A türelem rózsát terem…

…tartja a mondás és bármilyen bosszantó is ez, azt kell mondjam, hogy a legjobb érzékenyítés a türelem. Nagyon sokat segít a kommunikációban és a konfliktusok kezelésében, ha türelmes vagy a másikkal és nem kell azt éreznie, hogy rá akarod erőltetni az életmódodat, gondolataidat. Cserébe viszont kérheted, hogy ő is legyen türelmes veled.

Egyes szám, első személy

Beszélj magadról, alkalmazd az “én-kommunikációt”. Mondd el a másiknak, hogy TE hogy érzed magad, milyen félelmeid, aggodalmaid vannak, ami miatt úgy érzed változtatnod kell. Fontos, hogy ne arról beszélj, hogy a másik miért nem veszi észre a problémákat, miért nem néz velük szembe, hanem magadról, a saját érzéseidről kommunikálj. A hibáztatás ellehetetleníti egymás megértését és nagy valószínűséggel csak ellenállást szül.

Örülj!

Szerintem nagyon fontos, hogy a körülötted élők azt lássák, hogy ez jó. Hogy jó így élni! Természetesen ehhez az kell, hogy te is meglásd az örömöket, élvezd a megtett lépéseidet a hulladékcsökkentés irányába, okozzon örömet a termelői, vegyszermentes élelmiszer, a kisebb, de fenntartható ruhatár és a többi. Ha sugárzik rólad az, hogy szereted az életed, hogy a fenntarthatóságra törekvés nem szenvedés, akkor sokkal vonzóbb alternatíva lesz ez az életmód.

Ide tartozik, hogy beszélj is erről! Ne csak a félelmeid, a bolygónk jövője miatti szorongásod, hanem az örömeidet is oszd meg másokkal. Meséld el, hogy….

• mennyire jó, hogy a fogyasztásod csökkentése miatt több pénz marad a pénztárcádban.
• hogy ezt a pénzt élményekre (pl. belföldi utazások) tudod váltani vagy minőségibb élelmiszerre, öltözetre.
• Sőt, akár felvetheted azt is, hogy a fogyasztás csökkentésével oda is el lehet jutni, hogy több időnk legyen egymásra, hiszen ha kevesebből megélünk, akkor kevesebb keresettel is beérhetjük. (ITT olvashattok egy családról, akik élő példa erre.)
• kevesebb tárgyad van, de azt könnyebb rendben és tisztán tartani.
• illetve bármilyen pozitív megélést, ami a zero waste-tel lépet be az letedbe.

Edukálj!

Sokszor az ismeretek, a tudás hiánya is eredményezi a környezetünk passzivitását. Természetesen ilyenkor is fontos, hogy hogy fogalmazol! Ne olvasd a másik fejére, hogy “hát te még azt sem tudod, hogy ezt nem lehet újrahasznosítani?!”. Hanem mond el kedvesen, hogy te miért kerülöd az adott csomagolást, terméket, miért gondolod, hogy nem fenntartható – nem újrahasznosítható, messziről szállítják, ezért nagy szén-dioxid kibocsátást eredményez, stb.

A legalapvetőbb meggyőződésekre hatni

Sokszor éppen olyankor érzékenyítjük a leginkább az ismerőseinket, mikor mi magunk sem gondolnánk. Ahhoz, hogy valaki lépni tudjon egy fenntarthatóbb életmód irányába, valójában a legbelső értékeinek és gondolkodásának kell megváltoznia. Ha egy-egy beszélgetés közben felveted, hogy talán nem a pénz, a gazdasági növekedés, a hatékonyság kellene, hogy az egyetlen vagy elsődleges szempont legyen, ha beszélgetsz másokkal arról, hogy a több nem mindig jobb, akkor már rengeteget tettél.

Mutasd meg…!

Hogy mit kell óvni! Vigyél ki minél több embert a természetbe! Hívd el őket sétálni, kirándulni, látogassatok meg egy vadasparkot, mozduljatok ki a természetbe. Baráti, családi programnak is szuper és közben óhatatlanul kapcsolódik a környezeted a természettel, óhatatlanul gyönyörködik benne, fontossá válik a számára.

Ha elolvasol egy-két könyvet a fákról, erdőkről – mint például Peter Wohlleben A fák titkos élete c. lenyűgöző és olvasmányos írását – akkor kirándulás közben akár mesélhetsz is kicsit a többieknek a benneteket körbevevő életközösségekről. Ezekkel az apró, mintegy véletlenül elmesélt történetekkel közelítheted és érzelmileg is bevonhatod a társaságod a természet csodálatos világába, ezzel is motiválva őket egy fenntartható életre.

Ne veszítsd el a hited!

Néha talán lassúnak tűnik a változás, de hidd el a jó példa ragadós! Igazából, ha “csak” annyit teszel, hogy a meggyőződésed szerint éled az életed, nem magyarázkodva, hanem természetesnek kezelve, hogy te másképp gondolkodsz, más életmódot élsz, hatni fogsz azokra, akik körbe vesznek.

A JULKA Csapata

The post Hogyan érzékenyítsd a környezeted az ökológiai válságra? appeared first on Julka Webshop.

Nem elég a hulladékmentesség?

Azt hiszem a blogbejegyzéseink széleskörű témaválasztásai és úgy az egész kommunikáción sugallja, hogy alapvetően a hulladékmentességet nagyon fontosnak tartjuk és egy szuper kezdésnek, ha valaki a fenntarthatóságra szeretne törekedni, de fontosnak tartjuk, hogy a zero waste szemlélete szivárogjon be az élet minden területére és azon túl is csökkentsd a környezetterhelésed. Hogy miért, arról már ITT írtunk nektek.

