Mikroműanyagok a mélytengeri élőlényekben is jelen vannak

Az óceánok vizében már mindenhol kimutatható a szennyeződésként bekerült műanyag, illetve ennek aprózódása révén kialakult mikroműanyagok (0,1 mikrométer és 5mm közti műanyatöredékek), egy brit kutatócsoport az eddig érintetlennek hitt mélytengeri árkok életközösségéből vett mintákon vizsgálta az ottani helyzetet.

Miről szólt a kutatás?

Az eddigi kutatások leginkább a sekély, felszín közeli vizek lakóit vizsgálták (s mutatták ki a szervezetükben a műanyagokat). A mélytengeri felemáslábú rákokhoz tartozó, tengeri bolháknak hívott aprócska ízeltlábúak testében sikerült kimutatni a táplálékkal felvett mikroműanyagot hét csendes-óceáni mélytengeri árok 7000-10890m mélységben lévő élőhelyeiről, a Japán-, az Izu-Bonin-, a Mariana-, a Kermadec-, az Új Hebridák- és a Peru-Chilei-árok területéről.

Mi azok a mikroműanyagok és mit okoznak?

A műanyag az aprózódás révén, hasonlóan más szerves törmelékekhez, apránként lesüllyed a tengerek mélyebb vizeibe is, részint „önerőből”, részint pedig a felszín közelében élő és azt elfogyasztó állatok testével együtt. Számos állat számára a mikroműanyag a mérete miatt hasonló az állat alapvető táplálékához, így szándékosan elfogyasztják a darabkákat. Mintegy 700 faj esetében mutatták már ki a káros hatásukat, részint azzal, hogy fizikai akadályt képeznek az állat emésztőrendszerében, részint pedig azáltal, hogy az állatok mozgását, s ezen keresztül a táplálkozását akadályozzák. Emellett valószínű, hogy bizonyos műanyag-adalékok közvetlen mérgező hatással is bírnak.

Hol mutatták ki?

Eddig a legnagyobb mélység, ahol üledékből kimutatták, a Kuril-Kamcsatkai-árok 5700m mélysége volt, illetve az észak-atlanti régióban 2200m mélységben került elő. Azonban az óceáni áramlatok és a táplálkozási lánc tulajdonságai alapján logikus volt, hogy a 6000m-nél mélyebb területekre is eljuthatott már a szennyeződés, ezt persze bizonyítani is kellett. Számos mélytengeri állat igen változatos táplálkozású (beleértve a felemáslábú rákokat), s egy olyan régióban, ahol minden falat a túlélést jelenti, várható volt, hogy az újszerű, tápláléknak tűnő anyagokra is rávetik magukat. A jelen kutatás a felemáslábú rákok emésztőrendszerében található mikroműanyagokat vizsgálta, az állatokat 2008-2017 közti kutatóutak során, merülő automatákkal gyűjtötték be, a fentebb megnevezett árkok összesen 9 helyszínéről. Egyik ilyen merülés során készült videó a Mariana-árok mélyén élő állatokkal.

A vizsgálat

Minden helyszínről 10-10 egyedet vizsgáltak meg. Mégpedig mindegyiknek az emésztőrendszere legmélyebb bugyrait, mivel a merülőegység elvileg vihetett magával szennyeződést a mélybe, s előfordulhatott, hogy (a videóban is látható módon) az arra magukat rávető állatok ebből beszippanthattak. Három fajba tartozó, 7050-10890 méteres mélységekből összegyűjtött rákocska került a mikroszkópok alá. Ezeket ultra-tiszta laborkörnyezetben és minden, a vizsgálat során felhasznált anyag szűrésével igyekeztek megóvni a nem az állatból eredő mikroműanyagoktól. A rákocskákból kioperált bélszakaszt kálium-hidroxid oldatban feloldották, ez az anyag a mikroműanyagok legnagyobb részét érintetlenül hagyja, így alkalmas a vizsgálatokra. A feloldott sejtek után maradt anyagot átszűrték, így a műanyagokat ki tudták nyerni a mintákból. Ezeket egyedenként megszámlálták, majd fényképeket is készítettek róluk és megmérték a kiterjedésüket is. Elsősorban műanyag szálacskákat kerestek a vizsgálatokban (a cikk ábráján látható néhány, a Mariana-árokból eredő darab…).

Mit találtak?

A szálak részletes vizsgálataival igyekeztek olyan adatokat is kinyerni, amelyekből azok eredete is valószínűsíthetővé vált. Színük és összetételük szerint osztályozták őket (a részletes lista a tanulmányban megtalálható). A teljesen műanyag– (PVC, PA, PE, nylon, rayon) és műselyem-szálakon túl fél-szintetikus szálak is voltak. Mint pl. a különböző textíliáknál használt rami, vagy más cellulóz-alapú szál. De az egységes volt, hogy az állatokból előkerült szálak mind emberi, mesterséges eredetűek voltak. Mind a 9 helyszínen kimutatták a vizsgált állatkákból e szálakat. Az arányuk 50-100% közt volt, vagyis legalább a rákocskák felében jelen volt mindenhol, az 50% az Új-Hebridák-árokból, 6948m mélyről vett mintákban volt. A 100% pedig a Mariana-árok 10890m mélységéből eredt! Az összes megvizsgált állatka 65%-ában volt valamilyen mikroműanyag szál… Érdekes módon, a kék színű szálak az állatokban találtak 66%-át tették ki. Érdemes tudni, hogy a mélytengerek élőlényei a kékre különösen érzékeny látásúak. S a különböző biolumineszcens élőlények is e tartományú fényt bocsátanak ki.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi idő óta lehettek a szálak a rákocskák belében, mivel ismeretlen azok emésztésének időbeli folyamata. Azonban, mivel már a 2008-as mintagyűjtésből származó állatkákban is megvolt, azt bátran ki lehet jelenteni, hogy legalább 10 éve bejutott a mikroműanyag a mélytengeri árkok élővilágába is. Valószínű, hogy nincs ma már a tengeri ökoszisztémában olyan szereplő, amelyhez ne jutottak volna el a mikroműanyagok …

Források:

A The Royal Society Open Science folyóirata február 27-én hozta nyilvánosságra a tanulmányt, amelyet teljes egészében ITT olvashatunk.
A bejegyzés eredeti szerzője, akinél a cikk szerkesztetlen változata olvasható: Égen-Földön-Föld alatt.

2 thoughts on “Mikroműanyagok a mélytengeri élőlényekben is jelen vannak

  1. Pingback: Műanyaglábnyom kalkulátor - plastic footprint - Julka Webshop

  2. Pingback: Műanyaglábnyom kalkulátor - plastic footprint - Julka Webshop

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük