Mi az a talaj?

A talaj a földkéreg legkülső, laza, termékeny rétege. A csodálatossága azonban ott kezdődik, hogy nem csak nagyon apró, icike-picike kőzetdarabokból áll, hanem szerves anyagból, mégpedig humuszból. A humusz pedig olyan csoda, amit még nem értünk teljesen. Nincs rá kémiai képlet, nem tudjuk a pontos összetételét. Annyit tudunk mondani róla, hogy “sötét színű elegy”. Azt azonban tudjuk róla: nélküle nagy bajban lennénk. Na, jó, azért még tudunk róla egyet s mást, például azt, hogy a talajba került szerves anyagból keletkezik, rengeteg élőlény segítségével. Ott vannak először is a giliszták és egyéb nagyobb testű lebontók, akik nagy falatokat harapnak ki a földfelszínre kerülő növényi maradványokból, megemésztik, majd kikakilják őket. Közben a víz is sok fontos anyagot mos ki a növényi maradványokból a talajba. Aztán jönnek a mikroorganizmusok, gombák és bacilusok, és ők kezdenek dolgozni a megemésztett és kikakilt, valamint az ott maradt növényeken. Persze mindenféle bonyolult folyamat is történik, oxidáció, hidrolízis és számtalan kémiai reakció. Ennek a végeredménye lesz a föld, amin állunk.

Tudtad, hogy a lehulló falevelek nem csak a szárazföldön hasznosulnak, hanem a vizekbe (patakokba, folyókba) kerülve az abban élő mikroorganizmusoknak is szénforrást és energiát biztosítanak?

Miért olyan fontos?

A talaj ásványi része épp úgy nélkülözhetetlen tápanyagokat biztosít a benne élő növények számára, mint a humusz. De a humusz nem csak tápanyagok biztosít, hanem javítja a talaj szerkezetét, így könnyebben tudnak nőni benne a növények, valamint a levegő-, víz- és hő-háztartására is jó hatással van, ami szintén segíti a növények fejlődését. A növények pedig, amik benne élnek számtalan ún. ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak nekünk, ami nélkül nehezen boldogulnánk. Megkötik a szén-dioxidot és oxigénné alakítják, párologtatnak, árnyékolnak, élelemmel látnak el bennünket, megfogják a szelet, élőhelyet biztosítanak számunkra és szebbé teszik a világunkat. Talaj nélkül viszont nem lennének növények sem.

Talaj – növény kapcsolat

Van még valami, amit nagyon fontosnak tartok elmesélni. A növények sokat köszönhetnek a talajnak: élőhelyet, amiben nőhetnek, tápanyagokat, vizet, levegőt, ami szintén megbújik a talajrészecskék között. Azonban a növények is sok mindent adnak a talajnak. Gyökereikkel sűrűn átjárnák a talaj felszínét, ami megfogja a talajrészecskéket, a lehulló levek, elszáradt növényi részek takarják a talajt, így a szél és a lezúduló csapadék nem tudja elhordani azt. Majd miután elpusztulnak, a lebontó állatkák segítségével ők maguk is talajjá, humusszá alakulnak. Számomra olyan megható, ahogy a természetben minden mindennel összefügg és együtt-él. Szó szerint. Csak együtt tudnak élni. Nincs egyik a másik nélkül. Persze, versengenek is egymással az élőlények, de mégis… Egy hálózatot alkotnak, ahol mindenki mindenkivel össze van kötve. És ennek a hálónak mi is a részei vagyunk.

A titkos összetevők 

A folyamatban hatalmas szerepe van a lebontó szervezeteknek a gilisztáktól kezdve a mikroorganizmusokig mindenkinek. A talaj ugyanis rengeteg élőlények ad otthont a növényeken túl is.

1 gramm talajban több milliárd mikroba él! Hát nem csodálatos!?

Ezek a mikrobák és egyéb talajlakó állatok számtalan funkciót töltenek be, de én most csak egyet emelnék ki. Az egyik legszebb kapcsolat szerintem a talaj mikrobái és a növények között van. Köztudott, hogy a növények a fotoszintézis során cukrokat állítanak elő, ebből építik fel saját testüket. Azonban azt kevesen tudjuk, hogy a gyökerük környékén élő milliárdnyi ki mikrobának is juttatnak belőle, akik a növényektől kapott cukrot, azaz energiát, arra fordítják, hogy egészséges talajt építsenek.

A talaj rengeteg szenet tárol

A bioszférában öt nagy szén tározót találunk: a növényeket, az óceánokat, a fosszilis energiahordozókat, a légkört és a talajt. A talaj azonban nem csak a humuszban tárol rengeteg szenet, hanem a növényi és állati légzésnek köszönhetően a szén-dioxid koncentráció is jelentős a talaj pórusaiban, azaz a szilárd részecskék közötti résekben. Így tehát, amikor a talajt pusztítjuk, nem csak hogy azt a közeget romboljuk, amiben a élelmünk terem, ezzel csökkentve a mennyiséget és rontva a minőséget, amit egységnyi területen megtermeszthetünk, hanem rengeteg szén-dioxidot is juttatunk a levegőbe, így fokozva az üvegházhatást.

Hogyan romboljuk a talajt?

A talaj rombolását más néven eróziónak nevezzük és három fő oka lehet. A víz, a szél és a mezőgazdasági művelés. De hát a víz és a szél természetes nem? De igen, az egész erózió természetes folyamat, de a mértéke nagyon nem mindegy és jelenleg túlságosan is nagy ütemben zajlanak ezek a folyamatok. Azzal, hogy irtjuk az erdőket, felszántjuk a gyepeket, megszüntetjük azt a természetes növénytakarót, ami korábban megóvta a talajt, nagy mértékben segítjük elő a talaj pusztulását. Nézzük a harmadik tényezőt! Most biztos az jár a fejetekben, hogy “A mezőgazdasági művelésre szükségünk van! Nem hagyhatjuk abba!” Természetesen szükségünk van a mezőgazdaságra, de itt sem mindegy, hogy hogyan csináljuk. Számtalan módszer létezik, amivel óvhatjuk a talajainkat a kiskertjeinkben épp úgy, ahogy a szántóföldön. Ilyen például a mulcsolás, a direktvetés, a takarónövények alkalmazása, a forgatás nélküli talajművelő eszközök használata.

Mit tehetsz te?

Azt gondolnánk, hogy ez egy olyan probléma, amire mi, átlag emberek nem tudunk hatással lenni. Pedig dehogynem! Lássuk csak, hogyan!