Lépések, amik szorosan kötődnek a hulladékmentességhez

• A “nemfogyasztás”, minimalizmus – a zero waste kapcsán sokszor előkerül, hogy az a legjobb hulladék, ami nem is kerül be a háztartásunkba. Viszont mivel előbb-utóbb minden hulladék lesz (bár messze nem mindegy, hogy milyen!) , ráadásul a termékek előállítása is nagyon erőforrás-igényes, ezért fontos, hogy tényleg meggondoljuk, hogy mit veszünk vagy épp nem veszünk meg. A minimalizmus azonban csomó szuper hatással lehet az életünkre, ITT sok ilyen példát olvashattok, ITT pedig mi írtunk a fontosságáról.
• Műanyagmentesség – a hulladékmentességnek is vannak irányzatai, vannak, akik nem bánják, ha bekerülnek a háztartásukba a tartós műanyagtermékek, vannak, akik ezeket is kerülik. Ha van kedved, kezdj el kísérletezgetni ezzel is, hiszen a műanyag, az műanyag, még ha tartós is, lehetnek hátrányai az alkalmazásuknak.
• Újrahasználat – aki hulladékmentesítésre törekszik, az valószínűleg már túl van ezen a lépésen, de ebben is mindig lehet fejlődni. Gondolunk itt a ruhacserére, használt termékek vásárlására, betétdíjas termékekre, szürkevíz-használatra, javíttatás, stb.
• Pálmaolajmentesség – aki kapcsolatba kerül a zero wasttel, azt nem kerülheti el a pálmaolaj problémája sem. Erről a témáról is írtunk már ITT és ITT is.
• Slow szépségápolás, natúr kozmetikumok – ezeknek a csomagolása is sokszor jóval fenntarthatóbb és a bőrünk, valamint a környezetünk számára is sokkal egészségesebb. ITT adunk hozzá tippeket.

Ha tovább csökkentenéd a környezetterhelésed…

• Second hand, természetes alapanyagú ruházkodás – Még egy körrel tovább tartani a ruhákat a körforgásban, olyan öltözéket választani, aminek a gyártása és életútja végén a hulladékká válása minél kevesebb problémát okoz. Erről Mengyán Eszternél, a HolyDuck blogon olvashattok még többet.
• Vegyszermentes háztartás – nem csak saját egészségünk megóvása érdekében, hanem a vízi életközösségek miatt is nagyon fontos, hogy erős vegyszereinket természetbarátabb alternatívákra cseréjük. Hiszitek vagy sem, a mosószóda, a szódabikarbóna, az ecet vagy éppen a só épp olyan jól tisztít, mint a színes-szagos bolti készítmények!
• Környezetkímélő technológiák előnyben részesítése – Természetesen nem mindig tudjuk vásárlás nélkül megúszni a dolgokat, sőt, nem is mindig sikerül használtan beszerezni, amit keresünk, ilyenkor érdemes odafigyelni a gyártási körülményekre, az energiahatékonyságra, arra, hogy milyen hulladék lesz a termékből végül, stb, hogy kicsit javítsunk a helyzeten.

Váltás természetközelibb életre

• Komposzt wc – Talán elsőre riasztónak tűnik, pedig egy nagyon jól működő kis találmány, ami akár házilag is elkészíthető, szagtalan és szuper tápanyaggá alakítja a trágyánkat.
• Saját termesztés, mélymulcsos, notill kertgazdálkodás – Ha érzel magadban affinitást, szívesen ennél olyan élelmiszert, aminek eredetét maximálisan ismered (hiszen magad termelted :)), szeretnél egy kicsit közelebb kerülni a természet körforgásához, megtapasztalni az élelmiszertermelés örömeit és nehézségeit, akkor érdemes belevágnod. Akár egész kicsiben, akár nagyobb léptékben, amihez erőt érzel. ITT találsz segítséget ahhoz, hogy hogyan kezdj bele.
• Élettereden zöldfelületek növelése – Ha nincs lehetőséged saját kertben kertészkedni, akkor lehet, hogy neked találták ki a közösségi kerteket. De akár össze is foghattok a szomszédaiddal és megpróbálhatjátok elérni, hogy az önkormányzat segítségével növeljétek a zöld felületeket, ültessetek fákat, hozzatok rendbe/óvjatok meg parkokat, de éppen egy társasház tetejét is kizöldíthetitek vagy a balkonodat is megtöltheted növényekkel.
• Élővilág támogatása a portádon (rovarok, madarak, hüllők, kétéltűek, emlősök) – Arról, hogy hogyan segítheted a méheket már ITT írtunk, de az ún. rovarhotelek más élőlénye számára is nagy segítséget jelentenek. Ahogy a madáretetők, -itatók kihelyezése, gally kupacok meghagyása, kerted benépesítése növényekkel is.
• Passzív vagy aktív házak építése, természetes építkezés, felújítás – ennek előnyeiről és lehetőségeiről szintén írtunk már nektek ITT.
• Komposztálj! – Hogyan? Miért? Olvasd el ITT!

Mi az, amit megeszel?

• Arról, hogy miért fontos a helyi és szezonális alapanyagok előnyben részesítése, ezáltal a termelők támogatása már sokszor írtunk nektek. Legutóbb például ITT beszélgettünk a szezonális étkezés előnyeiről. A helyi termelők támogatása nem csak a gazdaság lokalizálása, hanem az élelmiszereink utaztatásának csökkentése. Így az ökolábnyomuk csökkentése miatt is fontos. Ebben segítségetekre lehetnek a közösségi gazdaságok is.
• Emellett kiemelten fontosnak tartjuk, hogy ha tehetjük ökológiai gazdálkodásból származó ételt fogyasszunk. Hiszen ilyenkor biztosak lehetünk abban, hogy a gazdálkodó nem használ veszélyes vegyszereket, szelídebben tartja az állatait, jobban vigyáz a talajára, stb.
• Húsfogyasztás csökkentése. – Bár mi alapvetően nem értünk egyet az állati termékek teljes kiiktatásával az életünkből, de fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi mértéktelen húsfogyasztásunkat csökkentsük.

