezzük, hogy mennyivel minőségibb lenne az életünk egy tisztább levegőjű városban. És így talán gyakrabban pattannánk biciklire vagy választanánk a tömegközlekedést. Sőt, talán még az ipari teljesítmény visszafogását is követelnénk a politikusainktól épp úgy, ahogy egyéni fogyasztáscsökkentésünkkel is tennénk ezért.
De!
De ehhez kellünk mi is. Kellünk mi is, hogy a szeretetet, a türelmet, a támogatást, a kapcsolódást erősítsük. Hogy meglássuk az örömöket az ürömben, hogy beszélgessünk másokról, hogy vigyük hírét ezeknek a gondolatoknak.
A Julka Csapata