1. Kerüld azokat a termékeket, amik olyan összetevőket tartalmaznak, amelyeket esőerdők helyén, távoli országokban termesztenek! Kerül a pálmaolajat, a kókuszolajat, a shea-vajat, kerüljön csak ritkán, ünnepekkor banán, narancs, citrom az asztalra, hiszen ezeket is sokszor olyan ültetvényeken termesztik, amelyek helyén egykor erdők nőttek vagy sztyeppék virultak!
2. Vásárolj szelíd mezőgazdálkodásból származó termékeket! Keresd azokat a kistermelőket, akikről tudod, nem esőerdők helyén termesztett szóján nevelik fel az állataikat, akik talajmegújító mezőgazdálkodást folytatnak, szántóföldön vagy legelőn vagy akár is-is.
3. Ha kertészkedsz otthon, felejtsd el a feketére kapált sorközöket! Mulcsolj, takard a talajt, sose hagy üresen! Óvd, szeresd!
4. Komposztálj!

És ami a legfontosabb, amit mindannyian megtehetünk: beszélünk róla, másokhoz is eljuttatjuk az információt! Úgyhogy, ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!

The post A talaj – amin nem csak állunk, élünk is appeared first on Julka Webshop.

Irány Észak?

“….Sok élőlénynek a meleg nem is lenne annyira rossz, legfeljebb elmenne Északra. Csakhogy az élőhelyeket is szétszabdaltuk utakkal, városokkal. Nincs hova menniük és nincs hogyan odajutniuk: az összes faj nem állhat sorban az autópályák vadátjáróinál.”

– Mi mondjuk mehetünk Északabbra, ha nagyon muszáj.
– Nyolcmilliárdnyian? Aligha. Az alapprobléma ennyire egyszerű: túl sokan vagyunk a Földön. Ennyi embert egyszerűen nem bír eltartani a bolygó. A szám ráadásul egyfolytában nő. Ha ugyanis kitaláljuk a megoldást, hogyan lehet ennyi embert etetni, néhány év múlva már tízmilliárdnyian leszünk. Aztán megint kitaláljuk a megoldást, s még tíz év múlva húszmilliárdnyian. Márpedig ha ezen az úton haladunk, akkor tényleg ki kell irtani erdőket, le kell halászni a tengereket. Ha globálisan nézzük, szinte mindegy, hogy nagy amerikai befektető teszi a hamburger-alapanyagért, vagy a brazil kormány.

…

– Pontosan mi az ára?
– Ha azt várják, hogy megmondom, mikor, hogyan pusztul el az emberiség, azzal sajnos nem szolgálhatok. A szegecs-elmélet mindenesetre jól írja le a helyzetünket.

– Az mi?
– Utazol a repülőn. Fölnyúlsz, kiveszel egy szegecset. Mi történik? Valószínűleg semmi. A mögötted ülő is kiszed egyet. Semmi. A harmadik és a negyedik…”

A cikk teljes terjedelmében a valaszonline.hu-n található meg. Akár egyetértesz azzal, hogy amit az emberiség játszik orosz rulett, akár nem, feltétlenül kattints tovább.

A Julka csapata

The post “Amit játszunk, orosz rulett” appeared first on Julka Webshop.

Bioműanyagok, lebomlóműanyag, komposztálható műanyag – mi micsoda?

A Hulladék Munka Szövetség, a Greenpeace, a HOSZ, a Felelős Gasztrohős és a Zöldövezet Társulás nem régiben kiadott egy közös állásfoglalást, amelyben ezt írják: “A bioműanyag egy összefoglaló név: a bio-alapú műanyagokat és a biológiai úton lebomló műanyagokat foglalja magában.” Tehát bioműanyag lehet olyan anyag, amely természetes úton lebomlik. De olyan is, amely ugyan bio-alapú (bio, biosz: gör. ‘élő’), tehát valamilyen megújuló alapanyagból készült, de a végeredmény például polietilén, ami nem bomlik le biológiai úton. Sokáig lebomló néven emlegették az ún. oxo-degradábilis, azaz „széteső” műanyagokat. Ezek az alapanyaghoz kevert fémsók hatására, fény jelenlétében mikroműanyagokká esnek szét. A mikroműanyagok pedig súlyos egészségügyi kockázatot rejtenek magukban, ha bekerülnek a vizeinkbe és a táplálékláncba. Éppen ezért nem tekinthetjük őket valódi megoldásnak. Komposztálható műanyag elnevezés azokat a bioműanyagokat takarja, amelyek természetes úton valóban lebomlanak.

Komposztálható-e a komposztálható?

A komposztálható jelző azért félrevezető, mert az említett állásfoglalás szerint az esetek kevesebb, mint 40%-ában igaz, hogy a bioműanyagok valóban le is bomlanak. A többi esetben pusztán arról van szó, hogy megújuló alapanyagokból készültek. De, ha le is bomlanak természetes úton, a komposztálásuknak több feltétele is van. “Először is szükség van olyan infrastruktúrára, amely lehetővé teszi ezen anyagok más szerves hulladékokkal történő szelektív gyűjtését. A felhasználási területekből adódóan ennek vannak nehézségei: a lakossági használat még elenyésző ahhoz, hogy a hagyományos szelektív hulladékgyűjtési rendszerbe bekapcsolják. A speciális területen (pl. vendéglátás) való használatkor a szelektív gyűjtés feltételeire kell különös figyelmet fordítani (pl. ételmaradékkal szennyezett termék begyűjtési problémája).” – írja a Humusz Szövetség honlapja. A begyűjtésére azért van szükség, mert még a valóban komposztálható bioműanyagok sem bomlanak le az otthoni, házi komposztunk körülményei között. Ipari körülményekre van szükség, ahol biztosítva van a stabil páratartalom és hőmérséklet. Az ipari komposzttelepeken ezeket az anyagokat más szerves anyagokkal komposztálnák együtt, azonban ott is problémát jelenthet, hogy a biológiai úton lebomló műanyagok bomlási sebessége lassabb más szerves anyagokénál, így a kész komposzt lebomlatlan bioműanyagokkal lehet szennyezett.

Magyarországi helyzet

A fenti szervezetek közös állásfoglalása viszont ezt emeli ki legnagyobb problémaként: “jelenleg Magyarországon a komposztálható műanyagok hulladékainak megfelelő kezelésére nincsen lehetőség, ezek a hulladékok így hulladéklerakókban és -égetőkben kötnek ki.” Ez azt jelenti, hogy hiába választjuk a bioműanyagokat, elégetésükkel ugyanúgy szén-dioxid és más szennyező, egészségre ártalmas anyagok kerülnek a levegőbe. A hulladéklerakókban pedig  sokkal lassabban megy végbe a folyamat és a végeredmény nem egy hasznosítható anyag lesz. Olyan végterméket kapunk, amely sok más egyéb anyag bomlástermékeivel szennyezett. További problémát okozhat az is, hogy ezek az ún. bioműanyagok kinézetükben, tapintásukban megszólalásig hasonlíthatnak a hagyományos műanyagokhoz, így a nem megfelelően tájékoztatott vagy figyelmetlen fogyasztó a műanyagos szelektív hulladékgyűjtő edényekbe helyezheti, rontva ezzel az újrahasznosítás minőségét.