Mindig van hová fejlődni

• Közösségi gazdaság, tárgymegosztás – Ennek fontosságáról ITT már írtunk nektek.
• Gazdaság lokalizálása – A helyi termékek előnyben részesítésével sokkal tudod csökkenteni a környezetterhelésed. Nem csak az élelmiszereink, tárgyaink, alapanyagaink által megtett, hatalmas (szén-dioxid és egyéb szennyező anyag) kibocsátást tudnánk számottevően csökkenteni. Hanem etikusabbá és ökologikusabbá is tenné a gazdasági folyamatainkat.
• Repülőmentesség – A repülés az egyik legnagyobb olyan szennyezési forrás, amiből származó ökológiai lábnyomunkat viszonylag egyszerűen csökkenthetjük. Tapasztalat, hogy nem muszáj messzire utazni ahhoz, hogy csodákat lássunk és nagyon jól érezzük magunkat!
• Segíteni a népességcsökkenést szelíd módszerekkel. – Támogatni a fogamzásgátló szerek elterjedését és a nők oktatását, tanítását, valamint a jogaik szélesítését. – A népesség növekedés nagyon érzékeny téma, amiről csak nagyon érzékenyen szabad beszélni, de nagyon fontos, hogy megtegyük. A globális problémák enyhítése kapcsán megkerülhetetlen, még ha közvetlenül nem is a te környezetterhelésed csökkenését idézi elő.

És végül…

Hallasd a hangod, edukálj másokat is!

Reméljük tudtunk segíteni, hogy tovább csökkentsd a környezetterhelésed és egy egyszerűbb, de egészségesebb élet felé tegyél lépéseket. További tartalmakért kövess minket Instagramon és Facebookon is!

The post Mit tehetsz egy szebb jövőért? appeared first on Julka Webshop.

A kényelem áthatja az életünk

Fotelból kapcsolgatjuk a televíziót, mikrohullámú sütőben percek alatt dobjuk össze a vacsoránkat félkész ételekből, fél nap alatt teszünk meg olyan távolságokat, amik megtételéhez nem is olyan régen még napok, akár hetek kellettek, számítógép ellenőrzi, hogy helyesen írunk-e, néhány adatunk megadása után kidobja a számunkra legmegfelelőbb hitelkonstrukciót, mozgólépcsők szállítanak minket föl s alá a metróban vagy az áruházakban. De vajon valóban kényelmes az életünk?Aligha. Folyton folyvást rohanunk, nem érünk rá meghallgatni egymást, kapkodva vásárolunk be, futunk a busz után, úszik a háztartás, hónapok óta nem beszélgettünk öt percnél hosszabban a barátainkkal, csak futunk, futunk, loholunk az életünk után.

A kényelmi technológiák valódi ára

A kényelem és az azt biztosító technológiák valódi ára súlyosabb, mint gondolnánk. A gépeink előállítása – legyen szó telefonról, hűtőgépről, autóról vagy mosogatógépről – szén-dioxid-kibocsátáshoz, szennyezéshez, vegyi szennyeződéshez, és persze az erőforrások kimerüléséhez vezet. Nem beszélve azokról a kihaló fajokról és/vagy populációkról, amelyek életterének felszámolását az eszközeinkhez szükségek anyagok kitermelése okozza. A bányákban, a gépsorok mellett dolgozó emberekről, vagy épp azokról, akiknek az otthona a bányák közelében, az erőforrás lelőhelyek felett van, még nem is tettünk említést, ahogy gépeink szállítása, használata, majd hulladékká válása okozta problémákról sem. De ezeket a problémákat nem észleljük közelről, hiszen a legtöbbször tőlünk nagyon távoli országokban zajlanak a folyamatok.

De ha kicsit figyelünk, mégis a bőrünkön érezzük a hatásukat

Lehetne szólni az időjárási anomáliákról, a hazánkban is tapasztalható, klímaváltozáshoz köthető jelenségekről, de most első sorban nem erre gondolok. Hanem arra, hogy mikor ezeket a kényelmi megoldásokat választjuk – elszegényedik az életünk. Kényelem több lesz benne, ugyanakkor kevesebbet mozgunk, kevesebbet vagyunk a szabadban, egészségtelenebb ételeket eszünk, melyeknek nem ismerjük meg a valódi ízét, csak az aromák, ízfokozók, a cukor és a só gerjesztette mesterséges élvezeteket. Minél többet kapcsolódunk egymáshoz az online világban, annál kevesebbet a valódi élethelyzetekben. Nem ismerjük, hogy honnan jön az élelmünk, nem beszélgetünk a termelővel a piacon, csak egy mogorva kasszás csippantja le a kártyánkat kifelé menetek az üzletből: szerencsések lehetünk, ha egy “Jó napot!”-ot odamorog vagy ha kifogunk egy jobb kedvű eladót. Persze nem hibáztathatjuk, mi sem szívesen lennénk a helyében, hiszen végtelenül unalmas és monoton munkát végez. De miért? Hogy ő is megvehesse a kényelmi termékeket – ahogy még sok millióan pörögnek ebben a mókuskerékben.

Kinek a hibája?

Valójában mind erre vagyunk kíváncsiak, nem? Találni szeretnénk egy felelőst, akire dühösek lehetünk, akire mutogathatunk: miatta nincs jövője a gyermekeinknek. Nos, én nem tudok felelőst mutatni, nem is hiszem, hogy lenne ilyen. Mind felelősek vagyunk, még ha különböző módokon is. És első sorban nem azért, hogy hogy jutottunk ide, hanem azért, hogy hogyan lesz a továbbiakban. De azért nézzük meg mégis egy kicsit azt, hogy mi okozza mindezt – a kényszeres fogyasztást, a kényelem-függésünket és a többit -, mert ez segíthet abban is, hogy hogyan alakítsuk át a jelenlegi rendszert.

