A talaj – amin nem csak állunk, élünk is

Minden 5 percben egy focipályányi földterület erodálódik el. Ez azt jelenti, hogy a perifériás országokban évente 30-40 t fogy el hektáronként (!!!). Ehhez képest a talajképződés globális rátája 1 t/ha, azaz körülbelül 1000 év kell ahhoz, hogy 2-3 cm talaj képződjön. A talaj pedig épp úgy az élet alapja, mint a víz. Ezért olyan fontos nekem december 5-e, a talaj világnapja. 

Mi az a talaj?

A talaj a földkéreg legkülső, laza, termékeny rétege. A csodálatossága azonban ott kezdődik, hogy nem csak nagyon apró, icike-picike kőzetdarabokból áll, hanem szerves anyagból, mégpedig humuszból. A humusz pedig olyan csoda, amit még nem értünk teljesen. Nincs rá kémiai képlet, nem tudjuk a pontos összetételét. Annyit tudunk mondani róla, hogy “sötét színű elegy”. Azt azonban tudjuk róla: nélküle nagy bajban lennénk. Na, jó, azért még tudunk róla egyet s mást, például azt, hogy a talajba került szerves anyagból keletkezik, rengeteg élőlény segítségével. Ott vannak először is a giliszták és egyéb nagyobb testű lebontók, akik nagy falatokat harapnak ki a földfelszínre kerülő növényi maradványokból, megemésztik, majd kikakilják őket. Közben a víz is sok fontos anyagot mos ki a növényi maradványokból a talajba. Aztán jönnek a mikroorganizmusok, gombák és bacilusok, és ők kezdenek dolgozni a megemésztett és kikakilt, valamint az ott maradt növényeken. Persze mindenféle bonyolult folyamat is történik, oxidáció, hidrolízis és számtalan kémiai reakció. Ennek a végeredménye lesz a föld, amin állunk.

Tudtad, hogy a lehulló falevelek nem csak a szárazföldön hasznosulnak, hanem a vizekbe (patakokba, folyókba) kerülve az abban élő mikroorganizmusoknak is szénforrást és energiát biztosítanak?

Miért olyan fontos?

A talaj ásványi része épp úgy nélkülözhetetlen tápanyagokat biztosít a benne élő növények számára, mint a humusz. De a humusz nem csak tápanyagok biztosít, hanem javítja a talaj szerkezetét, így könnyebben tudnak nőni benne a növények, valamint a levegő-, víz- és hő-háztartására is jó hatással van, ami szintén segíti a növények fejlődését. A növények pedig, amik benne élnek számtalan ún. ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak nekünk, ami nélkül nehezen boldogulnánk. Megkötik a szén-dioxidot és oxigénné alakítják, párologtatnak, árnyékolnak, élelemmel látnak el bennünket, megfogják a szelet, élőhelyet biztosítanak számunkra és szebbé teszik a világunkat. Talaj nélkül viszont nem lennének növények sem.

Talaj – növény kapcsolat

Van még valami, amit nagyon fontosnak tartok elmesélni. A növények sokat köszönhetnek a talajnak: élőhelyet, amiben nőhetnek, tápanyagokat, vizet, levegőt, ami szintén megbújik a talajrészecskék között. Azonban a növények is sok mindent adnak a talajnak. Gyökereikkel sűrűn átjárnák a talaj felszínét, ami megfogja a talajrészecskéket, a lehulló levek, elszáradt növényi részek takarják a talajt, így a szél és a lezúduló csapadék nem tudja elhordani azt. Majd miután elpusztulnak, a lebontó állatkák segítségével ők maguk is talajjá, humusszá alakulnak. Számomra olyan megható, ahogy a természetben minden mindennel összefügg és együtt-él. Szó szerint. Csak együtt tudnak élni. Nincs egyik a másik nélkül. Persze, versengenek is egymással az élőlények, de mégis… Egy hálózatot alkotnak, ahol mindenki mindenkivel össze van kötve. És ennek a hálónak mi is a részei vagyunk.

A titkos összetevők 

A folyamatban hatalmas szerepe van a lebontó szervezeteknek a gilisztáktól kezdve a mikroorganizmusokig mindenkinek. A talaj ugyanis rengeteg élőlények ad otthont a növényeken túl is.