Egyszer használatos műanyagok…

A bioműanyagok tipikusan az egyszer használatos műanyagok alternatíváiként jelennek meg és azt az érzetet keltik, hogy mi most tettünk valamit a környezetünkért, a Földért. “Hiszen ezt a poharat, tányért, villát, stb-t majd úgy is komposztáljuk, nem is olyan nagy gond, hogy otthon felejtettük a saját bögrénket, evőeszközkészletünket!”- gondoljuk. Ahogy korábban is láttuk, az ördög azonban a részletekben rejlik. Ráadásul ott van az a probléma, hogy ezeket az egyszer használatos tárgyakat is le kell gyártani. Szükségünk van hozzájuk alapanyagokra, aztán szétterítik a kész termékeket a világban, ami rengeteg szállítással jár. Ez pedig mind-mind energia, méghozzá fosszilis energia. Egy korábbi írásomban próbáltam már rámutatni, hogy a hulladék kiküszöbölésén kívül milyen tényezőkön múlik a környezeti problémák megoldásának sikeressége, szerintem a bioműanyagok használatával kapcsolatban is érdemes felidézni az ott részletezett képlet tényezőit.

…és az eldobó-kultúra

Az egyszer használatos műanyagok ezt üzenik: “Miénk a világ, bármit megtehetünk, eldobjuk – kitudja, hová -, lesz vele, ami lesz. Nem számít. ” Azt üzenjük velük, hogy mi vagyunk a természet urai, a mi kényelmünk előbbre való, mint a többi élőlény élőhelyének épsége. Bármennyi erőforrást elhasználhatunk, még ha pazaroljuk is ezzel őket, és hogy, ami egyszer koszos vagy nyomódott vagy kicsit hibás lesz, az rossz, azt eldobjuk. Anélkül, hogy nagyon messzemenő következtetések vonnék le, szerintem ez egy fontos aspektusa a tárgyhasználatunknak és érdemes elgondolkodnunk rajta. Valószínűleg a szívünk mélyén egyikünk sem azonosul ezekkel a gondolatokkal, hiszen akkor nem lennénk itt, nem próbálnánk csökkenteni a hulladékunkat, nem zöldítenénk a háztartásainkat. A tartós megoldások és az odafigyelés választásával egyszerre mondhatunk nemet az uralkodó fogyasztói kultúrára és ezekre az üzenetekre, valamint igent egy szebb és egészségesebb világra.

Doró

The post A bioműanyagok jelentenék a megoldást? appeared first on Julka Webshop.

Peszticidek, neonikotinoidok nélkül

A drámai csökkenést feltehetőleg a növényvédő szerek okozzák. Illetve vegyszerek kijuttatása a természetbe, ide tartozik a repülős szúnyogirtás is. Méhészgazdák számtalan alkalommal számolnak be megmagyarázhatatlan tömeges pusztulásokról, amit valószínűleg ezek okoznak. És hiába fotelharcoskodunk, hogy akkor tiltsák be őket, ha közben ugyanúgy megvesszük a multiban gigaipari körülmények között termesztett, agyonvegyszerezett élelmiszereket. A mi felelősségünk itt abban áll, hogy mire adjuk a voksunkat, mit támogatunk a pénzünkkel. A nagyüzemi mezőgazdaságot, ahol a pénz az úr mindenekfelett vagy a kicsit drágább, vagy csúnyább kistermelői, öko-, bio zöldséget, gyümölcsöt termesztőket. Mostanában egyre többen ébrednek rá arra, hogy csak akkor ehetnek egészséges élelmiszert, ha azt megbízható termelőtől szerzik be. Így egyre több kistermelő szövetkezet, termelői kis piac, vagy közösség szerveződik, mert igény van rájuk. Érdemes megkeresni a környékeden lévőket és csatlakozni hozzájuk, mint vásárló.

Mézelő virágokat, zöld felületeket mindenhova

Továbbgondolva a fentieket. Ha van egy kis kerted, zugod, zöldfelületed, akkor ne egynemű, az élővilág szempontjából teljesen értéktelen füvesített területet csinálj belőle, ami másra nem jó, minthogy a szemed gyönyörködtesd rajta (bár mondjuk az én szememben ezek már nem is szépek, pont azért mert értéktelenek). Az ilyen területekről az élővilág, rovarok, méhek, stb. ki vannak zárva. Helyette inkább termelj magadnak rajta biozöldséget, gyümölcsöt, vagy mézelő, kerti virágokkal vesd be, de legalábbis egy sávot a kerted végében. Csalogasd be a természetet a kertedbe: ide rovarok, vakondok, siklók, békák! Ezzel is segítheted a méheket! Itt a segítség hozzá: pl. rovarcsalogató növények listája. Jaj! És ne nyírd le kéthetente a növényzetet, hiszen jó lenne, ha legalább a méhek miatt a növények virágozni tudnának. És persze magot hozni.

Rovarhotel kertbe, erkélyre

Nemcsak közösségben élő méhek vannak ám, hanem szép számmal akadnak olyan beporzók is, akik magányosan élnek. Nekik nagyon nagy segítség az ún. rovarhotel vagy rovarszálló, ahol a megtermékenyített nőstény fészket épít fába vagy kőbe vésett járatokba és itt rakja le tojásait. Rovarhotel létrehozásával növelhetjük a szaporodóhelyeik számát, támogatva a sikeres szaporodást és egy kis mértékben kompenzálhatjuk őket az élőhelyeik elvesztése miatt. Itt olvashattok arról, hogyan építhettek saját kezűleg rovarhotelt.
Itt pedig meg is nézhetitek:

Haldokló, elfáradt méh “etetése”

Miért kéne etetni a méheket? A méheknek sok energiára van szüksége ahhoz, hogy egész nap virágról virágra szállva begyűjtsék a virágport és a nektárt. Teli gyomorral 5-8 km-t is megtehetnek, de ritkán csatangolnak el messzire. Előfordul, hogy elszámolják magukat a méhek és nincs energiájuk visszamenni a méhkasba, elhullanak. Ha látsz egy erejét vesztett, haldokló méhet, keverj össze egy kis cukrot vagy mézet vízzel, és tedd ki egy tálkára mellé. A méh ebből energiát nyerhet, összeszedi magát és folytatja útját.

Mindenki tehet értük!