A fogyasztásra ösztönzés

Igen, a reklámok. Legyenek azok óriás plakáton vagy a influencerek posztjaiban, tévében vagy buszmegállóban, nyomtatott újságban vagy online magazinok felületein elhelyezve. Nem telik el úgy óra az életünkből, hogy ne érjenek minket különböző hatások, sőt, tovább megyek, manipulációk. Észre sem vesszük, hogy lassacskán egyre több mindenről érezzük úgy: elengedhetetlen az életünkhöz. És itt van a kutya elásva. Tényleg úgy érezzük, hogy szükségünk van rá. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi és a mesterségesen generált szükségleteink között. Vajon hány kényelmi termék található az otthonainkban, amikre nincs is igazán szükségünk?

Evolúciós, történelmi örökségünk

Nem rég olvastam egy könyvben, hogy feltételezések szerint azért fogyasztunk sok édességet, azért állunk meg nehezen egy kocka süti után, mert vadászó-gyűjtögető korunkban a cukornak egy legfontosabb forrása volt: a jó érett gyümölcsök. Ezek gyorsan megrohadtak, elették előlünk más, ügyesebb állatok, stb, szóval nem lehettünk biztosak benne, hogy még holnapra is a fán lesznek, ha ott hagyjuk őket. A legjobb megoldás ez volt: minél többet enni belőle. És bár ezek az idők már elmúltak, ez az ösztön olyan mélyen kódolt bennünk, hogy ez irányít bennünket még ma is, amikor egy tepsi süti fölött állunk. Talán hasonló folyamat játszódik le bennünk a kényelem kapcsán is. Valamint azt is látni kell, hogy korábban a csoportok összetartása nélkülözhetetlen volt a túléleshez. Ehhez pedig alkalmazkodni kellett a csoport többi tagjához. És bár ma már nem függünk olyan közvetlenül egymástól, mint korábban, az ösztön még nem veszett ki belőlünk: alkalmazkodni a bevett szokásokhoz. De beszülhetünk a rivalizálás – szintén mélyen kódolt – bennünk élő jellemvonásáról, amely a státuszszimbólumok kialakulásához és így a fogyasztás növekedéséhez is sokat hozzátesz. De ha csak az elmúlt évszázad háborús idejeire és az azt követő rendszerek nélkülözésére gondolunk: a sok-sok szűkölködés után sokan kompenzálnak – teljesen érthető módon.

Pótcselekvés

Egyre többet beszélünk a társadalom atomizálódásáról, ennek káros hatásairól, sőt, azt is kezdik pedzegetni, hogy mi van, ha a depresszió és társai, azaz

“a mentális betegségek nem rendellenességek, hanem teljesen természetes reakciók arra a világra, amit kialakítottunk magunknak?”

Mindezzel arra akarok utalni, hogy egy olyan világban élünk, ahol nagyon sok mentális, pszichológiai, szociális igényünk nem elégül ki és ezeket különböző módokon pótolni próbáljuk, hogy enyhítsük a bennünk keletkező feszültséget. Azaz valóban kialakulnak függőségeink. Alkohol-, dohány-függőség, drog-fogyasztás, de nem kell feltétlenül ilyen szélsőséges esetekre gondolnunk. Képernyő-függés, túlfogyasztás, impulzusvásárlás, (videó)játékfüggőség és társai.

Felgyorsult, egészségtelen tempót diktáló világunk kényszerít arra is, hogy látszatmegoldásokat válasszunk: félkész ételek, okos-házak, automatizált öntözőrendszer a kertbe, autózás, házhoz szállítós bevásárlás és a többi.

Nem tudjuk, hogy lehetne másképp

A fentiek értelmében én azt gondolom, hogy valójában nem vagyunk kényelem-függők, csak nem tudunk róla: választhatnánk mást is. Természetesen nincs könnyű dolgunk, ha kicsit lassítani akarunk, kevesebb technológiával akarjuk megoldani az életünk, hiszen mind ebben a világban élünk, nem tudjuk teljesen kivonni magunkat az általa diktált tempóból. De egy kicsit azért tehetünk ellene. Hozhatunk tudatos döntéseket arról, hogy limitáljuk a technológiai eszközöket az életünkben, korlátozzuk a családunkba bekerülő telefonok, számítógépek számát, nem vásárolunk televíziót. Lift helyett felsétálhatunk a harmadik emeletre, biciklizhetünk vagy tömeg-közlekedhetünk a munkahelyünkre, járhatunk piacra vásárolni, főzhetünk otthon közösen, választhatunk kézműves termékeket. Dolgozhatunk kevesebbet, kevesebb pénzért, hogy több időnk legyen, hiszen ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebből is megélhetünk. A kényelmi technológiákat pedig csak ott alkalmaznánk, ahol valóban a robotolást csökkentik.

The post Kényelem-függőség – valóban a rabjai vagyunk? appeared first on Julka Webshop.

Mi a veganizmus?

A vegánok – értelem szerűen – azok az emberek, akik a veganizmust követik. Azért írom így, mert a veganizmus több, mint egy táplálkozási irányzat, egyben egy filozófia is, amely elutasítja állatok árucikként való kezelését. Ez megnyilvánul a táplálkozás és a fogyasztás minden más területén is: a ruházat, higiéniai termékek, sőt akár a szórakozás megválasztásában is. Magát a szót egyébként Donald Watson, állatjogi aktivista használta először, 1944-ben. A valóság persze az, hogy vannak étrendi vegánok, akik nem feltétlenül terjesztik ki az életük más területére a vegán filozófiát, míg az etikai vegánok igen. Ezen kívül vannak környezetvédelmi vegánok és vallási vegánok is, akik vagy az állati eredetű termékek környezetterhelő volta miatt vagy vallási indíttatásból követik ezt az életmódot.