1 gramm talajban több milliárd mikroba él! Hát nem csodálatos!? 🙂

Ezek a mikrobák és egyéb talajlakó állatok számtalan funkciót töltenek be, de én most csak egyet emelnék ki. Az egyik legszebb kapcsolat szerintem a talaj mikrobái és a növények között van. Köztudott, hogy a növények a fotoszintézis során cukrokat állítanak elő, ebből építik fel saját testüket. Azonban azt kevesen tudjuk, hogy a gyökerük környékén élő milliárdnyi ki mikrobának is juttatnak belőle, akik a növényektől kapott cukrot, azaz energiát, arra fordítják, hogy egészséges talajt építsenek.

A talaj rengeteg szenet tárol

A bioszférában öt nagy szén tározót találunk: a növényeket, az óceánokat, a fosszilis energiahordozókat, a légkört és a talajt. A talaj azonban nem csak a humuszban tárol rengeteg szenet, hanem a növényi és állati légzésnek köszönhetően a szén-dioxid koncentráció is jelentős a talaj pórusaiban, azaz a szilárd részecskék közötti résekben. Így tehát, amikor a talajt pusztítjuk, nem csak hogy azt a közeget romboljuk, amiben a élelmünk terem, ezzel csökkentve a mennyiséget és rontva a minőséget, amit egységnyi területen megtermeszthetünk, hanem rengeteg szén-dioxidot is juttatunk a levegőbe, így fokozva az üvegházhatást.

Hogyan romboljuk a talajt?

A talaj rombolását más néven eróziónak nevezzük és három fő oka lehet. A víz, a szél és a mezőgazdasági művelés. De hát a víz és a szél természetes nem? De igen, az egész erózió természetes folyamat, de a mértéke nagyon nem mindegy és jelenleg túlságosan is nagy ütemben zajlanak ezek a folyamatok. Azzal, hogy irtjuk az erdőket, felszántjuk a gyepeket, megszüntetjük azt a természetes növénytakarót, ami korábban megóvta a talajt, nagy mértékben segítjük elő a talaj pusztulását. Nézzük a harmadik tényezőt! Most biztos az jár a fejetekben, hogy “A mezőgazdasági művelésre szükségünk van! Nem hagyhatjuk abba!” Természetesen szükségünk van a mezőgazdaságra, de itt sem mindegy, hogy hogyan csináljuk. Számtalan módszer létezik, amivel óvhatjuk a talajainkat a kiskertjeinkben épp úgy, ahogy a szántóföldön. Ilyen például a mulcsolás, a direktvetés, a takarónövények alkalmazása, a forgatás nélküli talajművelő eszközök használata.

Mit tehetsz te?

Azt gondolnánk, hogy ez egy olyan probléma, amire mi, átlag emberek nem tudunk hatással lenni. Pedig dehogynem! Lássuk csak, hogyan!

1. Kerüld azokat a termékeket, amik olyan összetevőket tartalmaznak, amelyeket esőerdők helyén, távoli országokban termesztenek! Kerül a pálmaolajat, a kókuszolajat, a shea-vajat, kerüljön csak ritkán, ünnepekkor banán, narancs, citrom az asztalra, hiszen ezeket is sokszor olyan ültetvényeken termesztik, amelyek helyén egykor erdők nőttek vagy sztyeppék virultak!
2. Vásárolj szelíd mezőgazdálkodásból származó termékeket! Keresd azokat a kistermelőket, akikről tudod, nem esőerdők helyén termesztett szóján nevelik fel az állataikat, akik talajmegújító mezőgazdálkodást folytatnak, szántóföldön vagy legelőn vagy akár is-is. 🙂
3. Ha kertészkedsz otthon, felejtsd el a feketére kapált sorközöket! Mulcsolj, takard a talajt, sose hagy üresen! Óvd, szeresd!
4. Komposztálj!

És ami a legfontosabb, amit mindannyian megtehetünk: beszélünk róla, másokhoz is eljuttatjuk az információt! Úgyhogy, ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel! 😉