Fontos, hogy ne úgy tekintsünk a méhbarát életre, hogy az csak a vidékiek, kerttel rendelkezők kiváltsága lehet. Ha már van egy erkélyed, balkonod, akkor majdnem mindent meg tudsz csinálni, amit fent leírtam. Ha nincs, akkor is oda tudsz figyelni arra, hogy milyen termelésből származó zöldség-gyümölcsöket vásárolsz, mire költöd a pénzed. Hiszen tudod, a pénzed szavazat. Még egy gondolat a témáról. Az ehhez hasonló kijelentések szinte mindennaposak már: kihalt ez vagy az a faj, csökken a diverzitás, itt a klímaváltozás stb., sokan sokféleképpen kongatják a vészharangokat. Ám azon túl, hogy sajnáljuk, felháborodunk vagy elszörnyülködünk az aggasztó hírek hallatán, általában nem igazán hagynak nyomot az életünkben. Másnap ugyanúgy folytatódik a nap. Ha a méhek eltűnnek, akkor nem lesz holnap. Vagyis lesz, egyesek szerint a kihalásuk után maximum 4 évig. Abban viszont nem lesz köszönet.

Kérlek védd a méheket! – Save the bees please!

Nastasia

The post Méhbarát élet a mindennapokban – így segítsd a méheket appeared first on Julka Webshop.

Miről szólt a kutatás?

Az eddigi kutatások leginkább a sekély, felszín közeli vizek lakóit vizsgálták (s mutatták ki a szervezetükben a műanyagokat). A mélytengeri felemáslábú rákokhoz tartozó, tengeri bolháknak hívott aprócska ízeltlábúak testében sikerült kimutatni a táplálékkal felvett mikroműanyagot hét csendes-óceáni mélytengeri árok 7000-10890m mélységben lévő élőhelyeiről, a Japán-, az Izu-Bonin-, a Mariana-, a Kermadec-, az Új Hebridák- és a Peru-Chilei-árok területéről.

Mi azok a mikroműanyagok és mit okoznak?

A műanyag az aprózódás révén, hasonlóan más szerves törmelékekhez, apránként lesüllyed a tengerek mélyebb vizeibe is, részint „önerőből”, részint pedig a felszín közelében élő és azt elfogyasztó állatok testével együtt. Számos állat számára a mikroműanyag a mérete miatt hasonló az állat alapvető táplálékához, így szándékosan elfogyasztják a darabkákat. Mintegy 700 faj esetében mutatták már ki a káros hatásukat, részint azzal, hogy fizikai akadályt képeznek az állat emésztőrendszerében, részint pedig azáltal, hogy az állatok mozgását, s ezen keresztül a táplálkozását akadályozzák. Emellett valószínű, hogy bizonyos műanyag-adalékok közvetlen mérgező hatással is bírnak.

Hol mutatták ki?

Eddig a legnagyobb mélység, ahol üledékből kimutatták, a Kuril-Kamcsatkai-árok 5700m mélysége volt, illetve az észak-atlanti régióban 2200m mélységben került elő. Azonban az óceáni áramlatok és a táplálkozási lánc tulajdonságai alapján logikus volt, hogy a 6000m-nél mélyebb területekre is eljuthatott már a szennyeződés, ezt persze bizonyítani is kellett. Számos mélytengeri állat igen változatos táplálkozású (beleértve a felemáslábú rákokat), s egy olyan régióban, ahol minden falat a túlélést jelenti, várható volt, hogy az újszerű, tápláléknak tűnő anyagokra is rávetik magukat. A jelen kutatás a felemáslábú rákok emésztőrendszerében található mikroműanyagokat vizsgálta, az állatokat 2008-2017 közti kutatóutak során, merülő automatákkal gyűjtötték be, a fentebb megnevezett árkok összesen 9 helyszínéről. Egyik ilyen merülés során készült videó a Mariana-árok mélyén élő állatokkal.

A vizsgálat

Minden helyszínről 10-10 egyedet vizsgáltak meg. Mégpedig mindegyiknek az emésztőrendszere legmélyebb bugyrait, mivel a merülőegység elvileg vihetett magával szennyeződést a mélybe, s előfordulhatott, hogy (a videóban is látható módon) az arra magukat rávető állatok ebből beszippanthattak. Három fajba tartozó, 7050-10890 méteres mélységekből összegyűjtött rákocska került a mikroszkópok alá. Ezeket ultra-tiszta laborkörnyezetben és minden, a vizsgálat során felhasznált anyag szűrésével igyekeztek megóvni a nem az állatból eredő mikroműanyagoktól. A rákocskákból kioperált bélszakaszt kálium-hidroxid oldatban feloldották, ez az anyag a mikroműanyagok legnagyobb részét érintetlenül hagyja, így alkalmas a vizsgálatokra. A feloldott sejtek után maradt anyagot átszűrték, így a műanyagokat ki tudták nyerni a mintákból. Ezeket egyedenként megszámlálták, majd fényképeket is készítettek róluk és megmérték a kiterjedésüket is. Elsősorban műanyag szálacskákat kerestek a vizsgálatokban (a cikk ábráján látható néhány, a Mariana-árokból eredő darab…).

Mit találtak?

A szálak részletes vizsgálataival igyekeztek olyan adatokat is kinyerni, amelyekből azok eredete is valószínűsíthetővé vált. Színük és összetételük szerint osztályozták őket (a részletes lista a tanulmányban megtalálható). A teljesen műanyag– (PVC, PA, PE, nylon, rayon) és műselyem-szálakon túl fél-szintetikus szálak is voltak. Mint pl. a különböző textíliáknál használt rami, vagy más cellulóz-alapú szál. De az egységes volt, hogy az állatokból előkerült szálak mind emberi, mesterséges eredetűek voltak. Mind a 9 helyszínen kimutatták a vizsgált állatkákból e szálakat. Az arányuk 50-100% közt volt, vagyis legalább a rákocskák felében jelen volt mindenhol, az 50% az Új-Hebridák-árokból, 6948m mélyről vett mintákban volt. A 100% pedig a Mariana-árok 10890m mélységéből eredt! Az összes megvizsgált állatka 65%-ában volt valamilyen mikroműanyag szál… Érdekes módon, a kék színű szálak az állatokban találtak 66%-át tették ki. Érdemes tudni, hogy a mélytengerek élőlényei a kékre különösen érzékeny látásúak. S a különböző biolumineszcens élőlények is e tartományú fényt bocsátanak ki.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi idő óta lehettek a szálak a rákocskák belében, mivel ismeretlen azok emésztésének időbeli folyamata. Azonban, mivel már a 2008-as mintagyűjtésből származó állatkákban is megvolt, azt bátran ki lehet jelenteni, hogy legalább 10 éve bejutott a mikroműanyag a mélytengeri árkok élővilágába is. Valószínű, hogy nincs ma már a tengeri ökoszisztémában olyan szereplő, amelyhez ne jutottak volna el a mikroműanyagok …

Források:

A The Royal Society Open Science folyóirata február 27-én hozta nyilvánosságra a tanulmányt, amelyet teljes egészében ITT olvashatunk.
A bejegyzés eredeti szerzője, akinél a cikk szerkesztetlen változata olvasható: Égen-Földön-Föld alatt.