Etikai nézőpont

A fentiekből is kirajzolódik, hogy a vegánság nagyon szorosan összefügg egy etikai állásfoglalással, ha nem elsősorban az. A vegánok azt állítják, hogy az állat szempontjából az ember keze általi halál rosszabbnak számít, több szenvedéssel jár, mint a természetes elpusztulás. Azt gondolom, hogy ez egy meglehetősen szubjektív nézőpont, amivel egyrészt nehéz vitatkozni, hiszen nagyrészt érzések szintjén dől el. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy erősen táplálkozik egy romantikus elképzelésből, miszerint az állatok a természetben általában viszonylag kellemes és nyugodt módon távoznak az élők sorából. A valóság viszont az, hogy (kivált ha növényevő állatokról beszélünk, már pedig táplálkozásunk alapját alapvetően ezek képezik) a legtöbbször a természetben is egy ragadozó áldozatává válnak vagy valamilyen betegségben pusztulnak el – fájdalmak között. Azt is érdemes végig gondolni, hogy vajon mi esik nagyobb súllyal a latba, ha egy állat jóllétét nézzük. Az a néhány percnyi szenvedés, amit a halál okoz nekik, vagy azok a hónapok/ évek, amiket a halálukig a földön töltenek. Azt gondolom, hogy nagyüzemi tartási körülmények között az utóbbi az, amelyik nagyobb szenvedést okoz nekik.

Közelebb a természet körforgásához

Egy másik megfontolandó kérdés az a halálhoz, illetve az ember-állat viszonyhoz való hozzáállásunk. A természeti népek körében (akik közül egyébként a legtöbbnek a táplálékában jelentős rész volt állati eredetű) nem igazán merült fel az a kérdés, hogy etikus dolog-e állati eredetű élelmet fogyasztani. Ennek oka nem az volt, hogy ők “alacsonyabb rendűek” vagy “fejletlenebbek” voltak nálunk. Hanem sokkal inkább azért, mert saját magukat is az állatvilág részének tekintették. Ebből kifolyólag természetes módon beleillesztették magukat abba a rendszerbe, amelyben az élőlények egymásból táplálkoznak. Ha mi magunk is közelebb élnénk ehhez a természetes körforgáshoz, az állatokhoz fűződő viszonyunk nem korlátozódna a társállatainkkal való bensőséges kapcsolatra, ha gyermekkorunktól kezdve az életünk része lenne a fentebb emlegetett rendszer, akkor bennünk is kevésbé merülnének fel ezek az etikai kérdések. Nem azért, mert barbárokká válnánk, hanem mert közelről tapasztalnánk és az életünk része lenne, hogy “a szarvasmarha megeszi a füvet, mert arra van szüksége, addig mi megesszük a szarvasmarhát, és majd minket is megesznek a kukacok szépen annak rendje és módja szerint, ha eltávozunk az élők sorából”.

Környezeti nézőpont

Nagyjából általánosan elfogadott nézet, hogy egységnyi mennyiségű növényi élelmiszer előállítása kisebb környezetterheléssel jár (pl. víz, energia, terület használat), mint egységnyi mennyiségű állati eredetű tápláléké. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy növényevő állat, aminek mi a húsát megesszük, az elfogyasztott növényi tápláléknak viszonylag kis részét használja fel a testtömegének növelésére vagy egyéb “termék” (pl. tej, tojás) előállítására. A többségét életfunkcióinak fenntartására fordítja, de ez számunkra “nem hasznos”, hiszen nem lesz tőle több élelmiszerünk. Ugyanakkor ezt az ún. létfenntartó energiát is biztostani kell neki növényi táplálékokkal. Ezeknek a növényi táplálékoknak az előállítása pedig energia-, terület- és vízigényes. Magyarán, ha mi magunk esszük meg az azonos területen termelt növényi táplálékot, akkor takarékosabban járunk el. Ezzel az érveléssel azonban az a baj, hogy viszonylag sok leegyszerűsítéssel él. Például egyáltalán nem igaz, hogy minden terület, ami alkalmas állattartásra, alkalmas növénytermesztésre is. Számos terület van, ahol nem termeszthető ugyanakkora mennyiségű, állatok számára elfogyasztható növényi táplálék, mint ember számára elfogyasztható. Jó példák erre a hegyvidéki legelők vagy az északi országok.

A legeltetés ökológiai funkciója

Sőt, a legeltetésnek nagyon is fontos szerepe van a gyepek fenntartásában! Ugyanis azok viszonylag gyorsan cserjés-bozótos, majd erdő területté válnának, ha a legelésző állataink nem állnák ennek útját. És hogy miért baj ez? Hiszen az erdő jó, nem? Nos, igen, az erdők nagyon hasznosak és fontos lenne Magyarország területének is a minél nagyobb fokú visszaerdősítése, de a gyepek sokszor akár még fajgazdagabb társulások, mint az erdők és nagyon sok védett, ritka, értékes fajnak adnak otthont. Ezért tehát az ő megőrzésük is épp olyan fontos, mint az erdősítés.

Hús helyett…

Gyakori ellentmondás, amiről sokszor még a vegánok vagy vegetáriánusok körében is megoszlanak a vélemények, hogy bár nem fogyasztanak állati termékeket, de sokszor déli gyümölcsökkel, quinoával, chia maggal, szója tofuval vagy pálmaolajat tartalmazó ételekkel színesítik az étrendjüket illetve pótolják a tej- vagy hústermékeket. Arról, hogy mi a gond a pálmaolajjal, ITT már írtunk nektek. A déli gyümölcsökkel az egyik legnagyobb probléma, hogy a szállításuk rengeteg energiát emészt fel. Ezeket jó részt szennyező fosszilis üzemanyagokból fedezik. Ráadásul a termesztésük során sokszor szociális, egészségügyi és környezetvédelmi problémák merülnek fel, erről bővebben a Tudatos Vásárlók Egyesületénél olvashattok, ahogy arról is, hogy hogyan vált a quinoa és chia mag, ami 700 évig hétköznapi eledele volt a szegényebb peruiaknak és bolíviaiaknak, keresett élelmiszerré nyugaton és mit tett a helyi gazdasággal.