The post Mikroműanyagok a mélytengeri élőlényekben is jelen vannak appeared first on Julka Webshop.

Min múlik, hogy mekkora a bioszféra-átalakításunk?

A cikkemnek az az apropója, hogy engem nagyon elszomorít az a tapasztalat, hogy olyan nagyon kihegyezzük magunkat a hulladékmentes életmódra, de sokszor szinte minden más szempontot elhanyagolunk. A bioszféra átalakítás, környezetterhelés (B) több tényező szorzatából tevődik össze. Ilyen a populáció mérete (P), az egy főre jutó gazdasági teljesítmény (O_p), illetve az ökohatékonysági tényező, amit további három tényezőre, az alkalmazott technológiák milyenségére (mennyire környezetterhelő vagy -kímélő: T), a gazdaság szerkezetére (milyen ágazatok dominálnak: S) és a gazdaság térbeli elhelyezkedésére (G) szokás bontani. A képlet tehát így néz ki:

B = P × O_p × (T+S+G)

Hol van ebben a hulladéktermelés?

A hulladék az egy főre jutó gazdasági teljesítmény (Op) részeként írható le, tehát jól látszik, hogy csak egy igen csekély részét teszi ki a szorzatnak. Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a hulladékcsökkentéssel csak a környezetterhelés egyik tényezőjét csökkentjük és azt is csak egy keveset. Ráadásul a tényezők között szorzásjel van, nem összeadásjel, így az egyik tényező csökkentése nem járul olyan mértékben hozzá az eredmény csökkentéséhez, mintha mindegyiket/többet csökkentenénk. Mindezekből az következik számomra, hogy a hulladékcsökkentésnek csak akkor van értelme, ha együtt jár a fogyasztásunk csökkentésével, a népesség növekedés csökkentésével, a környezetkímélő technológiák alkalmazásával, a gazdaság szerkezet megváltoztatásával és a gazdaság lokalizálásával. Hiába a zacskómentes vásárlás, ha szupermarketben történik és hiába a sok újrahasznosítás, ha közben autóba ülünk. Mosogathatunk öko módon, ha narancsot és banánt eszünk, megmenthetünk bármit a szemétté válástól, ha kávét szürcsölünk utána, stb, stb.

A környezetterhelés valódi okai

Azt gondolom, hogy aki elkezd a hulladékmentesség útján járni, az várhatóan sok más problémába is beleütközik, és az élet számos területén akar majd változtatni, de ehhez jó tudni, hogy ezek a tényezők csak közvetlen okok. A képlet tényezői mögött sokkal mélyebb okok húzódnak. Méghozzá kulturális okok.,mint a gondolkodásmódunk és a társadalmi intézményrendszer. Ahhoz tehát, hogy valódi változást érhessünk el, ezeken a mélyebb szinteken kell változtatnunk. Fölül kell írnunk magunkban azokat az alapértékeket, ami társadalmunkat áthatja. Például a növekedés és a haladás eszméjét. Vagy azt, hogy mennyire hisszük el, hogy “a több az mindig jobb”. Vagy, hogy milyen lenne az ideális gazdasági szerkezet. Azt, hogy mi az, ami “jár” nekünk és a többi…

Talán úgy érzitek, nagyon távoli vizekre evezek, pedig ezek azok a meggyőződések, amelyek alapvetően meghatározzák a viselkedésünket, a viselkedésünk pedig meghatározza, hogy milyen mértékben és melyik tényezőit sikerül csökkentenünk a képletnek, így azt is, hogy milyen mértékben alakítjuk át a bioszférát. Szóval ahhoz, hogy valódi, gyökeres változást érjünk el, nem csak a szemetesünk mélyére kéne ásnunk, hanem a gondolkodásunk legmélyére is. Nem mondhatjuk, hogy nem lehet megváltoztatni ezeket a dolgokat, egyrészt mert van rá példa, hogy sikerült (lásd Tikópia szigete), másrészt mert a kultúránk és a gazdaság is olyan dolog, amit mi csinálunk. Mi szavazunk a pénzünkkel és mi döntünk úgy, hogy mi mellet állunk ki egy-egy aláírással, vagy az életmódunkkal. Mi támogatjuk a vásárlásainkkal, hogy milyen rendszerek jöjjenek inkább létre. Mi pörgetjük a gazdaságot, mi választjuk ki, hogy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe, mi vagyunk azok, akik beszélgethetnek más emberekkel ezekről a kérdésekről.

Mit tehetünk mi?

Talán kétségbe ejtőnek tűnik, hogy hogy lehet ennyi mindent fejben tartani, és hogy lehet ennyi mindenre odafigyelni, pedig nem lehetetlen. Van néhány viszonylag egyszerű szabály, amit ha betartunk, akkor a legtöbb faktort “kipipálhatjuk”. Ezeken fogok most végig menni, a fentebb emlegetett formula alapján.

• P – populáció, vagyis népesség: Ez is nagyon fontos kérdéskör, de egyrészt meglehetősen bonyolult, másrészt talán erre a legnehezebb kézzel fogható “szabályrendszert” alkotni, ezért ebbe itt és most nem mennék bele.
• O_p – azaz egy főre jutó gazdasági teljesítmény: Ne vásárolj! A nem megvásárolt terméket nem kell előállítani, nincs szükség hozzájuk nyersanyagra, nem kell energia a legyártásukhoz, nem szállítják őket és nem vállnak hulladékká. A fogyasztásunk csökkentése az egyik legfontosabb lépés a fenntarthatóság felé és még csak nem is jelenti azt, hogy feltétlenül le kell mondanunk számunkra kedves dolgokról. Könyveket lehet a könyvtárból kölcsönözni, bizonyos ruhadarabok, kiegészítők lehetnek közösek a nővérünkkel, vehetünk társasjátékot közösen a tágabb családdal, stb, stb. A fogyasztásunk csökkentése elvezethet még egy dologhoz. Kevesebb tárgyra, “cuccra” lesz szükségünk, tehát kevesebb pénzből is meg tudunk élni. Lehetőségünk nyílik néhány nappal kevesebbet dolgozni és több időt tölteni a családunkkal, barátainkkal, hobbinkkal. Én ismerek ilyen embereket.
• A T, vagyis az alkalmazott technológiák milyensége. Számunkra, egyéni szinten ez azt jelenti, hogy keressük azokat a termékeket, amelyeket minél környezetkímélőbb technológiákkal állítottak elő. Amelyek energiahatékonyak, várhatóan hosszú élettartamúak és javíthatók.

És az utolsó kettő…

Lássuk a környezetterhelés csökkentésének utolsó két tényezőjét és csökkentési módjait!

• Az S, azaz a gazdaság szerkezet, amely azt fejezi ki, hogy milyen ágazatokból tevődik össze a gazdaság. Tehát a színház, a belföldi kirándulások, viszonylag anyagigénytelen workshopok, stb, környezetkímélőbb irányba alakítják a gazdaság szerkezetét, mintha a nemzetközi turizmust vagy a playstation játékokat választjuk kikapcsolódás gyanánt. Vagy, ha ökológiai gazdaságból származó terméket veszünk (legyen akár minősítetlen biotermék), megint csak egy kevésbé környezetterhelő ágazat irányába mozdulunk el.
• Az utolsó tag a G, a gazdaság geográfiai mintázata. Vagyis az, hogy mennyire különül el egymástól az erőforrások kitermelése, a javak előállítása és a hulladékká válásuk. Itt megint viszonylag egyszerű szabályok érvényesülnek. Amiből csak lehet, vásároljunk helyit, vásároljunk kis termelőtől és lehetőleg minél kevesebb feldolgozott terméket. Így kikerülhetjük, a szállítás környezetterhelését, a feldolgozáshoz szükséges mindenféle különleges, távoli tájakon termesztett anyagokat. Emellett a helyi gazdaság élénkítése a demokrácia megvalósulására, a munkalehetőségekre, az önrendelkezés lehetőségeire is pozitívan hat.

Bőven van hát lehetőségünk változtatni a világon és jó, ha tudatosítjuk, nem vagyunk egyedül!
Ha szükséged lenne támogató közösségre, csatlakozz hozzánk!

The post A hulladékmentességen túl – avagy a környezetterhelés egyéb tényezői appeared first on Julka Webshop.

A politikusok megoldják – vagy nem?

Azt gondolhatjuk, hogy felsőbb politikai vezetők dolga irányítani a globális folyamatokat a jó irányba, például törvények beiktatásával, stb. Vagy bízhatunk abban, hogy egyszer csak érdekeltté válnak a nagy gazdasági vezetők is, hogy befolyásukat használva a tisztább és élhetőbb jövő felé tereljék a lakosságot. Ám gyakran tapasztaljuk, hogy a vagyon, vagy befolyás sajnos nem párosul felelősségérzettel, netalán intelligenciával. A fejlett országokban tapasztalható népességnövekedés mérséklődése, valamint a zöld technológiák terjedése ellenére is növekszik a társadalmak környezetre gyakorolt hatása. Persze ez nem jelenti azt, hogy környezeti szempontból ezek feleslegesek lennének, de azt mindenképp, hogy ezek önmagukban nem oldják meg a problémákat. Ha a fogyasztásról-túlfogyasztásról van szó, felbukkan a személy saját felelőssége. A legtöbb ember idegenkedik a gondolattól, hogy a globális folyamatok szerves részeként tekintsen saját életére. Pedig a fogyasztás esetén pontosan így van.

Túllövés napja

A Global Footprint Network nemzetközi kutatószervezet 2003 óta minden évben kiszámolja azt a dátumot az évben, amikorra az emberiség erőforrás-igénye és -felhasználása átlépi a természeti erőforrások megújulóképességét. Nem is gondolnánk, így 2018-ban és a jelenlegi tájékozottságunkkal a témában, hogy már az 1970-es években elkezdődött a túlfogyasztás. A népesség és szükségleteink szintje már ekkor átlépte a fenntartható szintet! Idén (2018) már augusztus 1-jére datálták a Túlfogyasztás Világnapját. Ez egy világátlag, a dátum országonként eltérő. Például ha a Föld teljes lakossága úgy élne, mint a katariak, akkor a túlfogyasztás napja már február 9-én eljönne. Magyarország sem marad el, ha a világ úgy élne, mint mi magyarok, akkor június 20-án jönne el a túlfogyasztás napja. Ez azt jelenti, hogy ha a világ úgy élne, mint mi, akkor közel két Földre lenne szükség az igények hosszútávú kielégítésére. A legkisebb ökológiai lábnyoma például Marokkónak, Kirgizisztánnak, Albániának, vagy Nigernek van.

Struccpolitika vagy tenni akarás

Dugjuk homokba a fejünket, zárkózzunk el ezektől az információktól, esetleg tagadjuk le a fenti tények igazságát? Tehetünk így is. Igazából ez lenne a legkönnyebb. Tudomást nem véve a holnapról, csak a mának, a hedonizmusnak élni. Nekem most legyen jó, kényelmes, azonnal! … Szeretném, ha megtehetném… De sok minden van, ami meggátol abban, hogy homokba dugjam a fejem. Természetes igényem tiszta levegőt szívni, tiszta vizet inni, egészséges ételeket enni. Természetes igényem sokáig, egészségben és nyugalomban, háború nélkül élni. Szeretem felkeresni az érintetlenebb természeti helyeket, a városi közparkokat, a zöldövezeteket. Ezek töltenek fel mentálisan, ezek oldják fel bennem a rohanó városi életben felgyülemlő stresszt. Ezenkívül van egy gyerekem. Ezért igenis érdekel a jövő! Ide passzol Sir David Attenborough egyik nagy-hatású mondata, ami motivál engem is: “How could I look my grandchildren in the eye and say I knew what was happening to the world and did nothing.” Magyarul így hangzik:

“Hogyan is nézhetnék az unokáim szemébe és mondhatnám azt, hogy: Tudtam mi történik a világgal és mégsem tettem semmit. “

A túlfogyasztás pszichológiája

Hogyan kerülhetjük el a túlfogyasztást? Először fejben kell átkapcsolni egy kapcsolót, olvasni a miértekről, elfogadni a tényeket és belátni, hogy nagyon nagy a probléma. A tudás, a dolgok mögé látás és maga a gondolkodás az, ami segíthet minket lejönni a “szerről”, a vásárlások adta hamis boldogságérzetről, a hamis biztonságérzetről. Érdemes az ún. “tévfogyasztás” fogalmát is megismerünk és felismerni a jelenséget a saját életünkben. Tévfogyasztás esetén úgy használjuk az erőforrásokat, hogy önmagunknak okozunk nettó veszteséget. Erre egy hétköznapi példa a túlzott ételfogyasztás (kóros evés), de a drogfüggőség is ez a kategória. Tévfogyasztást az “örökös elégedetlenség” érzése eredményezi, amelyet a reklámok sugallnak felénk. És nettó veszteséget okoz nekünk az olyan tévfogyasztás is, amikor egészségünkre káros anyagokat tartalmazó dolgokat veszünk meg, nem gondolva a következményekre. Például ólomtartalmú festékek, háztartási vegyszerek használata, mikroműanyagok palackozott vizekben és élővizeinkben, mezőgazdasági területeinken a talajban, stb.

Hogyan alakul ez ki bennünk?

Könnyebb megérteni a mozgatórugókat, ha tanulmányozzuk kicsit Maslow szükséglet-piramisát. Széles körben elfogadott pszichológiai koncepció az emberi élet kiteljesedéséhez vezető alapvető szükségletekről. E szerint hat alapszükséglet az, aminek kielégítése hajtja előre az embert a boldogság elérésében.