A konvencionális mezőgazdaság csak az egyik út

A másik nagyon fontos szempont, hogy nem feltétlenül kell a környezetterhelési összehasonlításnál a nagyüzemi mezőgazdaságot alapul venni. Ha egy holisztikus szemléletű gazdaságban gondolkodunk, amely úgy van kialakítva, hogy a növénytermesztés, és az állattenyésztés nem elszeparálva, hanem egységben van kezelve, kölcsönösen segíti egymást, akkor csökken az egységnyi mennyiségű termékre jutó környezetterhelést. Jó példa erre az állati trágya használata a föld tápanyagtartalmának növelésére. Vagy a baromfi tartás gyümölcsösökben plusz területigény nélkül illetve a kártevők visszaszorítására. Az utolsó szempont, amit szívesen behoznék, hogy még ha az állati eredetű táplálék előállítása nagyobb terület- és energiaigényű, egységnyi állati eredetű táplálék tipikusan koncentráltabban tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyekre szükségünk van, ezért azokból kisebb mennyiség is elegendő, mint zöldségből és gyümölcsből. Ennek érvényesüléséhez viszont szükséges lenne a húsfogyasztási szokásaink megváltoztatása, ugyanis a zsíros részek és a belsőségek különösen koncentráltan tartalmazzák ezeket.

Akkor nem is kell semmin változtatnunk?

Nem, egyáltalán nem erről van szó. Sőt, nagyon is sokat kellene változtatnunk a húsfogyasztási szokásainkon. Először is fel kellene hagynunk a konvencionális, nagyüzemi állattartással. Hiszen abban teljesen igaza van a vegánság képviselőinek, hogy ez a tartásmód embertelen, méltatlan és rengeteg szenvedést okoz az állatoknak. Ebben a változásban pedig mi, a fogyasztók is nagy szerepet játszunk! Ha nem vásároljuk meg a szupermarketek polcain díszelgő húsokat, hanem piacon, környékbeli gazdáktól vásárolunk, akikről tudjuk, hogy jól tartják az állataik, akkor a kínálat is kénytelen lesz a kereslet irányába elmozdulni.

Fogyasztáscsökkentés

Ahogy minden téren nagy szükség lenne a fogyasztásunk csökkentésére, húsból is vásárolhatnánk kevesebbet. Ma már sokan alapvetőnek tekintik, hogy minden étkezésnél kell valamilyen húst fogyasztani, de ez csak egy berögződés. Izgalmas és nagy lépés, ha már például bevezetjük a húsmentes hétfőt. Ez jó gyakorlás lehet arra, hogy felfedezzük: hús nélkül is jól lehet lakni és lehet nagyon finomakat enni! Ha ez az egy nap már jól megy, emelhetjük a tétet és beiktathatunk még néhány húsmentes napot. Természetesen itt is mindenkinek más válik be: nem muszáj mindenkinek heti valahány húsmentes napot tartani. Azt is megtehetjük, hogy az egyes napokon belül csökkentjük a húsos ételek számát. Például nem eszünk reggelire meg vacsorára felvágottas kenyeret, vagy éppen ebédnél kerüljük a húsos feltétet.

Vásárolj megbízható forrásból!

Ha húst, tejet, tejterméket vásárolsz, keress minél megbízhatóbb forrást! Olyan gazdaságokat részesíts előnyben, ahol legeltetik az állatokat, van mozgásterük, csoportosan tartják őket. Valamint ügyelnek rá, hogy minél fájdalommentesebb és békésebb legyen a haláluk.

Zárszóul

Ahogy tehát a fentiekből is látszik, bőven van mit változtatni a húsfogyasztási szokásainkon, akkor is ha nem váltunk teljesen vegán életmódra. A legfontosabb talán az, hogy a természet szeretete és tisztelete nyilvánuljon meg minden döntésünkben. Ehhez pedig tanulni és informálódni kell, ami idő- és energiaigényes. Cserébe egy sokkal minőségibb fogyasztás és az ételünkhöz fűzött minőségibb kapcsolat lehet az eredménye. Hogy ki pontosan mire, hova jut ennek az útnak a végén, abban pedig talán nincs is egyetlen igazság: hiszek benne, hogy vegánként is és vegyes táplálkozásúként is hozhatunk jó döntéseket.

Ha részletesebben szeretnél tájékozódni az ipari állattartásról, ajánlom neked a Húsatlasz című kiadványt. A cikkhez forrásként felhasználtam, illetve az idézőjellel kiemelt részek megtalálhatóak EBBEN az írásban.

The post A vegánságról a vegánság világnapján appeared first on Julka Webshop.

Környezettudatosságról

Julka: Mit jelent számodra  a környezettudatosság és mikor döntötted el, hogy a mindennapokban tudatosan keresed a hulladékszegény alternatívákat?
Brigi: A környezettudatosság számomra azt jelenti, hogy elsődleges szempont minden vásárlásomnál, döntésemnél, hogy feleslegesen ne terheljem a környezetet. Rengeteg apró dolgot tehetünk, és én igyekszem minél több mindent bevezetni a mindennapokba ezek közül. Most már picivel több, mint másfél éve kezdtem bele a zero waste életmódba, és azóta is folyamatosan haladok előre.

Mi volt az első zero waste elhatározásod?
Igazából mindent egyszerre próbáltam megváltoztatni, amitől őszintén szólva eléggé szenvedtem. Be kellett látnom, hogy így nem fog menni, és igenis lassítani kell! Nehéz volt türelmesnek lenni, időt adni a változásoknak, mert úgy éreztem, hogy így is túl sok idő telt már el, amikor igazából nem figyeltem oda.

Melyik zero waste lépés jelentette neked eddig a legnagyobb kihívást? Tavaly a biztonsági borotvától rettegtem, de végülis hamar hozzá szoktam. Az idei kihívás számomra az, hogy bár a háztartási hulladék egy harmadát komposztálni lehet, én még mindig nem léptem ezt meg. Úgy érzem nem szeretnék gilisztákat a lakásba, de a bokashi féle komposztálóhoz kell starter kultúra, amit tasakokban lehet kapni, ellenben főtt ételmaradékot is gyűjthetünk benne. Most őrlődök, hogy melyik a (leg)jobb megoldás, de lassan csak sikerül döntenem.