Minden egyes szükséglet az alatta lévő szükséglet kielégülése után jelentkezik, aktivizálódik. Egy ember jóléte annak függvénye, hogy ebben a piramisban milyen magasra jutott. A gazdasági javaknak csak az alsó két szinten van jelentőségük, az embernek ezen a két szinten van a környezetre, mint erőforrásra szüksége. A többi kielégítése nem, vagy csak kis mértékben tartalmaz materiális elemet, tehát alacsony a környezeti terhelése. A baj akkor van, ha az ember “leragad” az alsó két szinten és az anyagi javak hajszolása, a birtoklási vágy természetes ösztönének kielégítése köti le a figyelmét és energiáit. Vagy a másik irányból nézve, amikor az ember a magasabb szinteken elhelyezkedő szükségleteit anyagi javak birtoklása révén akarja kielégíteni. Ez azért van, mert az ember elhiszi, amit a növekedésorientált gazdaság marketingfogásai egytől egyig üzennek, hogy a kínált áru megszerzésével a biztonság, a szeretet, az elismertség és önérvényesítési szükségletek kielégíthetőek.

Elérhetetlen kielégülés?

Sajnos az ily módon szerzett kielégülés csupán gyorsan szertefoszló illúzió, és a kiábrándulás után folytatódhat a hajsza a következő árucikkért. Látnunk kell, hogy a legalsó szinten való leragadás és a felsőbb szintű szükségletek anyagiakkal való látszólagos kielégítése ugyanannak az érmének a két oldala. A saját életünkben ezt a szintet kell megugranunk. A saját boldogságunk és a környezetünk megóvása érdekében is. Kicsit provokatívan, de ez a videó nagyon jól összefoglalja a lényeget:

Minimalizmus és hulladékszegény élet

A posztmaterializmushoz vezető belső átalakulás egyik fő koncepciója az önkéntes egyszerűség (voluntary simplicity). Ami szerencsére egyre növekvő táborral rendelkező mozgalom, és a hulladékmentes (zero waste) mozgalommal érthetően, kéz a kézben jár. Az önkéntes egyszerűség és a hulladékszegény élet a természeti környezet szempontjából is fenntartható stratégiák. És milyen előnyei vannak a minimalista gondolkodásnak azon kívül hogy élhető maradhat a jövőnk?

• Letisztult, szép élettér, kevesebb kacat a környezetünkben.
• Így a gondolkodásunk is letisztultabb lehet, kevesebb “zaj” vesz minket körbe.
• Összességében kevesebb költség, több megtakarítás, ha a minőségi tárgyakat, eszközöket preferáljuk a sok olcsó szemét helyett.
• Rengeteg időt spórolhatunk meg: kevesebb időt kell eltöltenünk a boltokban való ténfergéssel, hulladékszegény vásárlás esetén a sok-sok csomagolóanyag “eltüntetésével”, a lakásban kevesebb idő megy el lomolással, rendrakással, több időd lesz egészségesen élni, főzni, sportolni.
• Kevesebb stressz ér, nem lesz rejtett bűntudatod a jövő miatt, jobb lesz a közérzeted és az egészséged.
• Idővel egyre több minőségi kapcsolatod lesz és életre szóló élményeket élhetsz át.

Mit tehetünk mi?

Sok mindent tehetünk azért, hogy csökkentsük ökológiai lábnyomunkat és ezáltal hozzájáruljunk környezetünk megóvásához. Akár egy-egy mozgalom elvei szerint haladunk, akár a saját felelős és tudatos értékrendünk szerint. A környezettudatos lépések, szokások legtöbbje nem is igényel olyan nagy változásokat, csupán egy kis odafigyelést. Érdemes szemezgetni belőlük, azzal kezdeni, amit a legkönnyebben véghez tudunk vinni, legkönnyebben be tudjuk építeni a mindennapjainkba és a gondolkodásunkba. Mert a kezdeti sikerek azok, amik hajtani fognak előre ezen az úton. Ha ezek megvannak jöhetnek a nehezebb falatok, amik kicsit kényelmetlenek, nehezebb változtatni rajtuk. A lista a végtelenségig bővíthető:

Vásárlás, bevásárlás

• gondold át mire van valójában szükséged
• heti menü tervezés
• bevásárláshoz lista készítése
• szezonális termékek preferálása minél közelebbi termelőtől
• piacok, csomagolásmentes boltok felkeresése, törekedjünk a csomagolásmentes vásárlásokra
• preferáljuk a 100%-ban újrahasznosítható alapanyagokat, üveg, papír, fém
• textiszütyők, vászontáskák használata bevásárláshoz
• ne dobjunk ki élelmiszert
• natúrkozmetikumok használata, helyi készítőtől, csomagolásmentesen, vagy készítsük el magunk

Takarítás

• vegyszerek elkerülése
• öblítő elhagyása, minden “illat” vegyszer
• környezetbarát, univerzális tisztítószerek használata: citromsav, mosószóda, szódabirkarbóna

Takarékosság

• Gyalogolj, kerékpározz, tömegközlekedj, amikor csak tudsz
• légy víztakarékos, zuhanyozz inkább, ne folyasd fölöslegesen a vizet fogmosás, zuhanyzás, mosogatás közben
• palackozott víz helyett csapvizet, mindig
• fogassz kevesebb húst és tejterméket, ha vásárolsz, helyi, környékbeli termelőtől
• tartós eszközöket vásárolj, az élet minden területen tartsd szem előtt
• vedd lejjebb a fűtést 1 fokkal, hőtükrök a radiátorok mögé
• szigeteld megfelelően a házad, a falakat, a tetőt, a padlót
• kapcsold le a villanyt, ha nincs szükséged rá, ne hagyjuk készenléti funkcióban az elektromos eszközeinket
• használj energiatakarékos elektromos eszközöket, hosszabb távon megtérül a magasabb ára
• használj LED izzókat
• utazz kevesebbet repülővel, nyaraljatok belföldön

Városi lét

• legyen a táskádban mindig textilszütyő bevásárláshoz
• kulacs, amit feltölthetsz vízzel
• kávésbögre
• ételes, ha nem otthonról viszed az ételt
• étkészlet

És természetesen legyenek kéznél a jól begyakorolt mondatok: “Köszönöm, nem kérek zacskót/szívószálat”, “Saját szatyorba/dobozba kérem”...

Források:
Kocsis Tamás (2005): A fogyasztói szemléletváltás esélye a gazdaságilag fejlett országokban
https://www.portfolio.hu/short/piramisjatekot-uz-az-emberiseg-a-fold-eroforrasaival-csucson-a-tulfogyasztas.292616.html
http://wwf.hu/egyeb-termeszetvedelem_/1/tulfogyasztas-vilagnapja-2018

The post Mértékletességgel a túlfogyasztás ellen appeared first on Julka Webshop.