A hulladékszegény életmódra törekvés mennyire változtatta meg a mindennapjaid rutinját?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert van a közelemben piac és csomagolásmentes bolt is, ezért igazából nem lett nehezebb a helyzet, csak más. Ugyanúgy kell vennem dolgokat, csak most más termékeket választok, és más boltokba megyek, mint korábban. Persze ha hetekkel a kezdetek után kérdeztetek volna, akkor nem biztos, hogy ugyanezt mondtam volna.

Brigi tanácsai – hogyan kezdj bele

Mit tanácsolnál azoknak, akik még csak barátkoznak a témával, hogyan érdemes elkezdeni?
Legelőször is gondolják végig mi a céljuk, és szépen lassan haladjanak afelé. Figyeljék meg a vásárlásaikat, és hogy milyen termékcsomagolásokkal telik meg a szemetesük, mert így átláthatóbb, hogy mit lenne célszerű csökkenteni. Tudatosabbak lehetnek a választásban, ha bevásárlólistával indulnak neki – hogy tényleg csak az kerüljön a kosárba, amire valóban szükségük van -, és keresik a csomagolásmentes, vagy legalábbis üveg, fém és papír csomagolásokat, a lehetőségek szerint. Kulacs és zsinóros vászonzsák pedig mindig legyen a táskájukban! Ha ezek a változások már beépültek a mindennapokba, akkor lehet tovább haladni.

A csomagolásmentes május és a #zacskónélkül kampányunk kapcsán milyen tippeket adnál a kihíváshoz csatlakozóknak, hogy tudják elkerülni a felesleges műanyagokat?
Nekem ez szorosan összekapcsolódik az előző kérdéssel. Szerintem pont a zacskómentes és csomagolásmentes bevásárlásokra törekvéssel érdemes kezdeni. Úgyhogy ahogy már mondtam, segít, ha kulaccsal indulnak reggel el otthonról, és bedobnak pár zsinóros vászonzsákot, hogy elkerüljék a műanyag palackokat és zacskókat a nap folyamán. Persze a nagyobb bevásárlásoknál már szükség lehet dobozokra, befőttes vagy csatos üvegekre is. És az, hogy célirányosan olyan boltba menjünk, ahol csomagolás nélkül is tudunk vásárolni. Ezen túlmenően lehet szélesíteni a csomagolásmentesség és felesleges műanyagok elkerülését sok minden mással is. Pl. a eldobható evőeszközök és szívószál tudatos elkerülésével, visszautasításával, vagy ha valaki azon gondolkodik már rég, hogy kipróbálja a samponszappant vagy az üvegtégelyben kapható fogkrémet, arra is remek alkalom.

Köszönjük az interjút Brigi!

The post Környezettudatosság és hulladékmentesség? – Interjú Munkácsi Brigivel appeared first on Julka Webshop.

Az én történetem

Bevallom korábban nem igazán szerettem ezt az időszakot, mert rendszerint azok a témák kerültek előtérbe, amiket évek óta “cipelek”.  Ezért hosszú évekig inkább hiányérzet és elégedetlenség érzése társult ehhez az időszakhoz. Két évvel ezelőtt úgy éreztem, máshogy szeretnék nekifogni az évnek és bár nem vagyok az a típus, aki mindent nagyon aprólékosan kitalál mégis vágytam arra, hogy tudatosan átgondoljam az előttem álló célokat és megfogalmazzam magamnak, min szeretnék igazán változtani. Visszatekintve a mögöttem álló útra, úgy érzem jól tettem, hogy időt szántam a tervezésre, mert ennek egyik eredménye, hogy tavaly elindult a Julka Bízom benne, hogy a következő gondolatok téged is segítenek majd abban, hogyan érdemes meghatározni mely fogadalmakra (én jobban szeretem céloknak hívni) helyezd a fókuszt és az elhatározásból miként alakíts ki egy új szokást.

Adj időt magadnak, hogy megtaláld a jó célt!

Ahogy elmúlnak az ünnepek és eltelik az első pár januári nap, rám tör a türelmetlenség, hogy most azonnal ki kell találnom mit kezdjek az előttem álló időszakkal és mi az a régóta nyomasztó hiányosság, amitől idén tuti-tuti-tuti, hogy megszabadulok   Sokáig, szinte minden évben valahogy már tavaszra elfogyott a lendület. A tervek töredékével foglalkoztam és velem maradtak a jól megszokott hiányosságok is. Nem egy felemelő érzés Nagyon örülök, hogy sikerült változtatnom ezen és most megosztom veletek mi volt az a fordulópont, ami a legtöbbet segített: Időt szántam arra, hogy ne csak hirtelen jött vágyakat azonosítsak be, hanem tudatos célokat jelöljek ki. Eldöntöttem, hogy nem akarok mindent már januárban elkezdeni, hanem picit tovább húzom az ünnepek hozta lassulást. Két évvel ezelőtt ebben a folyamatban nagy segítségemre volt a YearComprass évértékelő és évtervező füzet. Ha esetleg még nem ismered bátran ajánlom, mert valóban nagyon szuper. Idén pedig új kedvencként a Slow Budapest Anti-határidőnaplója támogat ebben a folyamatban.

Hogyan érdemes a tervezésre szánt időt kihasználni?

Azonosítsd be, hogy a jelenlegi életszakaszodban milyen területen szeretnél változást elérni. Melyek azok a szituációk, amik a leginkább befolyásolják a mindennapjaid harmóniáját. Ehhez jó, ha valamilyen vezetett módszer segítségével (de lehet csak egy egyszerű lista is) értékeled, hogy magánéleted, szakmád, személyes kapcsolataid, énidőd tekintetében (a lista természetesen egyénileg alakul) hogyan telt az elmúlt időszak és mi a vágyott állapot. Azt is érdemes átgondolni, hogy milyen rossz berögzülést szeretnénk hátrahagyni, de itt talán fontosabb a MIÉRT átgondolása. Új szokás csak úgy alakul ki, ha tudjuk miért fontos az a változás.

Milyen a jó cél?

A kérdés picit tankönyvszagú, de igazából adja magát a válasz: olyan ami valóban közelebb visz a kívánt változáshoz. Érdemes elkerülni az általános megfogalmazást és konkrét feladatban gondolkozni. Nekem a sportolás kapcsán jött ez első komolyabb változás, amikor már nem azt fogalmaztam meg, hogy többet szeretnék sportolni, hanem azt, hogy a héten kedd-péntek-vasárnap reggel elmegyek futni. A megfogalmazás legyen tehát konkrét. Így nagyobb eséllyel állítasz be reális célokat, amiket lépésekre bontva könnyebben el lehet érni. Az elhatározást segíti, ha előre kitalált időközönként értékeljük az elért eredményt. Ebben sincs semmi ördöngösség, csak írjuk le mikor fogunk először rápillantani arra, hogy hol tartunk a folyamatban. Így talán kevésbé kúszik be a folyamatba a türelmetlenség érzése. Ami pedig az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy valóban érdemes leírni a célokat. Nem csak kigondolni vagy átbeszélni valakivel, hanem venni egy papírt és leírni. Nálam a személyes jellegű gondolatok és célok leírása nagyban segíti a változáshoz kapcsolódó érzelmeim megismerését. Ez azért fontos, hogy tudd, mi az ami valóban motivál és milyen ellenérzéseid vannak a kitűzött céllal kapcsolatban. Ebben a cikkben szuper évtervező eszközöket ajánlanak, ha valamilyen vezetett módszert keresel a tervezési folyamathoz, mindenképpen olvasd el.

Végül aranyszabályként érdemes észben tartani, hogy minden fenti gondolat hiábavaló, ha elaprózod az energiáidat és túl sok területen akarsz egyszerre változtatni. Lehet több célt megalkotni de egyszerre mindig csak egyre fókuszálj!

Elhatározásból új szokás

Hiába a tudatos tervezés, ha nem tudjuk a célhoz vezető úton a fontosabb változásokat szokássá alakítani. Miért fontosak ennyire a szokások? A szokás nagy Úr – tartja a mondás és hogy mennyire így van ez, azt jól mutatja a Duke University 2006-os kutatása, ami többek között arról számol be, hogy mi emberek időnk 45%-ában szokásaink szerint cselekszünk. Mindennapjaink kereteit jó és rossz szokásaink adják, az általuk kialakított struktúra befolyásolja életünk minden fontos területét, legyen az a családhoz, barátainkhoz való hozzáállásunk, munkánk vagy az eltöltött szabadidőnk. Ezért nem meglepő, hogy egy-egy rossz szokás elhagyása vagy egy új szokás bevezetése nagy energia befektetéssel jár. Ezt az energiát nem spórolhatjuk ki a folyamatból, mert ha valódi változást szeretnénk elérni életünk valamelyik területén meg kell találnunk a módját, hogyan építsük be az új szemléletmódot a mindennapi rutinba. Ha a fentiek segítségével jól meghatározott célokat tűztél ki, már biztos alapokra helyezted a változás folyamatát. Mégis mi az, amit még segítségül hívhatsz? Bár picit közhelyesen hangzik, de az idő mindent megold és ez ebben az esetben is így van.

Mennyi idő alatt tud megszilárdulni az új szokás?

Nagyon sok helyen olvashatsz arról, hogy 21 nap után megszokjuk az újat és beépül a változás az életünkbe. Ez az állítás a mai felgyorsult világunk leegyszerűsített válasza arra a problémára, hogy sok ember még ilyen bonyolult folyamatnál, mint egy új szokás bevezetése is, konzerv megoldásokra vágyik. Maxwell Maltz plasztikai-sebész megfigyelése szerint legalább (tehát minimum) 21 nap kellett ahhoz, hogy a sebészeti beavatkozások után a páciensek megszokják új testképüket. Egy későbbi, szokásokra irányuló tanulmány (Phillippa Lally, University College London) pedig a személyiség és a körülmények függvényében 18-254 nap közé (átlagosan 66 nap) teszi azt az időt, ami alapján a napi rutinba épül egy új szokás.

Kitartás – nem vagy egyedül!

A fentiekre alapozva nehéz megbecsülni, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy teljesen természetessé váljon egy új tevékenység vagy hozzáállás. De az biztos, hogy időfaktor mégis az egyik legfontosabb sarokköve a folyamatnak. Az elmúlt másfél évemben nagyon sok apróbb célom volt a zero waste életmód kapcsán. Viszont teljesen eltérő energia és időbefektetést igényelt egy-egy új szokás bevezetése. Visszagondolva érdekes, hogy számomra a téma kapcsán az egyik legnehezebben változást a műanyagtubusos fogkrém elhagyása jelentett. Körülbelül 1.5 hónap után vettem először észre, hogy már nem érdekli az agyamat az az apró változás, hogy megnyomom a tubust vagy spatulával teszem a pasztát a fogkefére Tartsd szemelőt, hogy nem érdemes türelmetlenkedni. Inkább keress társat, csoportot vagy csatlakozz a témához kapcsolódó kihívásokhoz.  Akár letölthetsz egy applikációt is – ami segíthet elindulni az úton. Csodát nem szabad várni tőlük, de az első és egyben legnehezebb néhány hetet megsegíthetik.

Köszönöm, ha velem tartottál és elolvastad a témához fűződő tapasztalataimat. Nincs más hátra, mint a következő hetekben több időt tölteni magaddal, és megtalálni azokat a kihívásokat, amik a fejlődésedet, belső harmóniádat segítik. Ha a zero waste életmód kapcsán is vannak megvalósítandó céljaid, arról biztosíthatlak, hogy a Julka segítő társad lesz ezen az úton.  

The post Új szokás az új évben, de hogyan formáljuk a mindennapok részévé? appeared first on Julka Webshop.