Az elöregedés folyamata

Bolygónk erőforrásai végesek, s minél több embert kell belőlük ellátni, annál nehezebb lesz fenntartani a társadalmi fejlődést és magát a civilizációt is. Az erőforrásokért folytatott küzdelem magát az embert, de legfőképp a természeti környezetünket is tönkre teszi. Többek között a szaporodási ráta csökkenésével lehet ellensúlyozni ezt a negatív folyamatot. A kisebb létszámú, de hosszabb élettartamú tagokból álló családok a cél, ez a jövő fenntartható társadalmának egyik alapja. A politikai döntéshozók sokasága viszont a maximális gazdasági növekedéshez ragaszkodik, s egyúttal problémaként tekint a társadalom elöregedésére. Az ilyen, szaporodó létszámú társadalmak azonban nem fenntarthatóak, és bár valóban vannak kihívások abban, ha öregedik egy társadalom, ezek olyan problémák, amelyeket megfelelő hosszú távú tervezéssel kiválóan lehet kezelni. Háromféle gazdasági probléma vetődik fel a társadalmi öregedés kapcsán: a munkaerőhiány, az idősekre jutó egészségügyi kiadások növekedése, és a nyugellátás finanszírozása.

Munkaerőhiány

A potenciális munkaerő-hiányra azonban már most fantomként tekinthetünk, mivel a gazdasági modellek azzal számolnak, hogy minden korcsoportban változatlan marad az aktív dolgozók aránya, viszont a piaci nyomás (jobb munkakörülmények, magasabb bérek) hatására egyre több aktívan dolgozó lesz minden korcsoportban. Emellett a humánerőforrásba és a technológiai fejlesztésekbe fektetett tőkével a munka hatékonysága is jelentősen növelhető. Jelenleg számos fejlett országban meglehetősen nagy arányú a fiatalok munkanélkülisége, a bérek stagnálnak, s számos további munkafolyamat automatizálható, ezek a tényezők pedig nagy lehetőségeket rejtenek. A növekvő bérek csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket is, a magas munkanélküliség és a rosszul fizetett, bizonytalan állások (ami a fiatalabb átlag-életkorú társadalmakra jellemző) viszont növelik, és a társadalmi, egyéni jólét szempontjából az egyenlőtlenség mértéke fontosabb jelzőszám az egy főre jutó GDP-nél is. Kisebb létszámú dolgozó réteggel a csökkenő létszámú (elöregedő) társadalmak gazdaságilag, társadalmilag és a környezetre kifejtett hatásukban is pozitívabbak.

Idősek egészségügyi ellátásának gazdasági terhe

A második probléma, az idősek egészségügyi ellátásának gazdasági terhe valóban növekedhet, ha egyre több idős tagja van a társadalomnak. Az erre vonatkozóan előrevetített rémképek azonban nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, mint az átlagéletkor kitolódásával együtt járó hosszabb aktív életkor. Az idősek arányánál jobban jelzi ezt az igényt az, hogy mennyi köztük az ellátandó, valóban a társadalom segítségére szoruló. Ha nem a 65 év felettiek és a 15-64 éves korosztály arányát, hanem az ellátásra szorulók és az egészségesek arányát nézzük, akkor egészen más a helyzet! Az elöregedő társadalomban egyáltalán nem ugrik meg az ellátásra szorulók száma, az arányok csak rendkívül kis mértékben nőnek. Az egészségügyi költségeket nem annyira az idősek ellátása, hanem az egyre nagyobb mértékben terjedő modern diagnosztikai és gyógyító eljárás költsége, a gyógyszereket és az egészségügyi ellátást biztosító cégek részéről a túlárazó trendek dobták meg inkább. E költségek jelentősen csökkenthetők a megelőzésre, illetve a hatékonyabb kezelésekre fordított nagyobb figyelemmel.

Nyugellátás finanszírozása

A harmadik kérdéses tényező az öregedő társadalmak estén a nyugellátásban rejlő probléma. A legtöbb országban erre a nyugdíjkorhatár emelésével reagáltak, habár az állami részről egyoldalúan bevezetett kötelező korhatár-emelés felvet kérdéseket. Mindemellett, ha a munkaerő-piacon a jelenlegi trendek szerint a késői nyugdíjazást preferálják, akkor ez növeli a fiatalok munkanélküliségi rátáját is. A nagyobb népességet fenntartó infrastruktúra beruházásai lényegesen nagyobb gazdasági terhet jelentenek a társadalomnak, mint amit az elöregedés finanszírozása! A magán megtakarítások elősegítése hatékonyabb lehet, illetve az olyan lépések is, mint a később nyugdíjba vonulók számára biztosított nagyobb nyugdíjösszeg, ami ösztönözhet arra, hogy aki szeretne, valóban tovább dolgozhasson. A gazdagok számára jelentős nyugdíj-előtakarékossági adókedvezmények csökkentése is elősegítheti az állami nyugellátás biztonságát.

Előnyök

Az öregedő társadalmak, a kevesebb gyerek számos további előnyt is jelent: csökken az egyre rémisztőbb zsúfoltság, több fiatal juthat saját lakhatáshoz, és a szülők által az egy gyerekbe fektethető összeg is nő. A kisebb családok a szegénység arányát is csökkentik a társadalmon belül s elősegítik az egyenlőtlenségek felszámolását is. Nem utolsó sorban a kisebb népesség kevesebb környezeti kárt okoz, alacsonyabb CO2 kibocsátással jár. A kisebb emberlétszám számára kevesebb még meglévő vad élőhely pusztítása, kisebb mezőgazdaság, kisebb városiasodás szükséges. Így a kihalás szélén álló fajok is hasznot húzhatnak a csökkenő szaporodásunkból. A már nem használt mezőgazdasági területek részint vissza is vadíthatóak. Kevesebb embernek nemcsak kevesebb élelem, hanem kevesebb energia is kell, kevesebb víz, s kisebb mennyiségben keletkeznek szennyező anyagok is. A jelen elvárások szerint az egy főre jutó fogyasztás csökkentése a cél, miközben a „fők” száma folyamatosan növekszik. Ez nem vezet megoldáshoz, mivel az erőforrások nem nőnek velünk együtt.

Az öregedő társadalmakat nem problémának, hanem egy fenntartható civilizáció és bioszféra egyik lehetséges útjának kell tekinteni. És az öregedéssel járó előnyöket is szükséges számba venni, nemcsak a problémákat, hanem azok megoldásait is felsorolva.

Források:

A blogbejegyzés eredeti, szerkesztetlen verziója ITT található meg.
A Trends in Ecology and Evolution november 1-jei számában jelent meg a kutatási eredmény, a teljes cikk elérhető: ITT

The post Lehet, hogy az öregedő társadalmak hasznosak a bolygónak? appeared first on Julka Webshop.